A XIX. század óta tart a hódítás

Ha az amerikai foci történelmében szeretnénk elmélyülni, akkor 1869. november 6-ával kell ezt elkezdenünk. Ekkor volt ugyanis az első mérkőzés, amelyet a Princeton és a Rutgers egyetem lelkes diákjai játszottak, és a Princeton 6–4-es (a mai szemmel nézve eléggé érdekes eredményű) győzelmével zárult.
A következő fontos dátum 1920, amikor is megalakult a mai NFL elődje, az APFA (American Professional Football Association), ahol az első bajnoki címért 14 csapat harcolt. Megnézve az akkori ligát, egy olyan csapatot találni, amely még ma is aktív részese az NFL-nek. Ez a csapat pedig a Chicago Bears (akkoriban Decatur Staleys, később Chicago Staleys néven játszott) volt, amely 10 győzelemmel, 1 vereségggel és 2 döntetlennel a második helyen végzett, de ez nem szegte kedvét, mert 1921-ben megnyerte első bajnoki címét is, amelyet később további nyolc követett.
1921-ben alakult meg a liga máig legeredményesebb (és itt Európában talán legismertebb) csapata, a Green Bay Packers, amely 12-szer örülhetett a bajnoki címnek. Egy évvel később jött létre az NFL, amikor is az AFPA megváltoztatta a nevét a ma is jól ismert NFL-re.
1932-ig a bajnoki cím azé a csapaté lett, amelyik a legjobb győzelmi mutatót érte el, a rendszer azonban 1933-ban alapjaiban változott meg, hiszen bevezették a bajnoki döntőt (NFL Championship Game), amelyet először a Chicago Bears nyert meg. Az akkori ellenfele, a New York Giants a mai liga 3. legeredményesebb csapata 6 bajnoki címmel.
1936-ban megszületett a draft (az elsőt a Philadelphiai Ritz-Carltone Hotelben rendezték meg, és az első draftolt játékos a chicagói egyetemről Jay Berwanger volt, akit a Philadelphia Eagles igazolt le), 1939. október 22-én pedig lezajlott az első televíziós közvetítés, méghozzá egyetlen kamerával, kizárólag a New Yorkban élők számára (a premieren a Brooklyn Dodgers játszott a Philadelphia Eaglesszel). 1951-től a mérkőzések a nemzeti televíziós csatornákra kerültek át, ettől kezdve a nézők országos szinten láthatták a közvetítéseket.
1958. december 28-án zajlott le az NFL történetének legnagyobb mérkőzése. Ezen a napon sugározták először élőben a bajnoki döntőt, és ekkor dőlt el először hosszabbításban a bajnoki cím sorsa. A két résztvevő a Baltimore Colts (a mai Indianapolis Colts elődje) és a New York Giants volt. A mérkőzés heroikus csatában, nagyon rossz időjárási viszonyok közepette a Colts győzelmét hozta, 23:17 arányban. A találkozón szerepelt játékosok közül tizenöten kerültek be a Halhatatlanok Csarnokába (Pro Football Hall of Fame), közülük is a máig minden idők legjobb irányítójának (quaterback) mondott Baltimore Colts-játékos, Johnny Unitas.
1960-ban létrejött az AFL – Ame-rican Football League –, amit az NFL konkurenciájának szántak. Ez mintegy intő jelként az NFL szétszakadására, illetve szétesésére hívta fel a figyelmet. 1960 és 1966 között az amerikai fociban két bajnokot avattak, egy NFL- és egy AFL-bajnokot. 1967-ben a két liga vezetőinek tárgyalása folytán, valamint a konkurens televíziós társaságok nyomására létrejött a Super Bowl (ezt a momentumot tekintjük a mai NFL lebonyolítási alapkövének), amelyet kezdetben a két bajnokság legjobbja játszott.
1967. január 15-én zajlott le az első Super Bowl-mérkőzés a Los Angeles-i Memorial Coliseumban, amit a már említett Green Bay Packers és a Kansas City Chiefs játszott. A mérkőzés eredménye 35:10 lett a Packers javára. A mérkőzés még arról is híres, hogy a nyertes csapat edzőjéről, Vince Lombardiról nevezték el a későbbi Super Bowl-kupát. Érdekességként még megjegyzendő az a negatív rekord is, hogy a maga 61 946 nézőjével ez a találkozó volt a Super Bowlok egyetlen olyan meccse, amelyen nem volt telt ház. Azóta Amerikában a 10 legnézettebb sportközvetítés közül 9 Super Bowl volt, mindössze az 1994-es téli olimpia február 23-i versenynapja tudott befurakodni a Super Bowlok közé!
