Derűlátó létszámkitöltők

"Kis futballnemzetként már az is különleges, hogy idáig eljutottunk. De mi nem elégszünk meg ennyivel, célunk egyértelműen az, hogy bejussunk a negyeddöntőbe" – fogalmazott Köbi Kuhn szövetségi kapitány, iskolapéldáját adva a realitás talaján fogant egészséges optimizmusnak.
A célok pontos megfogalmazása, illetve az elérésükhöz szükséges irány következetes tartása lényeges elemei a kuhni elveknek. Az ősz kapitány nem habozott ajtót mutatni Ciriaco Sforzának, mert úgy ítélte meg, a szövegelős közönségkedvenc nem alkalmas arra, hogy csavar legyen az ő csendesen, de hatékonyan zakatoló gépezetében. Majdnem hasonló sorsra jutott a másik nagy öreg, Stephane Chapuisat is: az egyik első mérkőzésén Kuhn a kispadon hagyta Chappit, aki azonmód be is jelentette válogatottbeli pályafutása lezárását. A szent cél érdekében végül mindkét fél megcsillantotta kompromisszumkészségét, és lám, a BL-győztes Dortmund egykori rettegett támadója, a berni Young Boysban levezető 35 éves veterán mindössze 22 percet töltött a partvonalon kívül az Eb-selejtezők során. (A minap a 100. válogatottságát is megünnepelte, egyúttal megerősítette, hogy a portugáliai viadal után végleg és immár viszszavonhatatlanul elköszön a "Natitól", azaz a nemzeti csapattól.)

Nem szép, de hatékony futball – mondják az elemzők a szervezettségre, az egységre, az eltökéltségre építő svájciak játéka láttán. A tapasztalattal nincs gond, a védelemben Murat Yakin, Stephane Henchoz, Patrick Müller, valamint az előttük élő pajzsként elhárító Johann Vogel és a támadóbb felfogású Raphael Wicky mind kipróbált harcosok. A fiatalos lendület sem fog hiányozni, éppen elegen sertepertélnek a keret körül a 2001-ben utánpótlás Eb-elődöntőt játszó csapatból. Viszont a két csatár mögött irányító Hakan Yakint leszámítva nincs kéznél igazán virtuóz játékos, ami behatárolja a variációs lehetőségeket, különösen a mérkőzések kritikus időszakaiban. Figyelmeztető lehet, hogy az idén még olyan ellenféltől is sikerült kikapni, mint a messze nem a legjobb erőivel felálló marokkói válogatott.
Gondot okozhat, hogy a válogatott kulcsembereinek egy része finoman fogalmazva nem tartozik klubja meghatározó játékosai közé. Itt van mindjárt a későn érő kapus, Jörg Stiel, aki néhány balsikerű meccs után kegyvesztetté vált a Mönchengladbachban. Henchoz is ki-kimaradt a Liverpool védelméből, a középpályások közül Ricardo Cabanas fél év után hazamenekült a francia élvonalból végül kipottyanó Guingamptól, Fabio Celestini sem egyértelmű csapattag Marseille-ben, és a támadó Alexander Frei is füstölgött éppen eleget a rennes-i mellőzés miatt. De neki legalább kedvező fordulatot vett a sorsa – aki képes egy bajnokin négy gólt szerezni, mint ő a tavasszal, arra nem lehet nem felfigyelni.
Nem könnyítette meg a felkészülést a sok sérülés sem. Stiel, a két Yakin, továbbá Ludovic Magnin, a brémai védő is kidőlt egy időre, két ifjú csatár, Marco Streller és Léonard Thurre pedig egyenesen lemarad a tornáról. Még szerencse, hogy az utánpótlásnak is van utánpótlása: az utolsó pillanatban meghívást kapott a keretbe a mindöszsze 18 esztendős Johan Vonlanthen, a holland PSV légiósa. Az édesanyja révén félig kolumbiai támadó a most zajló U21-es Eb-n nyújtott játékával győzte meg a végső keretfeltöltéssel foglalatoskodó kapitányt.
Ha a bevezetőben említett álomról, a negyeddöntőről esik szó, akkor a következő mondatban már ott vannak a horvátok is. Ellenük lesz ugyanis a kulcsmeccs. Svájc legjobbjai ezzel kelnek és fekszenek a tavalyi sorsolás óta. "Minden ezen a mérkőzésen múlik, ha ugyanis elbukunk, akár kezdhetünk is csomagolni. Ôk nagyjából a mi játékerőnket képviselik, az ellenük megszerezhető három pont nélkül nem juthatunk tovább" – fogalmazott Kuhn. Baric ugyanezt mondja Zágrábban. A múlt mindenesetre a svájciak mellett szól: három közös mecscsükből kettőt ők nyertek meg. Igaz, a gólkülönbség 4–2 – oda. ----