Kacsának tűnt, mégis igaz lett: távozott a Manchester United plc (Rt.) vezérigazgatói székéből Peter Kenyon, s nem is akárhová: a vezetőt az orosz olajmilliárdos, Roman Abramovics csábította át a Chelsea-hez.
Kenyon nem bánkódott a váltás miatt
Kenyon nem bánkódott a váltás miatt
"Derült égből villámcsapás" – ez volt David Gill vezérigazgató-helyettes első reakciója, amikor hírt kapott Kenyon távozásáról. Valóban, meglehetősen szokatlan, hogy valaki ilyen gyorsan, váratlanul távozzon egy jól működő (s tegyük hozzá: az iparágban messze a legjobban működő) cég éléről. Az még nagyobb meglepetés, vagy – paradox módon – talán éppen a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a munkahelyét hátrahagyó vezető volt cége egykori riválisánál vállal munkát.
Hétfőn napközben vetődött fel a hír, hogy Roman Abramovics, a Chelsea labdarúgócsapatát működtető Chelsea Village plc (Rt.) tulajdonosa a 110 millió fontos játékostranszfer (melynek keretében megszerezte töbek között Claude Makelelét, Hernan Crespót, Adrian Mutut és Juan Sebastian Verónt is) után a futballipar legnagyobb halára, Peter Kenyonra is kivetette hálóját. Késő estére Kenyon ügyvédei a következő rövid, ám annál velősebb nyilatkozatot tették közzé: "Peter Kenyonnak nemrég felajánlották a Chelsea-csoport vezérigazgatói posztját, amit ő elfogadott. Peter Kenyon hat évet töltött a Manchester United plc alkalmazásában, amely időt rendkívül élvezett. Úgy érzi azonban, hogy az a lehetőség, amely a Chelsea-nél várja, olyan kihívást jelent, amelyet vállalnia kell a karrierje e szakaszában."
Nem lehet kétségünk afelől, hogy a kihíváson túl Abramovics nyilván némi anyagiakkal is igyekezett meggyőzni Kenyont, aki David Beckham eladása óta amúgy is népszerűtlen lett a szurkolók szemében. Nem mintha a munkájához szüksége lenne a drukkerek támogatására: őt elsősorban a tőzsdei befektetők értékelik, márpedig a Spice Boy "értékesítése" gazdaságilag jó üzlet volt. Mindezek mellett is meglepőnek mondható a 49 éves Kenyon távozása, hiszen gazdasági körökben ezen a szinten nem szokás közvetlen riválishoz "igazolni" – ezt általában tiltják is a felső vezetők szerződései. (Azaz: vagy Kenyon szerződésénél nem figyelt oda a United, vagy valamilyen kompromisszumra jutottak, például Kenyon "bánatpénzt” fizetett az MU-nak. Mi magunk ez utóbbi verziót tartjuk valószínűbbnek.) Ráadásul a kopasz igazgató Manchester környékén született, gyerekkora óta MU-szurkoló, s gyerekként ott volt a Wembleyben, amikor Bobby Charltonék elnyerték a BEK-trófeát – mindez persze legfeljebb csak a többi drukkert zavarja, az üzletembert aligha. "Mindig úgy tűnt, hogy manchesteri vér csörgedezik az ereiben; nem gondoltuk volna, hogy ilyen könnyű megvásárolni az érzelmeit" – mondta Oliver Huston a részvénytulajdonos szurkolók képviseletében.
A Chelsea új vezérigazgatója a ruházati iparban dolgozott szinte egész életében, 1986-ban lett az Umbro sportszergyártó cég alkalmazottja, ahol 1992-ben elsőszámú vezető lett. 1997-ben lépett át a Manchester Unitedhez, amely akkor még az Umbro egyik legfontosabb partnere volt (később aztán ő hozta tető alá a Nike-szerződést, amely kitúrta az Umbrót Manchesterből…). A futballvállalatnál vezérigazgató-helyettesként, a részvénytársaságot felvirágoztató fővezér, Martin Edwards jobb kezeként kezdett, majd Edwards 2000-es visszavonulása után vezérigazgató lett. Ő hozta Manchesterbe az új főszponzort, a Vodafone-t, és a már említett Nike-t. Vezetése alatt jegyezték a társaság legnagyobb játékos-tranzakcióit: Verónt, Ruud van Nistelrooyt és Rio Ferdinandot összesen 80 millió fontért vehette meg Sir Alex Ferguson. Idén elengedték Beckhamet 25 millióért, Verón eladása viszont 13 milliós bukás volt: 28 millióért vették, s csak 15 milliót kaptak érte a Chelsea-től, amely klub Damien Duffot is elhalászta a "vörös ördögök" orra elől. (Kenyon Chelsea-hez érkezése után az angliai bulvárlapok bizonyára felveti majd a kérdést, hogy nem volt-e mindez véletlen…) Kenyon nevéhez fűződik a United piacának kibővítése: a New York Yankees baseballcsapatával kötött szerződés az amerikai, a távol-keleti túrák az ázsiai piacot nyitották meg a vállalat számára. Kenyon lényegesen többet szerepelt a médiában, mint elődje, Edwards, s a szurkolókkal is jobb volt a kapcsolata, gyakran találkozott velük – ez a helyzet persze a Beckham-ügylet után megváltozott.
David Gill veszi át Kenyon örökét
A távozó vezérigazgató székét eddig helyettese, a 45 éves David Gill foglalja el, aki szintén 1997-ben lett az MU alkalmazottja, pénzügyi igazgatóként. "Az élet megy tovább, megleszünk Kenyon nélkül is" – mondta Gill a sajtónak kinevezése után. "A csapat szereplését bizonyosan nem fogja befolyásolni ez a változás. Biztos vagyok benne, hogy én is ugyanolyan jó viszonyt tudok majd kialakítani Alex Fergusonnal, mint Peter, hiszen az elmúlt hat és fél évben én is szorosan együttműködtem vele." "Köszönjük Peternek, hogy hozzájárult a Manchester United sportbéli és gazdasági sikereihez az elmúlt hat évben” – tette hozzá Sir Roy Gardner, a részvénytársaság elnöke. "Egyúttal örülünk, hogy David kinevezése biztosítja a folyamatosságot és a tapasztalatot a vezérigazgatói poszton." Az mindenesetre nem ad okot derűlátásra, hogy a tőzsdén a ma reggeli bejelentést követően esni kezdett a Manchester részvényárfolyama…
A legvelősebben talán Arthur Albiston, a csapat egykori hátvédje fogalmazott Kenyont illetően. "Nem fog sok szurkolónak hiányozni, elvégre nem ő a középcsatár. Az ő elvesztése össze sem hasonlítható David Beckham vagy Carlos Queiróz elvesztésével…"