Száguldásra született

A Doktornak becézett – és egy olasz egyetem jóvoltából doktorrá is avatott – pilóta teljesen elégedett volt a tesztek eredményével, olyannyira, hogy bejelentette, a következő hónapokban újabb tréningekre készül a Ferrarival. Az olasz szurkolók persze euforikus hangulatban vannak, hiszen nemzeti kincsük (Rossi) közel került ahhoz, hogy néhány éven (hónapon?) belül egy másik nemzeti kincset (Ferrari) vezetve a csúcsra jusson. Az olasz újságok a valenciai teszttel kapcsolatban természetesen kiemelték, hogy Rossi jó néhány világsztárt megelőzött, köztük az 1997-es világbajnok Jacques Villeneuve-öt is.

Persze a tényekhez tartozik, hogy a hétszeres gyorsasági motoros világbajnok rögtön az első tesztnap első körében a kavicságyba csúszott, és a továbbiakban is voltak megpördülései – ez nedves pályán, vizes gumikkal benne van a pakliban. És persze az is tény, hogy amíg a többiek már az új nyolchengeres motorokat használták, addig az ő Ferrarijában a lefojtott tízhengeres dorombolt. De mindezek ellenére is megállta a helyét, nem úgy, mint némely tesztpilóta, aki befizeti magát, aztán meg csak botorkál az aszfaltcsíkon.

Rossi nevét már legalább két éve hozzák kapcsolatba a Ferrarival – és nemcsak a száguldó cirkusz mindenható ura, Bernie Ecclestone, aki kijelentette, hogy jól jönne a Formula–1-nek a vérfrissítés, a támogatók és a szurkolók is szívesen látnák őt négy keréken. Az olasz persze egyelőre a motorozást tekinti életcéljának. Afelől pedig senkinek sincs kétsége, hogy nyerni akar. Mert annak ellenére, hogy versenyről versenyre bedobja a „laza csávó vagyok”-stílust, mindig kitalál valami tréfát – orvosnak öltözik, parókában parádézik –, ő bizony kőkemény profi.


Profi módra vezet, profi módon ért a motorokhoz, és úgy tűnik, autózni sem ment felkészületlenül. Jacques Villeneuve-öt például egyáltalán nem lepte meg az olasz gyorsasága. Abból, ahogyan a Ferrarit vezette, egyértelműen kiderült a kanadai számára, hogy Rossinak a Formula–1-ben van a helye, bár azok a tizedek, amelyeket a versenyző rutinja hoz a versenyeken, még hiányoznak a produkciójából.

„Érdekes teszt volt, az első alkalom, hogy versenyautóval megelőztek, és az első, amikor én előztem mást – nyilatkozta Rossi a teszt után. – A Ferrari vendégszeretete fantasztikus volt, úgy éreztem, mintha egy családot alkotnék Michaellel és Felipével. Az eredményről? Nem azért voltam itt, hogy bizonyítsak bárkinek, hanem azért, hogy elmélyítsem a tudásomat. Köszönöm a Ferrarinak, hogy lehetővé tette. Visszamegyek a motoromhoz, de nem most láttak engem itt utoljára. Szeretem a Ferrari-csapatot, mert hasonlóak az elképzeléseink. Például szeretnénk mindketten vébét nyerni az idén…”

Rossi apja, Graziano természetesen hihetetlenül büszke a fiára, egyenesen meghatódott, amikor a többi Formula–1-es pilóta között látta. Egy volt közülük, egy a kiválasztottak közül. Persze a fiát évek óta versenyről versenyre elkísérő apa szemét nem homályosítja el az elfogultság, tudja, hogy idő kell a fejlődéshez, de már az is sokat jelent az olaszoknak, hogy Rossi egyáltalán eddig eljutott.

