A korszakváltás éve következik Bárdosinál

- Milyen volt a 2004-es esztendő?
- Két szakaszra oszthatnám az évet. Az Eb előtt nehéz, mostoha időszakot éltem meg. Birkóztam ugyan, de már szinte elment a kedvem az egésztől, nem sikerült a súlycsoportváltás, sem az olimpiai kvalifikáció, a klubom sem állt mögöttem, úgyhogy kész rémálom volt. Nem voltam kibékülve önmagammal, éppen ezért az idő tájt elég sok mindenkivel összezördültem. Itthon a magyar bajnokságot megnyertem, de nekem a sydneyi ezüst után messze nem ez a célom, hanem hogy nemzetközi sikereket érjek el. Ebből nem sok volt az utóbbi négy évben. Egészen Haparandáig.
- Mi volt a baj? Emlékszem, a tavasszal mindenkivel "pörölt" az athéni kvalifikáció elmulasztása miatt, például "gratulált" a szövetség vezetőinek, Komáromi Tibor szakágvezetőnek, hogy nem szereztünk kvótát nyolcvannégy kilóban, önt meg a hetvennégyben erőltették…
- Igen, régi klubom, a BVSC-Ganz-Tát nem állt mögöttem. Amikor krízisben voltam, Kiss Balázs csakugyan legyőzött egyszer, s utána már mindig őt akarták benyomni a válogatottba, engem meg a hetvennégy kilós kategóriába száműztek. Megpróbáltam, de én nem bírom idegileg a fogyasztást. Komáromi adott is egy esélyt Újvidéken, nem sikerült, nem volt sem testi, sem lelki erőm, aztán Berziczának sikerült Taskentben. Ekkor nyilatkoztam elhamarkodottan a fentieket. Tulajdonképpen utólag belátom, neki volt igaza, és nem is őrá kellett haragudnom. Meg is követem őt, remélem látja, hogy az Eb óta megváltozott a hozzáállásom. Hű, így visszagondolva volt egy pár kalandunk, nem is tudom, hogyan tudott engem elviselni. A heves viták után az Eb-n
azt vártam, hogy alig szól majd hozzám, erre a világ legrendesebb embereként az első pillanattól fogva mellettem állt. Nyertem is egy bronzot, mindent átbeszéltünk, és ekkor kezdődött el az év második szakasza, egyszersmind új szakasz pályafutásom során is.
- Persze még néhány szálat el kellett varrni.
- Igen, ezért váltottam klubot, a Váci Formához igazoltam. Elhatároztam, hogy soha többé nem fogyasztok hetvennégyre. Az új klubomban fantasztikus a hangulat, mellettem állnak, hisznek és bíznak bennem. Sokkal profibb a szemléletmód, jobbak a körülmények. Új lendületet kaptam, szinte újjászülettem. Próbálom levetkőzni a régi rossz szokásaimat, például igyekszem minél kevesebbszer elkésni az edzésekről. Nagyon fontos, hogy velem jött az edzőm, Ubrankovics Csaba is, igyekeztünk minél kisebb port kavarva kifarolni a BVSC-ből.
- Haraggal vált meg eddigi csapatától?
- Egy év fizetéselmaradás után, meg azok után, hogy tizenöt évnyi birkózás után magamra hagytak, nem hiszem, hogy ettől sokkal szebben el lehetett válni. Köszönőviszonyban vagyunk, de nem tudtam volna így folytatni, mindenképpen kellett a váltás.
- Kezdődik az új évad - új szabályokkal.
- Már át is estünk egy formábahozó, évad eleji összetartáson decemberben. Előbb Budapesten, a Müller Ferninánd-teremben kínoztuk egymást, majd Tatán. Jókat fociztunk, erősítettünk, birkóztunk, azt kell mondanom, sokkal jobb a hangulat, mint régen, Majoros Pisti aranya az egész társaságnak jót tett. Ismét látjuk, hogy hiába a lemaradás a felkészülési körülményekben, igenis oda lehet érni a világ tetejére. Az új szabályoktól mindenki tart, főleg azért, mert január elsejétől életbe léptek, ám még semmi konkrétumot nem tudunk.
- Elég nagy lesz a tumultus idehaza a nyolcvannégy kilóban.
- Ezzel nem foglalkozom. Ez az én súlycsoportom, reszkessen mindenki, Berzicza Tomi meg Kiss Balázs is, de üres fenyegetőzés helyett inkább majd megmutatom, hogy sok maradt még bennem. Először szeretném kiharcolni a helyet a válogatottban, azután a dobogót célzom meg az idei budapesti világbajnokságon.