Kolonics kitart a párja mellett

- Ha fordítva történt volna minden, vagyis ha a hetedik hely után lettünk volna bronzérmesek, most lehet, hogy nem ilyen érzések kavarognának bennem - mondta Kolonics György. - De mivel úgy érzem, hogy ötszázon nem tudtuk kihozni magunkból azt, amire képesek vagyunk, így valóban hiányérzetem van, és nem vagyok maradéktalanul elégedett a teljesítményünkkel.
- Ne is tagadja, most a maximalizmusa beszélt önből.
- Nem tagadom, de ha nem volnék maximalista, akkor nem lennék kétszeres olimpiai bajnok sem. Tudja, a nyáron rengeteget fejlődtünk, jobbak voltunk, mint a poznani Európa-bajnokságon, amelyen aranyérmet nyertünk, így joggal várhattunk jobb eredményt. Igaz, július végén éreztük, hogy megtorpantunk, de ettől nem estünk kétségbe, hiszen nagyon jó formában voltunk. Athénban, nincs jobb szó rá, elbénáztuk a rajtot, és a verseny alatt is úgy éreztem, hogy csak ügyetlenkedem.
- Pedig kívülről nem így tűnt.
- Kívülről minden más, a lényeg, hogy belül mi zajlik.
- Nem lehet, hogy ez a páros ennyire képes?
- De, ez a páros ennyire képes, vagyis tudunk Európa-bajnokságot nyerni, és megkockáztatom azt is, ha nem szerencsétlenkedünk, az olimpiát is megnyertük volna. De nem úgy lapátoltunk, ahogyan tudunk, a vízviszonyok sem nekünk kedveztek, így aranyérem helyett a hetedik hellyel kellett beérnünk.
- Felvetődik a kérdés, lát még ebben a párosban fantáziát?
- Persze hogy látok. Még nem ültünk le Gyurival és az edzőmmel, Ludasi Róberttel beszélgetni, de jövőre is elsősorban ebben a párosban gondolkozom. Ugyanakkor az egyest sem felejtem el.
- Így volt ez az esztendő elején is.
- Igen, sokáig vacilláltam azon, mi legyen, ám végül az Európa-bajnoki győzelem megadta a választ. Most pedig meglátjuk majd, hogy milyen formát mutatok az esztendő elején, hiszen akkor még főként egyes edzéseket végzünk. Egy biztos: mindkét számot nem tudom vállalni, hiszen öreg vagyok már ahhoz, hogy ilyen nehéz felkészülést a nyakamba vegyek.
- És az sem mellékes, hogy két fiatallal, az olimpiai bronzérmes Vajda Attilával és a döntőben szereplő Joób Mártonnal is számolnia kell.
- Így van, és biztos vagyok benne, hogy jövőre is nagyon jók lesznek. Itt volt már az ideje annak, hogy fiatalodjon a mezőny.
- Nem ötlött fel önben például, hogy mire menne Vajda Attilával párban?
- Nem, teljesen más stílusban evezünk, míg Kozmann Gyurival ugyanolyan a technikánk. Nem hiszem, hogy Attilával jó párost alkotnánk.
- Sokan azt mondják, hogy a következő évet lazábbra veszik. Ön hogy tervezi a jövőjét?
- Én nem tudom lazábbra venni. Ha lazábbra veszem, olyan, mintha nem csinálnék semmit, és ez nagyon zavarna. Különben is jövőre világbajnokság van Zágrábban, utána pedig Szegeden, ami jó lehetőség mindannyiunk számára. Aztán pedig két év múlva jön a pekingi olimpia.
- Lesz hozzá elegendő kitartása?
- Most úgy érzem, igen. Ám ha jön egy fiatal "rakétagyerek", akkor természetesen átértékelem a jövőmmel kapcsolatos terveimet. Mindenesetre már kikértem a hajómat a szövetségtől, hétfőn és kedden is lementem egy kicsit evezgetni. Ez még nem a felkészülésem, csak már hiányzott az érzés, tudja, nagyon szeretem ezt csinálni. És ez az, ami jó időre meghatározhatja a jövőmet. ---- C ---- A