Vajda Attila marad Szegeden

A 21 esztendős versenyző az utolsó pillanatban került be a magyar válogatottba, hiszen a májusi első válogatón még az A-döntőbe se sikerült kvalifikálnia magát, így akkor úgy látta: jobb, ha az olimpia helyett a július végi U23-as Európa-bajnokságról álmodozik.
Vajda és a Domino-Honvédban lapátoló Toronyai László az idő tájt döntött úgy, hogy megpróbálja párosban kvalifikálni magát a korosztályos kontinensviadalra, így főhősünk néhány edzés erejéig felutazott Budapestre, és a korábban Pulait és Novákot olimpiai győzelemhez segítő Szabó Attila irányításával készült a poznani viadalra. Aztán úgy alakult, hogy az egyik közös edzésre nem tudott elmenni Toronyai László, és lehetőség nyílt arra, hogy a tréner, Szabó "Torony" felfedezze Vajda egyéni képességeit is.

Innentől pedig nem volt megállás: Vajda megnyerte a szegedi második olimpiai válogatót Joób Márton előtt, majd a szétlövésen is ő bizonyult jobbnak, így utazhatott élete első világversenyére - az athéni olimpiára.
És még nincs vége! Hogy ez a meseszerű történet teljes legyen, Vajda Attila a spanyol David Cal és a német Andreas Dittmer mögött bronzérmes lett a kenu egyesek 1000 méteres versenyében.
Éppen ezért kissé megdöbbentő a hír: Vajda Attila és Szabó Attila útjai kettéváltak…
- Kicsit furcsa, hogy egy ekkora siker után nem Szabó Attilával folytatja a munkát.
- Valóban furcsán hangzik, és sajnálom is, hogy így alakult, de hosszú dilemma után erre a döntésre jutottam - mondta Vajda Attila. - Az igazság az, hogy én nem akarok elmenni a Démász-Szegedtől, és a szerződésemben az áll, hogy szegedi versenyzőként Szegeden kell készülnöm…
- És az olimpia előtti időszakra ez nem vonatkozott?
- De, csak mivel elnökváltás történt Szegeden, az új verzió szerint az egyesület versenyzői kötelezve lesznek arra, hogy odahaza, a Maty-éren készüljenek. Ha jól tudom, Szabó Toronynak felajánlott az egyesületem egy szerződést, ám ő azt nem fogadta el, és mivel én nem akarok Budapestre költözni, a válás mellett döntöttünk.
- Pedig a bronzérem őt igazolta.
- Igen, és azt mondhatom, hogy igazából ő tanított meg engem versenyezni. Korábban az edzéseken jól teljesítettem, de pszichésen eddig senki sem tudott kihozni belőlem ilyen eredményt, valahogy a téthelyzeteknél mindig magam alá tojtam.
- Ô miben volt más?
- Csak pozitív behatások értek tőle, és úgy éreztem, minden helyzetben igyekezett levenni a vállamról a terheket. Az olimpiai döntő előtt azt sulykolta belém, hogy képes leszek megcsinálni, és ha nem úgy sikerül a döntő, ahogyan elképzeltük, akkor azért csakis ő a felelős. Addig is elszánt voltam, de ez újabb lökést adott nekem, és hiába éreztem a pályán, hogy mindenem fáj, érte és a magyar közönségért bármire képes voltam.
- Nem gondolt arra, hogy esetleg pont ezzel a döntéssel pecsételte meg a jövőjét?
- Egy kicsit szorongok emiatt, de bízom a korábbi edzőimben. Most úgy tűnik, hogy a nevelőedzőmmel, Vécsi Viktorral és Boldizsár Gáspárral folytatjuk a munkát, és egy fiatal, tehetséges csapat tagjaként készülhetek majd a jövő évi versenyekre.
- Milyen számokra készül?
- Elsősorban maradok az ezer egyesnél, de a párostól sem rettenek vissza, bár azt még nem tudom, hogy kivel térdelek majd egy hajóba.
- Gondolom, az olimpiai bronzérme után sokan kapkodnak ön után.
- Voltak megkeresések, de én elsősorban Joób Mártonnal, Sáfrán Mihállyal vagy Toronyai Lászlóval tudom elképzelni a párost. Hogy kivel leszek a legjobb, az hamarosan kiderül, október közepén ugyanis megkezdjük az edzéseket. ---- D ---- S