Búsulnak és tervezgetnek

Nem kell különösebben éles szem azt megállapítani, hogy az angolok hihetetlenül csalódottak voltak a péntek délutáni, braziloktól elszenvedett vereség után. A legegykedvűbbek a szurkolók voltak, Tokió felé utazva a sinkanzenen többször elénekelték azt a nótát, amely arról szól, hogy angolok maradnak, amíg csak meg nem halnak, és erre büszkék is maradnak, ám arra a kérdésre, hogy nem szomorúak-e, csak legyintettek. Majd négy év múlva újra megpróbálják, most még kialusszák magukat, aztán a többségük vasárnap már haza is repül.Nem tették viszont túl magukat a vereségen és a vele járó kiesésen a vezetők és a játékosok. Mint csaknem mindegyik búcsúzó csapat tagjai, szombat délután ők is tartottak egy utolsó sajtótájékoztatót, ezen köszöntek el a médián keresztül Japántól, a szurkolóktól, azaz magától a világbajnokságtól.Nem így képzelték el az istenhozzádot. Különösen azt fájlalják, hogy tíz ember ellen sem tudtak úgy futballozni, ahogyan szerettek volna, és ki kellett mondaniuk: Brazília rászolgált a sikerre.A legtöbben természetesen a csapatkapitány és a legnagyobb sztár, David Beckham véleményére voltak kíváncsiak. "Nagyon nehezen emésztem meg a történteket – kezdte Beckham. – Sajnos, hatalmas csalódás lett számunkra ez a mérkőzés. Nem tudtuk kihasználni az emberelőnyt sem, így aztán semmi sem szólt mellettünk. ”Szóba került a brazilok győztes gólja is: Ronaldinho alaposan becsapva David Seamant ívelt szabadrúgásból a kapus fölött a jobb felső sarokba, miközben mindenki beadást várt. Beckhamet az újságírók emlékeztették rá, hogy négy éve őt kiáltották ki bűnbaknak a kiesés után, és most ugyanez várhat Seamanre is. Beckham azonnal a csapattársa védelmére kelt: "Nagyon nagy szégyen lenne őt hibáztatni. Egyrészt mindenki hibázhat egy meccsen, ráadásul a gólt nem lehet ráfogni, hiszen mindanynyian beadást vártunk. David az egész világbajnokság legjobb kapusa, egyetlen szavunk sem lehet rá. A siker és a kudarc is közös. Én büszke vagyok erre a csapatra, amely nagyon fiatal, és meglátják, sok örömöt okoz még a szurkolóknak. A keret összes tagja mindent megtett azért, hogy már most kiváló eredményt érjünk el. Sajnos, hiába dolgoztunk rengeteget azért, hogy idáig eljuthassunk, kiestünk, és már készülünk haza.”Az angolok másik nagy kedvence, az aranylabdás Michael Owen lőtte a találkozó első gólját, ám természetesen ezt utólag már ő sem tartotta túlságosan fontosnak. "A meccsnek vége van, aludtunk is rá egyet, most már előre kell néznünk – mondta. – Két év múlva Európa-bajnokság, újabb két évre rá ismét világbajnokság lesz, már most azzal kell foglalkoznunk, hogy azokon a tornákon ennél is eredményesebben szerepeljünk. Azt hiszem, nincs miért szégyenkeznünk. Jó csapatot alkottunk, jól tettük a dolgunkat, emelt fővel utazhatunk haza.”Sokan úgy tartják, Teddy Sheringhamnak, a 36 éves csatárnak ez volt az utolsó lehetősége nagy nemzetközi tornán, ezért a búcsú számára kettős, ám ő ezt nem erősítette meg, igaz, nem is cáfolta. "Most hazamegyünk, utána pihenek kicsit, és csak utána gondolkodom a jövőről. Nem tudok róla, hogy tényleg ez volt az utolsó lehetőségem, nekem más nem mondta, én pedig nem döntöttem el semmit, bár valóban előfordulhat, hogy a válogatottban inkább a fiatalok kapnak majd ennél is több szerepet. Ha így lesz, az a világ rendje. Most mindenesetre nagy lehetőséget szalasztottunk el, mégpedig azért, mert a lehetőségeinkkel nem éltünk, és a brazilok ellen ezt egyetlen csapat sem engedheti meg magának” – így a csatár.A termetes védő, Sol Campbell jóslásra is vállalkozott: "Azért is bosszant a kiesésünk, mert könnyű ágra kerültünk volna, ami egyben azt jelenti, hogy szerintem a brazilok ezzel a győzelemmel meg is nyerik a világbajnokságot. Szomorú vagyok, mert a legkevesebb, hogy valamilyen éremre rászolgáltunk. Hogy milyen Rivaldo ellen játszani?… Mit mondhatnék erre? Ô a világ egyik legjobb labdarúgója, aki egy pillanatra helyhez jutott, és ezt tökéletesen ki is használta. Ennyi… Sajnos.”Az angol sajtó ezen a világbajnokságon Rio Ferdinandot tartja a válogatott legjobbjának, aki valóban mindegyik meccsen nagyszerűen futballozott. Természetesen ő is csalódottan beszélt a búcsúról: "Azért rossz érzés most így hazamenni, mert jól kezdtük a tegnapi meccset, később emberelőnyhöz is jutottunk, tehát volt esélyünk a sikerre. Ráadásul a kiállítás után a brazilok csak a játék tördelésével és az idő húzásával törődtek, és hiába kértem a játékvezetőt, többet hosszabbítson, nem tette meg. Ám ilyen a futball. Ez a csapat fiatal, most balszerencsénk volt, hiszen túl korán találkoztunk a brazilokkal, más ágon simán eljutottunk volna a döntőig, de most már mindegy. Lelkiismeret-furdalásra nincs okunk, nyugodtan nézhetünk szurkolóink szemébe, akik ugyancsak mindent megtettek értünk, köszönet érte. Nagy kaland volt ez a torna így is, legközelebb majd jobban sikerül.”Ennél jobb végszót senki sem mondott.