Két év után végre pályán

Hosszú ideje nem hallani Vojth Ildikóról, nagy a csend a 35-szörös válogatott játékos körül. Persze mint mindenre, erre is megvan a magyarázat, hiszen a még mindig csak 28 éves centert balszerencse sújtotta 2000-ben. Elsősorban krónikus vállfájdalmai keserítették el, mire két éve júnusban megműtötték. Hosszú hónapokig tartó lábadozás elé nézett, de szerencsétlenségére megszűnt együttese, a Latte Lucano Matera, amely a jónak mondható hetedik helyen végzett akkor az olasz A1-ligában. Vagyis Vojth mögül eltűnt a háttér, magára utalva kellett felépülnie, és a tervezettnél tovább tartott a teljes gyógyulás.
– Az elmúlt idényben már játszhattam volna a Zeta System Materában, de miután a B1-ligában nem szerepelhet légiós, és nem kaptam meg az állampolgárságot sem, kénytelen voltam kihagyni ezt a szezont is – magyarázta Vojth.
– Milyen jogon kapná meg az állampolgárságot?
– Megházasodtam, tavaly februárban Olaszországban tartottuk a polgári esküvőt, augusztusban Debrecenben pedig az egyházit. Úgy tűnik, július végére már kettős állampolgár leszek.
–Van köze a röplabdához a férjének?
– Nincs, Vito egy fitnesztermet működtet Materában.
–Majdhogynem újrakezdi a röplabdázást. Nem furcsa?
– Nem annyira, hiszen egész évben edzettem. Igazán nagy terveim már nincsenek, de mostani csapatommal szeretnék az A2-ligába jutni.
– Nekem úgy tűnik, tehetsége alapján nem futotta ki magát. Hogyan vélekedik erről?
– Talán akkor hibáztam, amikor az A2-ligás Castellanzából három éve az A1-be szerződtem. Szerintem ez nem tett jót, azon a szinten egy 178 centis játékosnak nincs sok keresnivalója az ellenfél százkilencvenes centereivel szemben. Castellanzában nagyon jól ment a játék.
–Érdekes, Materában, amikor már fájt a válla, kényszerűségből liberóként kapott lehetőséget.
– Ne is mondja, egyáltalán nem szerettem azon a poszton játszani!
– A válogatottság még szóba jöhet?
– Nem hinném. Úgy nem lehet csinálni, ahogy az elmúlt években: ad hoc alapon, hogy valamit elkezdünk, mint például 1996-ban, aztán abbahagyjuk. Hosszú, folyamatos munka és menedzselés szükséges, de erről nem szívesen beszélek, mert rossz néven veszik. Sajnos, a mi korosztályunk már nem fog jelentős eredményt elérni, el kell kezdeni beépíteni a fiatalokat.
– Eljutnak önhöz a magyar röplabdáról szóló hírek?
– Nem nagyon. Mindig ilyenkor, nyáron szerzem be az információkat, ha kimegyek a strandröplabda-bajnokságra, kérdezgetem a játékosokat.
– Kivel tartja egyáltalán a kapcsolatot?
– Lényegében csak a szüleimmel, Olaszországban pedig Fekete Krisztával, aki legutóbb a Cutrofianóban játszott. Meg néha beszélek egykori materai csapattársammal, Domokos Virággal.
Az egri színekben 1994–1996-ig három-három bajnoki, illetve kupaelsőséget szerző Vojth tehát újra nekidurálja magát, és ha már nem is váltja meg a világot, két évig biztosan a röplabdának hódol – tervei szerint utána jöhetnek a gyerekek…