Két érem, két tüskével

– Visszapillantva milyen volt a 2003-as esztendő?
– Úgy érzem, jó évem volt, elég jól szerepeltem a világversenyeken, de van bennem egy kis tüske, jobban mondva két tüske, hogy az Eb-n és a vébén is csak az ezüstöt sikerült megnyernem.
– Van különbség a két ezüst között?
– Óriási. Belgrádban, ne szépítsük, saját hülyeségem miatt kaptam ki Ahokastól, túl nagy volt a rám nehezedő teher, míg a vébén jó formában voltam, a döntőbe simán bemeneteltem, visszavágtam Ahokasnak, ami nagyon kellett az önbizalmamnak. Már sokszor mondtam, így, év végén, amikor már jól leülepedett bennem minden élmény, most is csak azt mondhatom, hogy a vébédöntőt úgy érzem, én nyertem meg. Sajnos nem csak rajtam múlt. Másképp fogalmazva, úgy érzem, az Eb-vel ellentétben a vébédöntőben mindent megtettem a sikerért.
– Ha visszaröppenhetnénk az év elejére, mi az, amit másodszor már másképp csinálna?
– Ugyanúgy készülnék, edzenék, mint azt tettem is, azaz az edzésmennyiséggel nem volt gond. Talán egy kicsit céltudatosabban dolgoznék, még jobban odafigyelnék a technikai elemek gyakorlására. Jelenleg azon dolgozom az edzőmmel, hogy az összakapaszkodás különböző taktikai variációit fejlesszem, és több pörgetésfajtát építsek be a fegyvertáramba.

– A fegyvertára a hazai mezőnyben elegendőnek tűnik. Példának okáért nemcsak a kötött-, hanem a szabadfogású egyéni bajnoki címet is bezsebelte.
– Igen, örülök, hogy sikerült. Edzőm, Bódi Jenő ötlete volt, hogy nevezzek be, jó lesz az Eb előtt felkészülési versenynek. De azért hozzá kell tenni, hogy Aubéli Ottóval mindig szoros csatákat vívunk szabadfogásban. Kötöttfogásban Branda Gyula az egyetlen számottevő ellenfelem, igaz, hét éve együtt birkózunk, úgyhogy legmélyebb álmomból felébredve is tudom, mit kell ellene birkóznom.
– S utólag, a Kecskemét után a Vasas is megkapta a csapatbajnoki aranyat, úgyhogy – csak hogy teljes legyen a 2003-as hazai kollekciója – csapatbajnoknak is mondhatja magát.
– Szerintem nem így, utólag kellett volna megkapnunk az aranyat. Mindenesetre a csébén is sikerült jól birkóznom, veretlenül zártam a tornát.
– Nem hátrány, hogy Magyarországon meglehetősen szerény a felhozatal ellenfélből? Úgy is kérdezhetném: nem lehet, hogy azért bukik el rendre a világversenyek döntőjében, mert itthon nincs kivel gyakorolnia, nem szokott hozzá a kiélezett szituációkhoz?
– Pont ezért jövőre külföldi edzőtáborokban töltöm a felkészülés nagy részét, januárban kezdetnek rögtön Oroszországba utazom. Eddig talán rejtegetett engem a szakvezetés, hogy ne ismerjenek ki, de én egyáltalán nem akarok bujkálni. A mai világban, a videó, a számítógép idejében úgysem tudunk eltitkolni semmit, a csata meg úgyis a szőnyegen dől el.
– De azért azt hallottam, a jövő évi svédországi Eb-t kihagyja.
– Még nem született döntés, de igen, beszéltünk róla a szakvezetőkkel. Úgy gondoljuk, hiába nyerném meg az Eb-t, ha Athénban nem jönne össze a győzelem, az Eb-arany csekély gyógyírt jelentene. A fő cél jövőre ugyanis az olimpiai arany megszerzése, mindent, de mindent ennek rendelek alá.

Az év külföldi sportolója: Armen Nazarjan

A bolgár birkózócsoda

Nehezebb megvédeni, mint megszerezni, tartja az örök igazság. Ha valaki a 2002-ben szerzett világ- és Európa-bajnoki címe közül mindkettőt megvédi, nem kell különösebben magyarázni, miért is ő az év legjobbja. Az örményből lett bolgár Armen Nazarjan a kötöttfogás 60 kilós súlycsoportját bérelte ki magának, 2002-höz hasonlóan az idén Belgrádban az Eb-n és Créteil-ben a vb-n sem talált legyőzőre. A 29 éves birkózó eredménylajstroma nem az idén, és nem is tavaly kezdődött: összesen két világbajnoki címet és hat Európa-bajnoki aranyat nyert eddigi pályafutása során. Atlanta után Sydneyben is felállt a dobogó legfelső fokára, úgyhogy Athénban rajta kívül ne sok birkózó álmodozzon a 60 kilós kategória aranyáról…