Hokizseni a jég hátán

– A Nemzeti Sport szerint ön volt az elmúlt év legjobbja. Örül az ilyen jellegű elismeréseknek?
– Nagyon. Sokat számítanak az ilyen "apróságok", a pozitív visszajelzések sokszor sokkal többet érnek bármi másnál. Most duplán örülök, mert a Dunaújvárosnál gondok vannak, s most nagyon jólesik az elismerés.
– Kezdjük az év felidézését a végén! Elégedett a szlovéniai Eurotour-torna eredményével?
– A papírforma alapján a válogatott harmadik helyével elégedettek is lehetnénk, de a tornán látottak alapján a második helyre odaérhettünk volna. Meg aztán profi sportoló soha ne legyen elégedett.
– Van egy tippem, mit fog válaszolni, de azért megkérdezem. Melyik volt az ön számára az év legemlékezetesebb pillanata?
– Egyértelműen a szlovákok elleni győzelem. Tényleg nem túlzás, hogy történelmi sikert arattunk. Ha öregkoromban megkérdeznek, mi jut eszembe a 2003-as évről, biztosan ezt említem majd. Ráadásul én lőttem az első gólt.

– A Hat Nemzet Tornán vendégeskedő szlovák szövetségi kapitány, Frantisek Hossa azt nyilatkozta, a magyar csapatból a tizenegyes játékos, azaz Ladányi Balázs játékára figyelt fel leginkább…
– Nem tagadom, három napig hízott a májam, de tudtam, ez csak afféle udvarias gesztus volt. Amikor a Kontinentális Kupában a Dunaújvárossal bejutottunk a harmadik körbe, a pozsonyiak még érdeklődtek is irántam, aztán végül nem lett belőle semmi.
– Csalódottnak tűnik a hangja. Szeretne egy jó erős külföldi bajnokságban játszani?
– Persze, de a magyarnál gyengébb bajnokságban semmi pénzért sem játszanék. Ott, ahol viszont lenne esélyem a fejlődésre, ahol szembenézhetnék újabb kihívásokkal, szívesen megméretném magam. Egyszer szeretnék egy neves európai klubnál játszani, úgyhogy nem adom fel, de nem élem bele magam, végül is nem olyan rossz nekem itthon. Remélem, nem tűnök beképzeltnek, amikor azt mondom, vagyok annyira profi, hogy kipróbálhassam magam külföldön is. A szlovák bajnokságban például még a mostaninál kevesebb pénzért is szívesen szerepelnék.
– Hogy a pénz nem minden, azt a Dunaújvárossal az új évad kezdete óta be is bizonyították.
– Igen, sajnos az év az anyagi gondok miatt is emlékezetes marad. Már tavaly, tavalyelőtt is néha akadozott a fizetésünk átutalása, de ilyen nagy gondokkal azért nem kellett eddig szembenéznünk. Igazából senki nemcsak a pénzért játszik a csapatnál, hanem elsősorban amiatt, mert szereti a hokit, de azért ebből élünk, úgyhogy a mostani helyzet eléggé megvisel minket. De azért azt hiszem, kalapot kell emelni a játékosok előtt, hogy ilyen körülmények között még mindig lelkesen járunk edzésre, és a mérkőzéseken is így teljesítünk.
– Az év elején megnyerték a kupadöntőt, a bajnokságban másodikok lettek.
– A Volán elleni kupadöntőre is sokáig emlékezni fogok, no meg a büntetőmre, amellyel végül sikerült nyernünk. Utána nagyot ünnepeltünk, és igazából senki sem gondolta, hogy megnyerhetjük a bajnokságot is. Bíztunk benne, és nem adtuk fel, de legbelül sejtettük, hogy sima lesz. Így a második hely után nem is lehetett igazából keserű a szánk íze, el kellett ismerni, a Volán jobb volt.
– Ugorjunk egy kicsit előre! Jövő márciusban ki ünnepelhet majd? Netán most is sejtenek előre valamit?
– Mindig bízunk benne, hogy legyőzhetjük a Volánt, másképp nem is lenne értelme küzdeni. Azt mondom, a Volán most is jobb csapat, de az is igaz, hogy neki van veszítenivalója, mi pedig felszabadultan hokizhatunk.

– Már amennyire ilyen anyagi gondok mellett lehet felszabadultan játszani… Mindezek ellenére az új Interliga-sorozatban bámulatos az egyéni teljesítménye, fölényesen vezeti az egész sorozat kanadai táblázatát.
– Ugye nem is kell mondanom, hogy ez mekkora elégtételt jelent számomra? Anyagi gondok, mostoha edzéskörülmények ide vagy oda, a kanadai táblázatra nézve nagyon boldog vagyok, és azt mondom, megérte tűrni, sőt azt mondom, jó év volt az idei!

Az év külföldi sportolója: Martin Brodeur

Bár Martin Brodeur nem volt tagja a tavasszal világbajnoki címet szerző kanadai válogatottnak, úgy gondoljuk, ő volt a 2003-as esztendő legjobb jégkorongozója. Az észak-amerikai profiligában (NHL) szereplő New Jersey Devils 31 esztendős kapusa rengeteget tett azért, hogy az 1995-ben, majd 2000-ben győztes "ördögök" harmadszor is elhódítsák a Stanley-kupát, hogy mást ne mondjunk, a rájátszásban hétszer nyújtott hibátlan teljesítményt (shutout) a vasak közt, ami új NHL-csúcsot eredményezett. Arról már nem is beszélve, hogy végre megkapta az idény legjobb kapusának járó Vezina-díjat.
S ha már rekord: a kanadaiakkal tavaly téli olimpiát nyerő Brodeur jelenleg 72 shutouttal vezeti a még aktív kapusok ranglistáját (az új idényben már nyolcnál tart!), így az sem kizárt, hogy egy napon megdönti Terry Sawchuk megdönthetetlennek hitt, 1949 és 1970 között felállított NHL-csúcsát (103 rolózás). Arra viszont mérget vehetünk, hogy az idén visszavonuló Patrick Roy néhány rekordját – legtöbb győzelem (551), illetve lejátszott mérkőzés (1029) kapusként – hamarosan átírja.