Botos nem érti az eltávolítását

Józan paraszti ésszel fel nem fogható, miért is kellett távoznia Kazincbarcikáról Botos Ferenc edzőnek, aki a klub történetének legeredményesebb idényét produkálta a Vegyész RC-vel. Ne felejtsük, ugyanezt a dicséretet írhattuk a neve mellé tavaly is, ám az akkori két negyedik helyet április végére megfejelte egy-egy ezüstéremmel a bajnokságban és a Magyar Kupában. Ugye, logikusnak tetszik, ezek után örökös edzőnek nevezik ki? Hát, logikusnak logikus, de nem a borsodi klubnál, ahol homályos, enyhén szólva is izzadtságszagú indokokkal elvonulót fújtak a pályafutása során hét bajnoki címet felmutató mesternek.
Hogy mi szerepelt a Danada János szakosztályvezető által felsorolt, a vezetőket eme negatív döntésre ösztönző okok között? Nos, elhangzott, hogy a hajrában Botos nem tudta kellőképpen inspirálni a játékosokat, hogy – fájó módon – nem tudták átlépni az utolsó küszöböt, hogy hiányzott a megújulás (?), hogy háttérbe szorult az utánpótlással végzett munka, hogy akkor sem nyúlt az ifjakhoz, amikor nagyon rosszul ment a csapatnak. Ezt vágták a fejéhez a korábban a dobogó közelébe sem kerülő, a magunk mögött hagyott idényben valamilyen színű éremben reménykedő, 33 év átlagéletkorú együttes gazdái.
Botos előtt elsötétült a világ a május végi bejelentéskor.
– Hogy van? – kérdeztük az elküldött trénert.
– Nem jól… Semmit sem értek. Úgy terveztem, biztos állásom lesz, ehhez képest nincs munkám és csapatom. Azóta egyáltalán nem foglalkozom a röplabdával, azt sem tudom, ki hova megy, melyik klub kit szerződtet. Már elnézést, de a sportújságot sem vettem.
– A labdarúgó-vb-t is hanyagolta?
– A fél kettes meccseket megnéztem, és bejött az előzetes jóslatom: Brazília döntőbe jutott. A titkos meglepetéscsapatom Costa Rica volt, legszívesebben a négy közé juttattam volna, de éppen a brazilok miatt nem mentek tovább a csoportból.
–Ennél azért sokkal nagyobb gondja is van most, például az, hogy nem kötött írásos szerződést a klubbal. Elkövetné még egyszer ezt a hibát?
– Többé soha. De én bíztam az adott szóban, és soha nem is volt gondom – egészen az ominózus bejelentésig.
– Mit szólt az indokokhoz?
–Érthetetlenek. Engem az eredményesség érdekében alkalmaztak, és ennek a szempontnak meg is feleltem, a csapattal együtt. Különben is, utánpótlásszinten kifejezetten biztató eredményt produkált ebben a szezonban a klub, és ha csak a meccseken megforduló Danada János nem is tudja, külön foglalkoztam a felnőttkerethez tartozó juniorokkal. De különben is, vagy fiatalítunk, vagy az eredményességre törekszünk! Idegességemben egyébként össze is téptem azt az újságot, amelyben megjelent a távozásomról szóló cikk.
–Mi az, ami leginkább zavarja?
–A tehetetlenség, hogy máig nem tudom, mi lehet az igazi ok. Én nem bántottam senkit, nagyon jól éreztem magam Barcikán, jöttek az eredmények, remekül dolgozunk együtt a főszponzor BorsodChemmel, egyetlen személyes ellentétről sem számolhatok be. Elesettnek érzem magam, olyan valakinek, akinek magyarázkodnia kellene, mert mások azt gondolják: biztos van valami oka, hogy engem elküldtek, mint egy bukott edzőt. A játékosokkal egyébként én ismertettem a döntést, ők is csodálkoztak, mint ahogy sokan mások Barcikán. Szlovák edzőt, Daniel Oravecet szerződtették helyettem, aki ugyan dolgozott a szlovák ifjúsági válogatottal, meg Eperjesen is edzősködött, de nem tud felmutatni különösebb eredményt. Olyan furcsa, itt van egy magyar tréner, aki hét bajnokságot nyert a csapataival, erre külföldről hoznak szakembert, aki tudomásom szerint évek óta Danada János jó barátja. Mintha valakinek munkát kellett volna adni, nekem meg a munkanélküliség jutott.
– Ne mondja, hogy még nem kapott ajánlatot…
–Tényleg nem hívott senki, de nekem sem olyan egyszerű már váltani. Természetesen szeretnék én még dolgozni a röplabdában, hiszen ehhez értek. Nem terveztem még be a nyugdíjaséletet, de lehet, hogy kénytelen leszek leszázalékoltatni magam, persze, ezt csak öniróniával jegyeztem meg.
– Azt csiripelik a verebek, hogy Nyíregyháza felé közelít.
– Ezt már más is mondta, csak én nem tudok róla. Annyi a valóságalapja, hogy nyíregyházi a könyvelőm, és amikor arra jártam, találkoztam Pók Istvánnal, az NYVSC elnökével. Beszélgettünk, de semmiféle ajánlatról nem esett szó.
–Elköltözött már Kazincbarcikáról?
–Két hete eljöttem, búcsúzóul ajándékot kaptam a lakástulajdonostól és a lakóktól. Sok barátot hagytam ott, most itthon vagyok Sződligeten, és csalódottan ülök a házunk teraszán. Vajon mit követtem el!? Az ezüstérem után még mindenki a nyakamba borult… Nem értem, egyáltalán nem értem…