Az egész család tékvandózik

A másik, sokkal inkább markánsabb vélemény – többek között egy koreai internetes oldal – szerint a közép-amerikai ősöktől származó Steven Lopez napjaink és minden idők egyik legjobb tékvandósa.
Steven Lopez edzője bátyja, az egykori tékvandós, 1995-ben vb-ezüstérmes Jean Lopez. Öccse, Mark Lopez tavaly vb-ezüstérmes volt, és kis híján szintén kiharcolta az athéni kvótát. Húga, Diana Lopez négy éve junior-világbajnokságot, majd a felnőttek mezőnyében Pánamerikai bajnokságot nyert. Nem átlagos család, annyi biztos…
De az összes testvér közül Steven a legnagyobb sztár, nem csak azért, mert olimpiát nyert. Az olimpia utáni évben, 2001-ben a koreai Dzsedzsuban világbajnoki aranyéremig jutott, tavaly Garmischban szintén a dobogó legmagasabb fokára állhatott. Nem csak hazájában, az egész világon méltán népszerű.

Pedig Steven Lopez nem az attraktív, közönségcsalogató tékvandó megtestesítője. Technikailag és fizikailag rendkívül felkészült versenyző, teljes repertoárját mégsem mutatja be a mérkő-zéseken, inkább leegyszerűsített, racionális stílusban küzd. Elsősorban a kontratechnikákat alkalmazza előszeretettel, hosszú végtagjai miatt (188 cm magas) hatalmas előnyt élvez vetélytársaival szemben. A tudatosság, pontosság és határozottság megtestesítője. A biztos akciók kiharcolására törekszik, a látványos elemeket akkorra tartogatja, amikor már fölényesen vezet.
Hogy mennyire jól védekezik, bizonyítja, hogy Sydneyben egyetlen akciópontot vittek véghez rajta az előcsatározások során. A fináléban a dél-koreai Szin Dzsun Szikkel kellett farkasszemet néznie. A döntőben a koreai szerzett vezetést, egy roham során annyi rúgást zudított Lopez fejére, hogy az amerikainak későbbi visszaemlékezésekor fogalma sem volt, hogy a sok közül melyikre ítéltek ellene pontot. Lopez tehát az olimpiai torna során először hátrányban volt. Ráadásul egy koreai ellenféllel szemben. Ráadásul a fejrúgásözöntől kissé zavarodottan kereste helyét a szőnyegen. Ráadásul már csak egy perc volt hátra a küzdelemből.

Az igazán nagy bajnokok azonban a legkiélezettebb pillanatokban teljesítenek emberfelettit. A hátralévő időben tökéletes védekezés. Azután egyetlen pillanat. Ütésváltás, blokkolások, majd egy nagyon ritkán alkalmazott és kockázatos hátsó rúgás röppen a levegőben – Lopez fordulásból ért el akciót a teljesen meglepett Szin Dzsun Sziken. A végeredmény 1:1 – kevesebb intéssel Steven Lopez nyerte az amerikai tékvandósport első olimpiai aranyérmét.
"Életem legemlékezetesebb pillanata volt. Megnyertem az olimpiai aranyérmet, térdre estem, és szinte sírtam a boldogságtól – vallott később a bajnok. – Valami furcsa ködön át láttam csak, hogy bátyám, Jean rohanna, felém a szőnyegre gratulálni. Így tette ezt minden sikerem alkalmával az elmúlt évek során, már gyerekkorunktól kezdve. Ez azonban mégiscsak olimpia volt, szigorú biztonsági előírásokkal, úgyhogy két marcona biztonsági őr igyekezett útját állni. Jeannak, aki maga is világbajnoki ezüstérmes tékvandós volt, körülbelül másfél másodpercébe került átjutni kettőjükön, és máris a nyakamban volt. Előírások ide vagy oda, azt a pillanatot nem vehette el tőlünk senki." ---- A ---- S