Sóstói stadion: a foci édenkertje

Esik.
Bánatos, szomorú időben megyünk az autópályán Székesfehérvár felé, de amikor odaérünk… Nem, az nem igaz, hogy bár az egész országban a borús időjárástól rosszkedvű mindenki, addig az egykori Videoton-stadionban ragyog a nap, de tény, az M7-esen még maximumon pörgő ablaktörlőre a pályához kanyarodva immár semmi szükség. Kánikula nincs, de egy szerda délelőtti edzésre kiválóan alkalmas az időjárás.
Az első s talán az utolsó csalódás - talán nincs a világon még egy ország, ahol a legmagasabb osztályban listavezető futballcsapat edzésén egyetlen érdeklődő sincs jelen.
Nulla néző.
Oké, a nyárnak vége, munkanap és délelőtt van, de azért… Nem hittük volna, hogy egy ember sem kíváncsi a futballistákra Székesfehérvárott, ahol már senki sem emlékszik vissza arra, a fiúk mikor szívtak ilyen magaslati levegőt, azaz mikor vezette a nem is olyan régen még Vidinek becézett csapat az élvonalbeli bajnokságot.
"Gyertek vissza délután - mondja Gál László ügyvezető, amikor betoppanunk az FC Fehérvárhoz. - Itt lesz háromszáz gyerek, sok szülő elkíséri a srácokat, elhihetitek, megtelik élettel a Sóstói Stadion."
Jó, majd jövünk, búcsúzunk…

Azért egy érdeklődő az edzés végén mégis akad: Lőrinc Antal, a Videoton és meg sok másik csapat korábbi játékosa nézi meg az egykori társakat. Izlandon játszottam, véget ért a bajnokság, lejárt a szerződésem" - kapunk gyors helyzetjelentést a hátvédtől.
Lőrinc Antal nem mondja, de talán ő is úgy érzi: most jó székesfehérvári labdarúgónak lenni.
A csapat hat forduló után, a Honvéd kizárása előtt első - ez a tény elég ahhoz, hogy mi is itt legyünk, és kiderítsük, mi a titok.
A nemrég még a megszűnéstől fenyegetett, állandó pénzügyi gondoktól gyötört egyesület miként
akétázott" a tabella csúcsára?

A szakmai munka: Csertői Aurél lő

Ha nyersz, jó az edző, ha nem, akkor rossz - a lecsupaszított futballigazsággal nem könnyű vitatkozni, az azonban aligha kétséges, hogy a vezetőedző tudása, kapcsolata a játékosokkal, a követendő taktika meghatározása döntő mértékben befolyásolja az eredményességet.
Csertői Aurél kvalitásait ezen a szürke délelőttön nem nagyon vehetjük górcső alá…
Most csak könnyű, negyvenperces, laza mozgás a program" - szabadkozik az edző, aki öt éve még, súlyos lábtöréséig, a Honvédban futballozott… Ha erre nem is, arra mindenki emlékszik, hogy a két évvel ezelőtti bajnokságban az igencsak megroggyant Siófokból szervezett, stílusos csapatot alakított ki, amelynek később több tagja is a bajnok Debrecenben lett alapember.



Tehát nem tudjuk meg, Csertői Aurél miként vezet le egy kemény edzést, az viszont kiderül, a kapu előtt még mindig feltalálja magát. Az egyik pályán ugyanis Daniel Tudor és Csertői Aurél alkotja az egyik csapatot, Sebők Zsolt cserekapus és Ulbert Tibor kapusedző a másikat. A két kapu húsz méterre van egymástól, Daniel Tudor és Sebők Zsolt rúg kapura egymásnak, s ha sikerül kivédeni a kolléga lövését, indulhat az ellentámadás: ha mondjuk Sebők lövése kijön Tudorról, abba már csak Csertői Aurél érhet bele, lőhet, de akár vissza is paszszolhat kapusának, így kettő egy elleni játék alakul ki.
Leírva talán nem túl élvezetes, játszani - jól láthatóan - az, a résztvevők legalábbis hatalmas üvöltésekkel, egymás buzdításával és jókora nevetésekkel bizonyítják, ragyogóan érzik magukat. Kettő kettőnél Csertői Aurél kilövi a bal felsőt, és hogy a jó futballista egyik fontos tulajdonsága, a csibészség nem veszett ki belőle, azt jelzi a bomba utáni, fapofával eleresztett megjegyzése:
"égy kettő".
Komolyra fordítva: több játékos is úgy fogalmazott, ilyen jó edzővel még sohasem dolgozott együtt.
S van ennél fontosabb érv is: változatosak, érdekesek, pörgősek az edzések, mindig alaposan feltérképezi az aktuális ellenfelet.

