Elődöntőben a kézilabdázók

"Ha döntős leszel, meghívlak egy fagyira!" - kiabálta át a túloldalról Gurisatti Gyula. Tanítványa, a néhány napja két Európa-bajnoki aranyérmet szerző Vilhelm Szilárd egy mosollyal válaszolt, mindkét fél tisztában volt azzal, hogy igazi bravúr lenne döntőt érő pozícióban célba érni. A 200 méteres uszonyos úszás ugyanis nem Vilhelm versenyszáma, a fagyizásból sem lett semmi - nem mintha a késő őszt idéző duisburgi zimankóban bárkinek is fagylaltozni volna kedve.

Juhos Gergely is próbálkozott, de számára is túl rövid ez a táv, s a nőknél sem sikerült egy magyarnak sem elérnie az esti döntőt. A fináléban csak az alkalmi férfi váltónk (négy egyéni számban is szereztek kvótát, ezért indíthattak csapatot) volt érdekelt, de sejthető volt, hogy a sprinterek között két hosszútávúszóval soraikban nem sok babér terem majd számukra. A fiúk ettől függetlenül mindent kiadtak magukból és igyekezetüknek országos csúcs lett az eredménye!

"Azért minden jó, ha a vége jó. Mégis sajnálom, hogy éppen ezen a nagy érdeklődést kiváltó eseményen nem sikerült érmet szereznünk" - vont gyorsmérleget a két napról Ludvigh Zoltán, az uszonyosok csapatvezetője. A szakember csalódottsága némileg érthető, hiszen ez a hatodik világjátéka, s a sportága mindeddig szállította az érmeket - persze, két dobogós helyezés ezúttal is csupán hajszálon múlt.

A Töpper-tó partján megteltek a lelátók, a közönség dideregve nézte végig, ahogyan a brazilok könnyedén legyőzték női strandkézilabda válogatottunkat. A gólgazdag meccsnek amúgy nem volt igazi tétje, a brazilok mindenképpen a B-csoport első helyén végeztek, a mieink pedig - így nulla ponttal - az utolsón.

"Az orosz válogatott sémákat játszik, elvileg könnyű ellene védekezni. Jobb csapat, de nem verhetetlen" - foglalkozott immár a negyeddöntővel Neukum Tamás szövetségi kapitány. Az elődöntőbe jutásért az A-csoport - s talán a teljes mezőny - legerősebb együttesével, Oroszországgal kellett megküzdeni.

Alig egy órával később fotókiállítást lehetett volna rendezni, a "döbbent tekintetek" kategóriájában: az oroszok nem tudták elhinni, mi történt velük.

Elbuktak a magyarok ellenében!
Már az első félidő jelezhette volna nekik, hogy a tűzzel játszanak, a rendes játékidő végén ugyanis 10-10-et mutatott az eredményjelző. A szerencse ekkor még az oroszok oldalára állt, az aranygólért vívott csatában ugyanis a kapufáról éppen a kapunkba csorgott a zöld labda. A győzelemhez azonban ebben a sportágban két félidőt kell nyerni, a másodikban pedig remekeltek a magyar lányok: Balogh, Szélesi, Kévés és Kocsis góljaival 14-8 arányban nyertek. A félidőket tekintve 1-1, következhetett a szétlövés.

A németek és a törökök ellen is ez volt a vesztünk, de senki sem gondolta, hogy újra vesztünk: az idegek harcát a magyarok bírták jobban, öt-öt kísérlet után még egyenlő (4-4) volt az állás, a hatodik azonban már döntött, Szélesi gólja elődöntőt ért!

A pénteki eseményeket amúgy már Ábrahám Attila, a Nemzeti Sporthivatal címzetes államtitkára is a helyszínen nézte végig. "Nemcsak az olimpiai sportágak versenyzői érdemelnek figyelmet, hanem a kevésbé ismert számok kiválóságai is, ezért fontos, hogy minél nagyobb figyelmet fordítsunk a világjátékokra" - vélekedett a magyar sport első embere, aki Mészáros János NSSZ-alelnök és Elbert Gábor csapatvezető társaságában természetesen az oroszok elleni győztes csatát is megtekintette.

No és ott lesz szombaton a Törökország elleni elődöntőn is.
Merthogy, újra jönnek a törökök… ---- M ---- &