1970-ben ismét gyökeres változáson ment át a liga. Összeolvadt az NFL és AFL 26 csapata (ma már 32-es a mezőny), és 13-13 csapatos bontással 2 konferencia alakult. Ezek az NFL (National Football Conference) és az AFC (American Football Conference). Ezzel a lépéssel véglegesen megszűnt az AFL.
1970. szeptember 21-én indult útjára a legendás Monday Night Football (a hétfő esti főmérkőzés), méghozzá a 31:21-es hazai sikert hozó Cleveland Browns–New York Jets meccsel. A hétvégi amerikaifoci-népünnepély mintegy megkoronázásaként jött létre ez az esemény, hiszen pénteken játsszák a középiskolai bajnokságot, a szombat az egyetemi bajnokságé, vasárnap a profik lépnek pályára, és ha hétfő, akkor Monday Night Football.
A Miami Dolphins 1972-ben történelmet írt, hiszen a Super Bowl megnyerésével veretlenül – 17 győzelem, 0 vereség – lett bajnok. Ezt előtte és utána senki sem tudta megtenni. Négy évre rá pedig John Madden ért fel a csúcsra, miután az Oakland Raiders megnyerte a Super Bowlt. Madden a mai napig az NFL történetében a legjobb győzelem-vereség mutatóval rendelkezik – 112 győzelem 39 vereség mellett –, valamint ő az, aki a leggyorsabban elérte a 100 győzelmet.
A vasárnapi nagydöntő párosítását (Oakland Raiders–Tampa Bay Buccaneers) elnézve, aligha meglepő, hogy mostanság sokat emlegetik a Raiders akkori csapatát…


Marcona sportemberek néznek farkasszemet egymással, de a szabályok tiszteletéről nem feledkeznek meg

Aligha vitatható, hogy az amerikai futballnak meglehetősen összetett szabályrendszere van, a nagydöntő televíziós közvetítése (ORF1, SAT1, mindkettő élő) okán nem árt, ha megismerkedünk a legfontosabbakkal. Kezdjük az alapokkal! A játék célja: több pontot szerezni, mint az ellenfél. A derbi során mindig 11-11 ember néz farkasszemet egymással, de a csapatok körülbelül 50-60 főből állnak. A küzdelem itt is, mint a fociban, kezdőrúgással (Kickoff) kezdődik. Viszont a focival szemben itt a kezdőrúgás az esetek 99 százalékában az ellenfelet hozza játékba. Az 1 százalékra maradnak a hazarúgás-kísérletek (Onside Kick), amikor az a cél, hogy a labdát a rúgó csapat szerezze meg, de ezzel az esetek döntő többségében csak a mérkőzések végén találkozunk, amikor a rúgó csapat hátrányban van, és így szeretne labdához jutni.
A normális kezdőrúgás után a labdát fogadó csapat támadó egysége kap szerepet, az amerikai foci, és talán mondhatjuk, hogy az egyetemes sport legfontosabb egyéni csapatjátékosának, az irányítónak (quarterback) a vezetésével, akinek egy sakkjátékos intelligenciájával, kombinációs készségével és atlétákat megszégyenítő fizikummal kell rendelkeznie. Miért írjuk ezt? Azért, mert nem ismerünk még egy csapatjátékot, ahol annyira függ a csapat jó teljesítménye egy embertől, mint az amerikai fociban. Tehát megérkezik a támadó egység az egyik, a védekező pedig a másik oldalon (lásd keretes írásunkat), de mielőtt a támadó sor (offensive line) középső emberének (center) kezébe adnánk a labdát, nézzük, hogyan lehet pontokat szerezni!
A pontszerzésnek három közvetlen – célba érés (touchdown) 6 pont, safety 2 pont, mezőnygól (field goal) 3 pont – és két közvetett – jutalomrúgás (extra point) 1 pont, kétpontos kísérlet (2 points attempt) 2 pont – módja van.
Nézzük részletesen őket! Ehhez először is a pálya méreteivel kezdjük. A mérkőzéseket 120x50 yardos (1 yard=0,914 m) pályán játsszák. A pálya két végén van a célterület (endzone), melynek hossza 10 yard, szélessége szintén 50 yard. A játék első számú célja, hogy a támadó egység eljuttassa a labdát a célterületre. Labdaszerzés esetén a védőegységnek is lehetősége van erre.
