Dúlnak az emberben az érzelmek! Miért nem? Miért nem jön össze már végre? Uraim, mi történik magukkal a parketten?! Nem sikerült&
Félő, nagyon félő, az amúgy sem fénykorát élő magyar röplabda népszerűsége tovább csökken, egyik mentsvára volt, lehetett volna férfiválogatottunk, amely világbajnoki szereplésről álmodott, ehhez képest… Ehhez képest a háromfordulós selejtező első körében, odahaza esett ki…
"Sok jó játékos még nem feltétlenül jó csapat" - fogalmazták meg a szakemberek a szlovének elleni vesztes partit követően a lényeget. Nem vitás, igazuk van. Hiába játszanak a mieink az olasz, spanyol vagy éppen a német bajnokságban, hiába húzóemberek ott, hiába nemzetközi szinten is elsőrangú játékosok, együtt valahogy soha sem akar sikerülni. Egy Európa-bajnokságra jutott ki a társaság, nem vitás, sokkal de sokkal több volt benne.
"Nyitás-nyitásfogadás, ebben vertek meg bennünket" - szomorkodott a lelátón Farkas Mihály, a Kecskemét női csapatának szakvezetője, aki sok kollégájához hasonlóan a helyszínen tekintette meg a mindent eldöntő csatát. És valóban. A mieink szervái felettébb puhának tűntek, az ellenfél liberója, Paravan könnyűszerrel továbbította azokat a feladónak ("Azt mondták az edzők, rá kell nyitni, mert az azeriek és a moldávok ellen megfigyelték, nem jól fogad" - adott utóbb magyarázatot az egyedül dicsérhető Veres Péter, hogy miért a hibátlanul játszó mezőnyembert nyitotta csak az együttes), Satlernek, aki gyorsan, dinamikusan mozgatta társait. A centerek segítségével - akik ügyesen vonták ki a forgalomból a Szekeres, Tomanóczy kettőst - ráadásul egyes blokk mellett hozhatta a legtöbbször játékba az ütőket, akiknek ezek után gyerekjáték volt a ponttermelés.
Ifjabb Nagy Péter 21. születésnapját ünnepelte, mégsem volt boldog...
Ja, el ne felejtsük, a vetélytárs két legjobbja, olasz légiósa a távolból drukkolt honfitársainak…
A túloldalon rendre megszenvedtek a fogadással Mészáros Dömötörék, ebből kifolyólag Koch Róbert nem lehetett képes tökéletes labdákat kiszolgálni a többieket - a védekezés miatt a támadójátékunk is szétesett. Végig futott válogatottunk az eredmény után, sajnos csupán a második szettben tette ezt sikerrel: ekkor 6:9-ről, majd 10:12-ről fordított. A többi játszma…
Különösen a harmadik bizonyult sorsdöntőnek: hatalmas munka árán 20:23-ról kiegyenlített, sőt 25:24-nél szettlabdája volt a gárdának, ám ezt sem tudta meglovagolni. Üveges tekintetek, zavart játékosok, a fene se érti, mi történhetett velük!
Persze, persze, visszakanyarodhatunk a nehéz helyzetre, a menedzselésre (azaz nem menedzselésre..), arra, hogy anyagi okokra hivatkozva Tatán edzették a társulatot, ahol a terem magassága miatt mindent lehet gyakorolni, csak a nyitást és a nyitásfogadást nem, vagy szóba hozhatjuk a felkészülési mecscsek, az összeszoktatás hiányát, mégis… Mégis, azt kell mondjuk, bármiféle gondok ide vagy oda, kutya kötelessége lett volna ebből a mezőnyből továbbjutnia a csapatnak!
Nincs félnivalója! - írtuk a szlovén meccs felvezetésekor. Sajnos, át kell értékelnünk kijelentésünket, mert bizonyosságot nyert, ez nem igaz. Igen is, volt, van félnivalója - önmaga miatt! Nem a szlovének, nem is a korán tervezett tamperei második selejtező kör ellenfelei, a horvátok, a németek vagy a finnek miatt, hanem önmaga miatt. Amíg a saját árnyékán nem tud átlépni, nincs miről beszélni…