Pályaszemle: salakból műfű nőtt"

Amikor bekanyarodunk a futballpályához, elámulunk… Néhány éve az eredményjelző tábla mögötti területen egy salakos, egy földes és egy erősen kopott füves pálya adott lehetőséget a gyakorlásra. A salakosból az ország egyik legjobb minőségű műfüves, a másik kettőből két, láthatóan gondosan ápolt, jól karbantartott füves pálya született, az ide vonatkozó sablonnal élve: minden feltétel adott a nyugodt munkához. Sőt, e pályák mögötti, egykoron senki földjének hívott, bokros, dimbes-dombos, elhagyatott gazos terület is újjáalakult. Gyönyörű füves lett a terület, s ha ott felfestett pálya és kapu még nincs, de futásra, labdás gyakorlatokra ragyogó lehetőség nyílik itt is - gondoljunk háromszáz kissrácra, akik egyszerre edzenek!

Ámulatunk nem csökken a klubházba lépve. Az előtérben megannyi serleg hirdeti a klub régi dicsőségét, középpontban természetesen a húsz évvel az UEFA-kupa döntőjéig menetelő, ott egyébként a Real Madridot idegenben legyőző csapat tablójával. Ott mosolyog többek között Disztl László, aki ma utánpótlásfőnök s fia, Dávid a nagyok között kerettag (de a gyerekeket edzi a régi Vidi-játékosok közül Petres Tamás, Borsányi István, Bekő Balázs vagy Müller Csaba). A hazaiak öltözője bárhol Nyugat-Európában megállná a helyét, medence, szauna, pezsgőfürdő, több gyúrópad, tágas öltözőhelyiség szolgálja a labdarúgókat.
Itt sáros stoplissal senki sem lép az öltözőbe, az előtérben lévő cipőmosó nem csak dísz, mindenki használja. Úgy fest, mintha a focisták nagyon megbecsülnék, hogy normális körülmények között készülhetnek az előttük álló feladatokra.

Nyugalom, rend és pontos kifizetés

Még a kisgyerek is tudja, sikeres futballt pénz nélkül nem lehet csinálni - sem Madridban, sem Milánóban, sem Londonban.
Székesfehérvárott sem.
Az előző ligaelnök, Szieben László vezette befektetői csoport - e társaság a klubot működtető kft. többségi tulajdonosa lett a nyáron -, pontosan tudta, a magyar futballban megszokott pénzügyi problémák megölik a legjobb edzői elképzeléseket, a legszebb szurkolói akaratot, a legalázatosabb futballista ambícióit. Szieben László ligaelnökként tudta, közelről látta, mennyien fordulnak hozzá azzal, hogy a vezetők nem tartották be a szerződésben vállaltakat, és ez előbb-utóbb óhatatlanul kihatott az eredményekre. Ha sikert akar, hitelesnek, megbízhatónak kell lenni: a labdarúgók mindennél többre értékelik, ha időben megkapják azt, ami jár nekik.

Ígérjenek kevesebbet, de amiben megegyezünk, azt adják ide" - vallják egyre többen és itt, nem a pénzéhes álsztárokról van szó.
Az egyik volt csapatom több mint három éve tartozik a prémiummal, és azt az ajánlatot kaptam, ennek az öszszegnek a hatvan százalékát esetleg megkaphatom. Három részletben…" - mondta az egyik futballista.
Mindezek tudatában megérthetjük, mennyit jelent az FC Fehérvár játékosainak, ha mondjuk, szombaton győznek, hétfőn az edző által javasolt összegről leadhatják a számlát, és szerdán már fel is vehetik a pénzt. Így megy ez a piros-kékeknél, nem meglepő, hogy nyugodt légkörben, jó hangulatban telnek a hétköznapok, és hétvégén pedig mindig volt ok az ünnepre.
Kérdés: vajon meddig tart ez a módi Fehérvárott?
Illetve…
Miért nem csinálják így másutt is?