A pályán való haladás a legfurcsább az első alkalommal mérkőzést nézők számára. A játék alapszabálya, hogy egy csapatnak négy lehetősége (down) van arra, hogy megtegyen a pályán 10 yardot (1st down), ha ez nem sikerül, akkor automatikusan megkapja az ellenfél a labdát. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden esetben ki is játsszák mind a négy lehetőséget, hanem háromból próbálják megtenni a tízet, és ha nem sikerül háromból, akkor vagy elrúgják a labdát (punt), vagy megpróbálkoznak a mezőnygóllal (field goal) három pontért. A negyedik kísérletre csak a mérkőzések végén, vagy akkor kerül sor, ha csak néhány centi hiányzik a bűvös 10 yardhoz. A néhány centit (inches) tessék szó szerint érteni. Jellemző, hogy egy szezonban csapatonként a 16 meccsen maximum 10-15 negyedik kísérlet fordul elő. Ha viszont a játék során a csapat mindig megcsinálja az adott 10 yardot, akkor célba ér, és megszerzi a touchdownt, ami 6 pontot ér, és jár vele egy jutalomkísérlet, amiről a főedző dönt, hogy csapata jutalomrúgást hajt végre 1 pontért, vagy megpróbálja még egyszer a célba érést a 2.5 yardos vonalról 2 pontért. Ezt szintén elég ritkán játsszák ki, általában csak meccs végén, ha ennyi hiányzik az esetleges biztos győzelemhez, vagy a sikeres felzárkózáshoz.
Még annyit a mezőnygólról, hogy erre akkor kerül sor, ha a csapat eljut az ellenfél térfelén legalább a 35 yardos vonalig, nagyon jó rugó esetén elég a 40-esen belülre eljutni, de az ilyen kísérlet nagyon ritka. Már az is szép teljesítmény, ha a 35 yardos vonalon levő csapat rúgója betalál, mert a kapu az endzone végén található, azaz még tíz yarddal messzebb, ráadásul a labda is hátrébb kerül, átlagosan 7 yardot, és ez így már 52 yardos kísérlet, amit nem mindegyik rúgó tud értékesíteni.
És még egy pontszerzési lehetőség maradt, amiről nem beszéltünk: a safety. Ennek az a különlegessége, hogy ezt a védőegység úgy éri el, hogy nincs a kezében a labda. Akkor következik be, ha a támadó egység labdás tagját a saját célterületén döntik le a lábáról. Ez, ugye, két pont, ráadásul labdavesztéssel párosul.
Ejtsünk néhány szót a szabálytalanságokról, terjedelmi okokból természetesen csak a legfontosabbakat megemlítve. A szabálytalanság esetén a bírók sárga kendője (flag) azonnal jelzi, hogy az adott játék (play=az az időszak, amíg a labda kézben van, és a labdás játékos lábon) úgymond "óvás” alatt zajlott. A játék után a bíró közli a szabálytalanság nevét, elkövetőjét és a büntetés mértékét. A szabálytalanságot yardokkal büntetik. Vitatott esetben jön a videobíró, ezt a lehetőséget félidőnként két esetben a csapat vezetőedzőjének módjában van kikérnie (challange).
Most pedig lássuk címszavakban a legfontosabb szabálytalanságokat! False Start: a támadó csapat egyik játékosa előbb indul, mint a labda (5 yard büntetés). Offside: a védekező csapat egyik játékosa előbb indul, mint a labda (5 yard). Holding: szabálytalan blokkolás (10 yard). Offensive/Defensive Pass Interference: a fogó játékost előbb támadja a védője, illetve a védővel szemben szabálytalankodik a fogó, mint hogy a labdát megkapná. (A támadó hibájánál 15 yard a büntetés, a védő bakijánál a szabálytalanság helyéről indulhat a támadásban lévő csapat). Roughing the Passer, Kicker: a passz vagy rúgás utáni szándékos támadása a passzolónak vagy rúgónak (5, illetve súlyosabb esetekben 15 yard). Face Masking: az ellenfél arcmaszkjába való kapaszkodás (5, illetve súlyosabb esetekben 15 yard).
Végül a labdavesztés két lehetőségét mutatjuk be. Interception: ebben az esetben a támadó csapat irányítója az ellenfél kezébe varázsolja a labdát, vagy a védő előzi meg a támadó játékost, és szerzi meg a labdát.
Elejtés (Fumble): ebben az esetben a labdát birtokló játékos kezéből kiesik a labda, pattog a földön, és azé lesz, aki előbb eszmél.
Labdavesztés esetén azonnali szerepcsere történik. Aki eddig támadott, védekezni fog, és fordítva, persze, ha nem büntette a labda eladását a védekező egység valamelyik tagja közvetlen célba éréssel.