Németország–Egyesült Államok: gálaelőadás is lehetne

Ha úgy tetszik, mostantól mindkét csapat számára ajándék az újabb siker. A német és az amerikai válogatott is már régen teljesítette a világbajnokságra vonatkozó hivatalos célt – a tengerentúliak már jóval meg is haladták azt –, ettől kezdve akár gálaelőadásként is felfoghatnák a tornát. Már ha nem a legjobb négy közé jutást eldöntő találkozóról lenne szó…

Azt azért illik komolyan, véresen komolyan venni! És a mérkőző felek így is tesznek.
"Mindent elkövetünk azért, hogy továbbra is versenyben maradjunk, és a kilátásainkat illetően optimista vagyok – nyilatkozta például Rudi Völler, a német válogatott csapatfőnöke. – Remélem, a fiúk átérzik, mekkora esélyt kaptak, fatális hiba lenne, ha hagynák kicsúszni a kezükből.

Ugyanakkor gálaelőadást senki se várjon tőlünk. Játékerőnket tekintve ugyanis nem vagyunk anynyira jók, hogy kilencven percen keresztül a kezünkben legyen az irányítás. Sajnos mi más nemzetekkel ellentétben nem mondhatjuk el magunkról, hogy igen, egy bizonyos rendszert viszünk végig, ha törik, ha szakad. Ez az átok a torna folyamán végigkísér majd bennünket, mert Jens Nowotny és Christian Wörns személyében két kulcsemberünket is elveszítettük a rajt előtt.”

A szakvezető által említett két futballista a védelemből esett ki, nem véletlen, hogy a világbajnokságon rendre a hátsó alakzat adja a legtöbb beszédtémát. Nincs ez másképp ezúttal sem, és ismét Christoph Metzelder, illetve az ő bokája a központi téma. A Borussia Dortmund védője már bekapcsolódott a közös edzésekbe, az utolsó, a csütörtöki gyakorlást is végigcsinálta, de sorsa csak közvetlenül a kezdő sípszó előtt dől el.

Igaz, egyáltalán nem biztos, hogy Metzelder a hagyományos összetételű alakzatba, Thomas Linke és Carsten Ramelow mellé tér vissza. Völler azt fontolgatja, hogy a paraguayiak elleni találkozóhoz hasonlóan ismét négy bekkel küldi harcba a csapatát. Ebben az esetben Jens Jeremies vagy a paraguayiak ellen csereként beálló, és a játék menetének fordulatot adó Sebastian Kehl is szóhoz juthatna, míg a középpályáról minden bizonnyal Bernd Schneider vagy Torsten Frings maradna ki.

A védelem mellett a csatársorban is túlkínálat van, a két helyre hárman pályáznak. Illetve egy helyre hajtanak ketten. Előbb ejtsünk szót róluk! A csoportmérkőzések során rendre Carsten Jancker kezdett, de ő csak a szaúdiak ellen volt meggyőző – valljuk be, ott nem volt nehéz –, a paraguayiak ellen pedig az őt kiszorító Oliver Neuville győztes gólt szerzett. Völler általában egy magas és egy alacsony csatárral küldi pályára csapatát, ám könnyen elképzelhető, hogy az amerikaiak ellen is a "paraguayi” taktikát követi, és tank nélkül vág neki a csatának.

Mert azt ugyebár senki sem kérdőjelezi meg, hogy a Neuville vagy Jancker melletti hely Miroslav Klosét illeti meg. A Kaiserslautern támadója Ronaldóval holtversenyben, többek között Rivaldo, Raúl és Morientes előtt vezeti a góllövőlistát, remek formában van, ráadásul az önbizalma is töretlen. "Nagyon jól érzem magam ebben a körben, a világ legjobb támadói között – mondta az immár 30 millió euróra taksált csatár. – Egy picit már szemezek a gólkirályi címmel. Az amerikaiak ellen mindenképpen szeretnék gólt lőni, így akarok tisztelegni Fritz Walter emléke előtt. Ôt az egész családunk a szívébe zárta. Végigkísérte az egész karrieremet, egy góllal tartozom neki.”

Az amerikaiak szándéka szerint azonban Klose nem pénteken rója majd le a tartozását. Bruce Arena szövetségi kapitány elképzelései szerint akár két futballista – Michael Ballack és Klose – is követő emberfogást kaphat Ulszanban, lévén ők a német támadógépezet meghatározó emberei. A cseppet sem könnyű feladat elvégzésére az Eddie Pope, Pablo Mastroeni, Gregg Berhalter trióból nyerhet felkérést két szerencsés.

"Nagy meccset várok, mert a németeké a torna legnagyobb csapata. A magasságot illetően mindenképp – mondta Arena. – A kezdőcsapatukban nyolc-kilenc játékosuk is hórihorgas. Nagy meccs lesz, higgyék el. Szerencsére rajtunk nincs nyomás, nem nekünk, hanem Németországnak kell megnyernie ezt a mérkőzést. Legalábbis papíron. Tanultunk a márciusban elszenvedett négy–kettes vereségünkből, most nem fogjuk megengedni, hogy a németek a beadásaikkal szétziláljanak bennünket. De az csak egy barátságos mérkőzés volt, annak nem volt különösebb tétje, csak annyi, hogy együtt lehettek a fiúk, és kipróbálhattunk néhány variációt.”

Taktika tekintetében aligha várhatunk mást az amerikai együttestől, mint amit Mexikó ellen láttunk tőle. A kapitány ezúttal is a kontrajátékot részesíti előnyben – azt pedig Paraguay ellen tapasztalhattuk, hogy a németeknek ez mennyire nem fekszik –, és abban bízik, hogy a gyors támadói közül valaki majd csak beköszön Oliver Kahnnak. Néhányuknak ez óriási személyes siker vagy elégtétel lenne, lévén az amerikaiak közül többek között Claudio Reyna, Landon Donovan és Brian McBride is megfordult a német Bundesliga első vagy második vonalában.