Nem egyszerűen klubot, hanem mindjárt földrészt is vált Kántor Sándor, a jelenlegi legjobb magyar röplabdázó. A 131-szeres válogatott játékos tavaly még úgy nyilatkozott, hogy néhány évig még Olaszországban szeretne maradni (a szakmai csúcsot ugyanis a campionato jelenti), ráér "öreg korában máshol próbálkozni. Nos, a kalandvágy, a kíváncsiság módosította az eredeti elképzelést, így az öt esztendőn át Itáliában légióskodó kiváló négyesütő-nyitásfogadó megadta magát a japán, oszakai illetőségű Panasonicnak, amely már évek óta hívogatta. Ebben a gárdában röplabdázott az elmúlt idényben a brazil Nalbert is, ami nem jelenti azt, hogy Kántorral csapattársak lesznek a felkelő nap országában ugyanis együttesenként csak egy külföldi szerződtethető.
A Cuneóval az elmúlt idényben CEV- és Olasz Kupát nyerő "kalapács” hét A1-ligás talján klub, a Milano, a Parma, a Perugia, a Piacenza, a Ferrara, a Latina és a Trento ajánlatát utasította el, ezen kívül nemet mondott a német Friedrichshafennek és a görög Olympiakosznak. De vajon miért nem maradt Cuneóban, hiszen távozásával lemondott a Bajnokok Ligája-szereplésről is?– A bajnokság befejezése óta egyszer sem hívott fel az edző Ferdinando de Giorgi, úgy érzem, ha rajta múlna, inkább nem dolgozna velem – véli Kántor. – Nincs sok értelme edzeni egy olyan csapatnál, amelynek trénere nem szimpatizál velem. Persze, ez fordítva is igaz, ami még az elmúlt idény elején történtekre vezethető vissza, amikor is az első néhány meccsen mindenféle előzmény nélkül kihagyott a hatosból. Hiába hívott fel a Cuneo sportmenedzsere, hiába mondta még az év elején az elnök, hogy mindenképpen számítanak rám, nincs sok értelme a Cuneóban maradásomnak, ha nem vagyok jó viszonyban az edzővel. – Kosarat adott további féltucatnyi olasz csapatnak is. Miért? – Felejteni szeretnék, jólesik kimozdulni egy kicsit Európából. Merci lányom két év múlva menne iskolába, így most még belefér az életünkbe ez a merésznek tűnő lépés. Egy év alatt nem felejt el olaszul, így ha visszatérnénk, rákészülhet az iskolára. – Vagyis nem rendezkedne be hosszú távon Japánban. – Nem ez a cél. Ha egy szezon kihagyása után jövőre megint felbukkannék Európában, lehet, hogy fokozódna az érdeklődés irántam. Még az is előfordulhat, hogy beleszeretünk az országba, noha azt mondják, európai ember nehezen szokhat hozzá az ottani élethez.
Kántor Sándor (szemben) merészet lépett, és egy évre Japánba szerzôdött
Kántor Sándor (szemben) merészet lépett, és egy évre Japánba szerzôdött
– A kíváncsiság mennyire játszott szerepet a döntésében? – Van benne része. Egy szumoversenyt például már nagyon megnéznék élőben. Kriszta, a feleségem is kíváncsian várja az új szezont, be is szerzett egy Japánról szóló könyvet, amelynek már az első néhány oldala a katasztrófahelyzeteket, a földrengéseket, a vulkánkitöréseket, a vízözönt, a sűrűn lakottságot és a drágaságot ecseteli. Na, de ezen majd túlteszem magam. –A hírek szerint nagyon jól fizetnek Japánban… – Valóban többet keresek majd, mint Olaszországban, de ne feledjük: az árszínvonal is magasabb. Úgyhogy egyáltalán nem biztos, hogy többet spórolunk meg, mint eddig. –Mit kell tudni az ottani bajnokságról? – Kemény, de általában nincsenek olyan technikai szinten a játékosok, mint az Olaszországban játszók. A korábban egy évig Japánban röplabdázó Nuzzo azt mondta, sokszor van két meccs hétvégenként. Egyébként októberben kell kiutaznom, mert a bajnokság csak november végén kezdődik, és április első hetében ér véget. Közben kell lejátszani az Ázsiai Kupa mérkőzéseit is. Áprilisban két-három hét szünetet kapunk, majd vissza kell menni, ugyanis a Japán Kupa találkozóit májusban rendezik meg. –Meglehetősen távolinak tűnik az októberi kontinensváltás. Hol edz addig? – A Kométa-Kaposvár elnökével, Laszczik Ivánnal szeretném megbeszélni, hogy egykori csapatomnál edzhessek. Az erősítést a cuneói erőnléti edző tanácsai alapján végezném, az is lehet, hogy őt elhívom Oszakába – az útiköltségét természetesen én állnám. A bajnokság kezdete előtt egy hétig segítene, ugyanis a japánoknál nem kap jelentős szerepet a kondizás. Kántort egyébként még az 1996-os Bajnokok Ligája-döntőben látta a Panasonic jelenlegi trénere, aki két esztendeje az olasz bajnoki finálét is a helyszínen figyelte – akkor a Modenát erősítette a magyar sztár. Az oszakai mester azóta hívta folyamatosan a négyesütőt, akinek aláírását csütörtökön végre megpillanthatta a szerződést magában foglaló faxüzeneten.
