A négyszeres bajnok édesanya

A múlt század elején, amikor a sportág még gyerekcipőben járt, akadtak ugyan olyan sportolók, akik még nála is intenzívebben halmozták az érmeket: a belga Hubert van Innis például, aki az 1900-as és 1920-as játékokon összesen hat aranyat nyert (igaz, az antwerpeni ötkarikás játékokon belga háziverseny volt, más nemzetek alig vettek részt), vagy a lengyel Janina Kurkowska, aki a harmincas években hét világbajnoki elsőségig jutott, pechjére ez idő tájt az íjászat nem szerepelt az olimpiák műsorán. A modern időkben azonban, amikor már kíméletlen a technológiai versengés, senki sem tud felmutatni négy olimpiai aranyat.
Az 1988-as olimpián Szöulban, hazai közönség előtt, mindössze 17 évesen nyert aranyérmet egyéniben, és csapatban egyaránt. A bennfenntesek szerint az íjászat legalább 80 százalékban a pszichés felkészültség és stabilitás sportága, a technika gyorsan megtanulható. Nos, Kim Szu Njung már igen fiatalon bizonyította, a legnehezebb pillanatokban sem remeg meg a keze, s ha igaz az iménti megállapítás – miért is ne lenne az –, akkor ezt a sportágat mindenképpen neki találták ki.
Az íjászat hihetetlenül népszerű a sportág nagyhatalmának számító Dél-Koreában, úgyhogy aki egy hazai olimpián duplázik, menthetetlenül félistennői magasságokba emelkedik. A népszerűség azonban nem ártott meg Kim Szu Njungnak, a következő két világbajnokságon, 1989-ben Lausanne-ban és 1991-ben Krakkóban a maximálisan megszerezhető négy aranyéremmel nyomatékosította fölényét a nemzetközi mezőnyben, azaz egyéniben és csapatban is világbajnok lett mindkét helyszínen. A következő olimpián, Barcelonában is dobogóra lépett mindkét számban, igaz, egyéniben "csak" ezüstéremig jutott, naná, hogy egy honfitársnővel, Cso Jung Dzseonggal szemben maradt alul, hatalmas csatában.

A csapatarany megnyerésének természetesen ezúttal is aktív részese volt, bár az erőviszonyokat tekintve szinte nagyobb fegyvertény bekerülni a koreai csapat keretébe, innentől kezdve ugyanis szinte biztos a siker a következő világversenyen is – legalábbis a hölgyek mezőnyében.
Atlantában nem találhatjuk a nevét sem az egyéni versenyben, sem a csapatban indulók névsorában. Mi történhetett vele? Kiégett? Visszavonult? Elsöpörte őt a hihetetlenül erős, kíméletlen dél-koreai konkurencia, és nem fért a csapatba?
Ugyan, kérem! Ettől ő sokkal nagyobb klasszis. Úgy döntött, itt az ideje a családalapításnak. Huszonegy évesen férjhez ment, életet adott két gyermekének, majd amint lehetett, három év múlva visszatért. 1999-ben a dél-koreai bajnokságon kvalifikálta magát a 2000-es sydneyi olimpiára, ahol egyéniben ismét felállhatott a dobogóra – bronzérmet szerzett, és ismét tagja volt az ezúttal is legyőzhetetlen dél-koreai csapatnak. Ezzel négy világbajnoki elsősége mellé, negyedik olimpiai bajnoki címét is megszerezte.
Páratlan bravúr.
Méltán tartják őt a modern idők legsikeresebbjének, minden idők legjobbjának. ---- A ---- A