Daniel Tudor a kedvenc

Nyolcadikok?" - kérdez vissza látható félelemmel az Alba Plaza földszintjén található divatos ruhaüzlet húsz év körüli eladólánya, amikor azt kérdezzük: hányadik a város futballcsapata?
Jaj, nem tudom… Engem nem érdekel a foci" - mondja kolléganője és sajnos nem ez a kivételes.
A szomszéd üzletben is így reagálnak, az ebédlőudvaron pedig egy felszolgálófiú odaveti foghegyről: Én nem focizom, nem is érdekel a magyar futball".
Az üzletközpontban található a Dunaújváros és a Honvéd korábbi válogatott játékosának, Kuti Istvánnak a sportboltja. A bejárattal szemben az új FC Fehérvár-logós pólók, mezek várják a vendégeket, és a tulajdonos állítja: a csapat jó szereplése érződik a forgalmon, egyre többen érdeklődnek a klubbal kapcsolatos holmik után. Annál is inkább, mert a pénztárnál meccsbelépőt is lehet vásárolni, és amikor azt halljuk, két srác jegyet vesz a ZTE elleni találkozóra, nem kell aggódnunk amiatt, hogy nem tudják a választ a kérdésünkre. Mi lennénk az elsők, tizenöt ponttal, második lenne az MTK tizennéggyel, harmadik az Újpest, ha nincs a Honvéd-ügy" - sorolja egyikük, miközben az iskolatáskát a hátára dobja, s a másikat arról faggatjuk, ki a csapat legjobbja? Daniel Tudor. De… Egységes a csapat, ezért vagyunk ilyen jók."
A lényeg, hogy vannak, egyre többen vannak Székesfehérvárott olyanok, akik szeretik ezt a csapatot. Mert szerethető…

---- Az 1988-1989-es bajnokság olyan pontozásos rendszerben zajlott, ahogyan addig soha, s azóta sem volt ilyen lebonyolítás. A győzelem akkor először három pontot ért, de a közönséget szórakoztató ötletként eltörölték a döntetlent, és egyenlő állásnál tizenegyesekkel döntöttek a küzdő felek: az a csapat, amelyik a büntetőpárbajban nyert, kettő, amelyik vesztett, egy pontot kapott. Így egy rubrikával hosszabb lett a tabella, a meccsek és a győzelmek után jött a kétfajta döntetlent taglaló szám: előbb a tizenegyesekkel megnyert, utána az elvesztett meccsek.
Miért érdekes ez?

Nézzük a bajnokság hivatalos végeredményét:Ha az ezt megelőzően divatos kétpontos rendszert veszik figyelembe, amelyben azonos pontszámnál a gólkülönbség döntött, ez lett volna a sorrend:(A legtöbb győzelmet és gólt elérő csapat érdemelte volna a bajnoki címet…)

Érdemes megnézni, mi lett volna a végeredmény, ha a történet után nem sokkal bevezetett, ma már mindenhol működő hárompontos rendszer a divat.Egy csapat, amelyik sohasem volt magyar bajnok, szinte mindig azért, mert nem volt elég erős hozzá. De lám, egyszer egy tévedésnek ítélt, azonnal elvetett szisztéma áldozata lett a székesfehérvári gárda… ---- Rendkívüli pillanat, amikor az ember a születésnapját ünnepli. A negyvenedik életévét szeptember 25-én betöltő Csertői Aurélt labdarúgói nagyszerű ajándékkal lepték meg: a múlt szombati REAC elleni 2-1-es győzelmük az első helyre repítette a ma is legtöbbször még Vidiként emlegetett csapatot.
- Milyen az élet napos oldalán járni?
- Tisztában vagyok vele: egyelőre csak hat fordulón vagyunk túl, túlzott következtetéseket nem szabad levonni a magunk mögött hagyott időszakból - mondta Csertői Aurél. - Ha valaki, akkor én igazán tudom, a lejátszott mérkőzéseink közel sem voltak tökéletesek, és rengeteg mindenben kell előrelépnünk ahhoz, hogy tartósan jól szerepeljünk.
- Hat meccsből öt győzelem. Az őszi idény kezdete előtt azt mondta, szeretné, ha csapatjátékban, helyzetkihasználásban és helyezésben is előrelépne az elmúlt évadhoz képest az együttes. Úgy tűnik, jó irányba indultak el…
- A játékoskeretünket alkalmasnak tartom arra, hogy a hetedik helynél előrébb végezzünk a bajnokságban. Legutóbb a nyolcadik helyen végeztünk, de ne felejtse el, három pontot elvettek tőlünk, pedig azért megküzdöttünk a pályán… A vezetőink azt várják tőlünk, hogy az első öt hely valamelyikén végezzünk, én inkább úgy fogalmaznék, hogy az elmúlt évadbeli nyolcadik helynél jobbak akarunk lenni.
- Elképzelhetetlennek tartja, hogy a bajnokság végén dobogós legyen a csapat?
- Semmi sem elképzelhetetlen, de felesleges találgatásokba bocsátkozni. Legalább fél szezonnak el kell telnie ahhoz, hogy megközelítőleg valós képet kapjunk az erőviszonyokról. Örülök annak, hogy az első helyen állunk, de ne felejtse el, az élmezőnyhöz tartozó együttesekkel még nem játszottunk. Azt vallom, a sikereket éppúgy a helyén illik kezelni, mint a kudarcokat.

