Zidane méltó örököse

Ha csak azon múlna, hogy az önjelölt díjátadók kinek ítélnék oda az Európában játszó legprímább futballistát megillető Aranylabdát, Pavel Nedvedtől aligha lehetne elvenni az elismerést. A Juventus cseh középpályásának vetélytársaiénál sokkal nagyobb a "hátszele", ha csak ezen múlna, az övé lenne az első hely, tűnjék bármilyen szorosnak is az idei versenyfutás. Ugyanakkor, ha ő lesz a France Football következő címlapján, ismét megerősítést nyerhet bennünk, hogy ebben a sorozatban semmit sem számít a "rutin", nem kell évről évre a csúcs közelében lenni, hogy legalább egyszer kiérdemelje valaki a francia lap tudósítóinak az elismerését. Merthogy Nedved eddig az ötvenes listának is csak hébe-hóba volt szereplője, az első öt hely közelébe pedig még egyszer sem került. Ilyen múlttal 1996 óta senkinek sem sikerült begyűjtenie az Aranylabdát, hét éve a Németországot Európa tetejére vezető Matthias Sammer volt az utolsó olyan nyertes, aki megelőző Top 5-ös helyezés nélkül jutott fel a csúcsra. A német védőt követő nyertesek (Ronaldo, Zidane, Rivaldo, Figo, Owen) kivétel nélkül legalább egyszer ott voltak a szűk elitben, mielőtt trónra emelték volna őket.
Ha csak az ez évben nyújtott játékát nézzük, nem lehet kételyünk afelől, hogy nála (és legalább öt kollégájánál is) jó helyen lenne az Aranylabda. A Juventusszal lenyűgöző az eredménysora, olasz bajnok és Olasz Szuperkupa-győztes lett, a Bajnokok Ligájában döntőbe jutott, a cseh válogatottal pedig csoportelsőként – Hollandiát megelőzve – kvalifikálta magát a 2004-es Európa-bajnokságra. A Serie A-ban 29 mérkőzésen kilencszer (ennél többször csak egyszer, 11-szer, még az 1997–98-as évadban, a Lazio színeiben volt eredményes Olaszországban), a Bajnokok Ligájában pedig 15 találkozón ötször talált be. A különböző televíziós csatornák közvetítései révén mindannyian tudjuk, milyen az a Juventus, amelyben Nedved játszik, és a tavasszal azt is tapasztalhattuk, hogyan futballoznak a torinóiak, ha "Kismedve" nincs közöttük. A különbség zongorázható…

Engedtessék meg nekünk, hogy e helyütt inkább azt taglaljuk, milyen a Nedved nélküli Juve, hiszen megeshet, azon a saját hibájából, fegyelmezetlensége miatt kihagyott mérkőzésen úszhat el az Aranylabdája. A cseh középpályás ugyanis kénytelen volt kihagyni a Bajnokok Ligája májusi, Milan elleni fináléját! Mivel magyarázható az, hogy valaki egy "agyonnyert" meccsen, 3–0-s állásnál a felezővonal környékén felesleges szabálytalanságot követ el, és ezzel begyűjti az automatikus egymeccses eltiltáshoz még hiányzó sárga lapját? A Real Madrid elleni elődöntő visszavágóján Nedved ezt tette, és ezzel elhomályosította az egyébként remek játékát és gólját. Nélküle a "zebrák" ötlettelen, átütőerő nélküli csapatra emlékeztettek az Old Traffordon, az már a Milan kritikája (vagy az ő dicséretük?), hogy így is csak tizenegyesek döntötték el a trófea sorsát.
Pedig a fegyelmezetlenség nem feltétlenül a legfontosabb jellemvonása. Édesapja, Václav Nedved, a hajdani csehszlovák másodosztályú bajnokság labdarúgója a kezdetektől a futballistakarrier felé terelgette, kellő szigorral. Pavel eleinte kötelező jelleggel, később már önszorgalomból teljesítette túl a napi edzésadagját, csak idő kérdése volt, mikor figyel fel rá az első neves csapat. Végül a Dukla Praha vitte el Plzenből, de igazán nagyot már a Sparta Prahában alkotott. A cseh kirakatcsapattal három bajnoki címet nyert, a búcsúja évében pedig az ő duplája kellett a Cseh Kupa-győzelemhez. A válogatottal kiharcolt Európa-bajnoki ezüstérem pedig a hab volt a tortán.
Az Angliában nyújtott produkciója győzte meg egyébként Sergio Cragnottit, a Lazio akkori elnökét arról, hogy Zdenek Zemannak, a világjáró cseh edzőnek igaza lehetett, amikor egész tavasszal Nedved megvételéért könyörgött. Cragnotti megvette Nedvedet – az 1. FC Kosicétől. Nem elírás, Rezes úr ugyanis mind a Spartának, mind a kassai klubnak tulajdonosa volt, de a középpályásért csak akkor tudott pénzt kapni a rómaiaktól, ha nem a Spartából adja el, ahol lejárt a szerződése. Gyorsan "megvette" a Kosicének, majd líramilliárdokért továbbadta a Laziónak.

Gyanítható, a "kékek" öt idény alatt még ezt a stiklit is megbocsátották Rezesnek… Nedved római munkásságát bajnoki cím és kupagyőzelem, valamint három nemzetközi kupadöntő fémjelzi. Az utóbbiak közül az 1998-as UEFA-kupa-döntő a kevésbé kedves, azon ugyanis a mindmáig jelentős trófeát legutóbb akkor nyerő Internazionale simán megverte a Laziót. Egy évre rá már vidáman pezsgőzhetett, méghozzá az utolsó KEK-serlegből, amelyet az ő győztes (és a sorozat történetének utolsó) góljával nyert meg a csapat a Mallorca ellen. A Manchester United elleni Európai Szuperkupa-mérkőzés már csak a jutalomjáték volt.
Igazi világklasszissá azonban a Juventusban nőtte ki magát. A torinóiak 2001 nyarán kihasználták, hogy a Lazio csak ímmel-ámmal tárgyal a csehvel szerződése meghosszabbításáról, és fizetése megduplázásának ígéretével magukhoz csábították. Nedved azóta évente két trófeához segítette hozzá együttesét, ami már önmagában megsüvegelendő produkció. Marcello Lippi vezetőedző mellett csak nagyon kevesen hittek abban, hogy ilyen kiválóan tudja majd pótolni a Real Madridba igazoló Zinedine Zidane-t.
Ha megkapja az Aranylabdát, minden tekintetben méltó örököse lesz a franciának.