Most küzdhet majd kifulladásig

Hanem tulajdonképpen néha egész egyszerűen megfeledkezik róla, csak azért, mert "ő” soha nem spíler. Teszi a dolgát, labdát szerez, gyorsan továbbpasszolja minden flikk-flakk nélkül. Mégis nélkülözhetetlen, roppant fontos szereplője egy eredményes csapatnak.
Adem Kapic, a ljubljanai születésű szlovén fiatalember immár tíz hónapja a Ferencváros labdarúgója, és ugye kitalálták: védekező középpályás…
Az volt első profiklubjában, a szlovén Olimpija Ljubljanában, a portugál Campomaiorensében, a német Stuttgarter Kickersben, az MSV Duisburgban, és még sorolhatnánk; szóval mindenhol, ahol eddig megfordult a Fradi előtt. Az öt idegen nyelvet beszélő futballista, úgy tűnik, otthonra talált a zöld-fehéreknél.
– A Ferencvárosról csapatként és közösségként is csak a legjobbakat mondhatom – bókolt Adem Kapic. – Bár még egy éve sem vagyok a klub játékosa, máris rengeteg barátra leltem. Elsőként talán Marek Penksát említeném, akivel már Stuttgartban is együtt játszottam, de az az igazság, hogy az egész csapat egy nagy baráti társaságot alkot. A feleségem, aki egyébként német, szintén kedveli a fiúkat és nem mellékesen ezt a gyönyörű várost is.
– Csütörtökön, a VfB Stuttgart elleni UEFA-kupa-mérkőzésen kinek fog szurkolni a felesége?
– Remélem, hogy nekünk! Na jó, nem csak remélem, ebben egészen biztos vagyok.
– Maradjunk is a stuttgartiaknál! Sokan sokféleképpen nyilatkoztak már a sváb gárdáról. Ön milyen együttesnek tartja a riválist?
– Röviden: jónak. Felix Magath edző, úgy tűnik, megtalálta a fiatal és korosabb játékosok megfelelő arányát a kezdőcsapat összeállítását illetően. A németekre jellemzően rengeteget futnak, ütköznek, a mérkőzéseik minden egyes percében pörögnek. Nem tartom klasszis csapatnak a Stuttgartot, és ezt az eredményei is bizonyítják, azonban bármikor képes meglepetésre, ugyanakkor néha a papírforma teljesítése gondot okoz neki. Hogy csütörtökön melyik arcukat mutatják, nem lehet megjósolni, igaz, nekünk nem is ezzel kell foglalkoznunk. A sikerhez szükséges recept ugyanis a fejünkben van.
– Megosztaná velünk?
– Ne gondoljon semmi ördöngösségre! Az elsőtől az utolsó pillanatig agresszívan, koncentráltan, sokat futva kell futballoznunk. Nyomást kell gyakorolnunk a Stuttgartra, azaz nekünk kell irányítanunk. Egyszerűen tilos úgy átengednünk a kezdeményezést, ahogy azt Cipruson a Limassol ellen tettük. Azzal ugyanis mindenki tisztában lehet, hogy a német gárda nem említhető egy lapon sem a ciprusiakkal, sem a török Kocaelisporral, amelyet ugyebár a kupa első fordulójában ejtettünk ki. Jobbak, sokkal jobbak, mint az eddigi ellenfeleink. Tegyük fel, hogy csütörtökön jó játékkal számunkra kedvező eredményt sikerül elérnünk. Ebben az esetben bízhatunk a bravúrban, azaz a továbbjutásban, de csakis akkor, ha mindenkiben tudatosul: a visszavágón meg kell ismételni a produkciót.
– A középpályán várhatóan ön találkozik majd a leggyakrabban a VfB karmesterével, a bolgár Krasszimir Balakovval. Hogy készül erre a különcsatára?
– Hm… Balakov olyan, mint a jó bor. Évről évre nemesebb, zamatosabb, értékesebb. Már nem fiatalember, ezért korántsem fut annyit, mint régebben, de a feje és a lába csodálatos, és én még mindig őt tartom a Bundesliga legkreatívabb irányítójának. Amit róla gondolok és vele kapcsolatban elmondok, az nemcsak az én, hanem a csapat szemszögéből is fontos és megszívlelendő. Egyetlen másodpercre sem szabad egyedül hagyni, nem adhatunk neki teret a dirigáláshoz, mert a játékintelligenciája jóval átlagon fölüli. Ha van rá lehetősége, és a fejében is megfogant a gondolat, hogy passzol vagy cselezni próbál, abban a szent pillanatban hozzákezd a megfelelő mozdulatsor végrehajtásához. Az egyetlen lehetőség, hogy megelőzi őt az ember. A dicsérő szavak ellenére az a véleményem, hogy felesleges egy embert kiragadni egy csapatból, mert az ugyanis, ne feledjük, tizenegy labdarúgóból áll! Tizenegy gondolkodó emberből. Mert a futball észjáték. Igaz, sokan nem értenek egyet ezzel a véleménnyel. Mondok is egy példát. Már az első magyarországi edzésemen tökéletesen megértettem magam Lipcsei Péterrel. És tudja, miért? Mert ő képes "olvasni” a futballt, ebből eredően tudja, hogy a tőle balra, jobbra játszó társnak mikor mit kell csinálnia egy rendszerben. Átgondolja és átlátja a játékszituációkat. Ennyi.
– Ön különböző csapatokban – köztük az akkor még első osztályú Duisburgban – hosszú évekig játszott Németországban. Meg tudná fogalmazni, hogy milyen különbségeket lát a német és a magyar labdarúgás között?
– Roppant nehéz az összevetés után néhány szóban véleményt alkotni. Már csak azért is, mert két totálisan eltérő futballkultúrát akarunk górcső alá venni. A legszembetűnőbb különbséget meg tudom nevezni. Magyarországon még mindig játsszák a futballt. Sok kreatív labdarúgójuk van, akik értik ezt a játékot, a talentumuk is adott, és technikailag is képzettek. Németországban ugyanakkor alapvetően a küzdelem és az erő dominál mind a játékosok, mind a csapatok nagy részét illetően. Ennek megfelelően a Bundesliga-találkozók nagyobb iramúak, mint a magyar bajnokik. Mivel briliáns technikai megoldásokra is képes német labdarúgóból, igazi bálványból nincs sok, a klubok Brazíliából, Csehországból, Franciaországból és a világ minden tájáról igyekeznek Németországba csábítani olyan labdarúgókat, akik képesek látványosabbá tenni a játékot.
– Önt egyáltalán nem a látványos játéka miatt szeretik a szurkolók, de gondolom, ez cseppet sem bántja…
– A legkevésbé sem. Megvan a magam feladata, amit minden egyes találkozón megpróbálok a tőlem telhető legjobban végrehajtani. Tudom, hogy a ferencvárosi közönség elfogadott, érzem a felém irányuló megnyilvánulásokból. Az embernek mindig a jobbra kell törekednie. Ha teszem azt, az osztályzatok között hatost kapok a sportlapjuktól, akkor azt gondolom magamban: jövő héten hetest akarok kapni! Vagy azt, hogy úgy akarok játszani, hogy bekerülhessek a hét válogatottjába! Amikor meghallom a szurkolók kórusát, feltöltődöm, ha már nincs is sok erőm, küzdök kifulladásig. És higgye el, nem hálátlan szerepkör az enyém, csak kevésbé látványos.
És egy jó hír a végére a szurkolóknak: ha korlátozott számban is, de lehet még jegyet kapni a meccsre.