- Önt vonzzák a nehéz feladatok. Két évvel ezelőtt a leírt Siófokkal sokáig versenyben volt a bajnoki címért, legutóbb pedig a nyolcadik helyre vezette a Fehérvárt, bár a tavaszi idény előtt a fél kezdőcsapat távozott. Mi a titka?
- Nincs titok. Az említett két bajnoki évet nem szabad összehasonlítani, hiszen mások voltak a körülmények. Siófokon nagyon jó társaság jött össze, nyugodtan lehetett dolgozni, és a meglehetősen mostoha viszonyok ellenére egészen jó meccseket produkáltunk. Székesfehérvárott jó játékosállományú gárdához kerültem, az ősszel négy pontra voltunk a dobogótól, aztán a téli felkészülés alatt egy csapatra való futballista máshová igazolt. Leült az együttes, de ez valahol érthető volt, hiszen a klubnak sok pénzzel tartozott a játékosoknak. A múltat azonban muszáj lezárni, és újra bizonyítani kell.
- Eljátszott már a gondolattal, hogy bajnokesélyes csapatot irányít?
- Elégedett vagyok a jelenlegi lehetőségemmel, nekem ebből a csapatból kell kihoznom a maximumot. Nincs értelme arról fantáziálni, hogy bajnokcsapatot irányítok vagy hogy egyszer majd szövetségi kapitány leszek, egy edzői karrier alakulását úgyis az események határozzák meg. Szóval… Mindig harcolok!
- Nem tart attól, hogy a labdarúgói elszállnak a sikerektől?
- Remélem, nem. Amikor jönnek az eredmények, az érezhetően jó hatással van a hangulatra, de ilyenkor is rávilágítok a hibákra.
- Szombaton rangadót játszanak a Zalaegerszeggel. Győz a csapat?
- Szeretem azt a helyzetet, amikor lekezelnek bennünket, ilyenkor ugyanis nagy pofonba futhat bele az ellenfél. Mi nem eshetünk hasonló hibába, így azt mondom, háromesélyes meccs következik. ---- Kuttor Attila: "Még korai nagy dolgokról beszélni, bár az első hat meccsünk jól sikerült. Persze örülünk neki, és ezért is jó a hangulat, a legfontosabb pedig, hogy nyugalom van, így csak a játékra, valamint a minél jobb eredmények elérésére kell koncentrálnunk."

Farkas Balázs: "Jó Fehérvárott futballozni. Olyan csapatnál, amelynél rend van, és jönnek az eredmények, mindig élmény játszani."

Györök Tamás: "Fontos, hogy megkaptuk a tavalyi pénzeket, az idén pedig ezzel nincs is gond, valamint az, hogy az érkezők valóban erősítést jelentenek. Ráadásul a közönség is kezd a csapat mellé állni, egyre többen vannak otthon és idegenben is, emellett pedig a városban is jó visszhangja van a szereplésünknek, amely remélem nem lesz rövid életű."

Schwarz Zoltán: "Rendezettek a körülmények, és jönnek az eredmények, ennél többet pedig nem kívánhat egy labdarúgó."

Lattenstein Norbert: "Talán most az egész országot tekintve itt, Fehérvárott a legjobb játszani. Persze, az is nagyon jó érzés, hogy a szurkolók, az újságok többet foglalkoznak velünk, és remélem, a szombati meccsen is sok néző lesz."

Sitku Illés: "Jönnek az eredmények, ráadásul nagyon jó csapat játszik, és nagyon jó szakmai stáb irányít, szóval itt minden megvan, amit egy futballista kívánhat. Nekem semmire sem lehet panaszom."