Az első két teszten egyedül körözött, most ott voltak a többiek is, ám ez ahelyett, hogy visszavetette volna, még inkább motiválta. Néhányszor megelőzték ugyan (és ilyenkor nem a motorversenyeken szokott macska-egér játékot játszotta, amiből rögtön tudni lehet, hogy bármikor képes viszszavenni a vezetést), és egyszer ő is előzött, de még rengeteg ilyen akcióra van szükség ahhoz, hogy beletanuljon a Formula–1-be. Szokatlan lehetett számára, hogy normál esetben itt egyszerre csak két jármű fér el egymás mellett a pályán, és nagyon ritka, hogy kanyarról kanyarra változik a helyzet, mert vannak olyan fordulók, amelyekben autóval egyszerűen képtelenség előzni. De van még ideje, nem üldözi a tatár.

A háromnapos valenciai teszt jóformán tét nélküli kaland volt számára, amelyet annyira élvezett, mint amikor a szobájában egy izgalmas számítógépes játékot játszik. ---- A hétszeres világbajnok Michael Schumacher elismerően nyilatkozott Rossiról az egyik internetes lapnak, mondandójának lényege, hogy a motoros száguldásra született, nincs már mit tanítani neki.

– Mi a véleménye Valentino Rossiról?
– Nehéz ítélkezni, hiszen mindössze háromszor ült Formula–1-es autóban, és csak egyszer körözött úgy, hogy mások is voltak a pályán rajta kívül – mondta a Ferrari német világsztárja. – Az első tapasztalatok azonban jók…

– Adott neki bármilyen tanácsot?
– Nem, és nem is hiszem, hogy szüksége lenne rá. Ő száguldásra született, a vérében van a gyorsaság, ha jól látom, egyre jobban ki tudja használni az ügyességét autóval is. Egyébként szerintem sokkal könnyebb kettőről négy kerékre váltani, mint esetleg fordítva.

– Az első napon Rossi megpördülésével voltak tele az újságok. Ön mit gondol erről?
– Az ilyesmi teljesen normális nedves aszfalton, vizes gumikkal. A pálya nagyon csúszós volt, ilyen körülmények között bizony megesik az emberrel, hogy elveszíti az uralmat az autója fölött.

– Úgy tűnt, a teszt során élvezte, hogy egy kicsit kikerült a reflektorfényből.
– Így legalább tényleg csak a munkára tudtam koncentrálni. Ő jelenti most az újdonságot ebben a világban, aminek én örülök, Isten hozta! ---- John Surtees, az egyetlen gyorsaságizó
Az egyetlen olyan pilóta, aki a gyorsasági autó- és motorsportban is a csúcsra ért. John Surteest hétszer koronázták a gyorsasági motoros vb királyává, ám nem elégedett meg ennyivel: a Formula–1-be szerződött, és ott is legyőzhetetlennek bizonyult. A Ferrari pilótájaként 1964-ben, a tízfutamos sorozat végén – egy ponttal megelőzve Graham Hillt – világbajnok lett.

Stéphane Peterhansel, a terepralis rekordhalmozó
Mr. Dakar – így becézik a francia pilótát, akinek a rekordját valószínűleg még évekig nem veszélyezteti senki. Amikor endurózni kezdett, az volt élete vágya, hogy megdöntse Cyril Neveu ötgyőzelmes rekordját a sivatagi show-n, és nem nyugodott addig, amíg meg nem szerezte a hatodik trófeáját is motorral. Azután következett az autós korszak – négy keréken eddig kétszer volt a legjobb a Dakaron.

Szabó Gergő, vagány endurósból vagány ralis
Hazai viszonylatban is van példa rá, hogy motorról autóba szállt valaki, és mindkettőben sikeres volt. Szabó Gergőt az utóbbi években mindenki raliversenyzőként ismeri, és kevesen tudják, hogy ő bizony endurósként kezdte. Nem csak afféle hobbimotoros volt, jó néhány bajnoki címig vitte. A vagányságáról ismert pilóta a raliban tavaly szerezte első bajnoki címét az N-csoportban.