Az irányító- és átlövőposzton is kiválóan teljesítő klasszis Keszthelyen született, Hévízen nőtt fel, ott ismerkedett meg a sportág alapjaival, és középiskolásként onnan járt át a Keszthelyi Haladáshoz kézilabdázni – 1964 és 1968 között játszott a Balaton nyugati szegletében. Szülővárosából a Bp. Spartacushoz vezetett az útja, 1974-ig erősítette a fővárosi piros-fehéreket. A Spartacusból került be a nemzeti együttesbe is, első mérkőzését 1970. február 24-én a Norvégia elleni budapesti 10–5-ös győzelem alkalmával vívta. Mivel az első számú karmester, Fleckné Babos Ágnes megsérült, helyére lépve részt vehetett a magyar bronzérmet hozó 1971-es hollandiai világbajnokságon.
1973-ban Jugoszláviában negyedik, 1975-ben (Szovjetunió) és 1978-ban (Csehszlovákia) újra harmadik lett a vb-n, ahogy az 1976-os montreali olimpián is bronzérmesként zárt. A válogatottban 172 alkalommal lépett pályára, utoljára a magyar szempontból negyedik hellyel végződő moszkvai ötkarikás játékokon, 1980. július 29-én, a csehszlovákok ellen (10–10). 1975-ben a Ferencvároshoz szerződött, ott vált belőle végérvényesen irányító-átlövő. 1981-es visszavonulásáig 228 mérkőzésen összesen 675 gólt szerzett az FTC-ben, amellyel 1977-ben megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát. 1978-ban elhódította a KEK-trófeát a ferencvárosiakkal, ez volt az első magyar nemzetközi kupagyőzelem a női szakágban. Az aranyérem felé vezető úton hét találkozón harmincszor talált be. Egy évvel később KEK-ezüstöt szerzett a Fradival.
„Nagyon jól vagyok, nyaralunk a családdal, jól érezzük magunkat – mondta a korábbi kiválóság. – Minden teljesen rendben, minden szép és jó, de egyáltalán nem számít a hetvenötödik születésnap, olyan, mint a többi, holnap már közelebb leszek a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. Minden a régi, mint ötven évvel ezelőtt. A kézilabdát minden szinten figyelem, mindenről tudok, az utánpótlástól kezdve nézem, nem megyek ki sehová, de követem a meccseket. Gyors, jó és izgalmas a mai játék, szeretem. Tévében nagyon jó, mert amit esetleg nem látok, azt is háromszor megismétlik, így jobban lehet követni. Simon Petrát és Vámos Petrát külön figyelem, az is közrejátszik ebben, hogy mindketten irányítók, ügyesek. A mai tizenhat évesek többet tudnak manapság, mint amennyit mi tudtunk annak idején, itt tart a sportág.”
Tomann Rozália pályafutása befejezését követően sportmasszőrként dolgozott, illetve három idényen át a legendás Elek Gyula mellett a Fradi másodedzője volt. Az ő nevét viseli a Hévízen idén februárban átadott új sportcsarnok.