Hosszú volt az ünneplés

Milyen érzés, hogy az ön elnöki munkássága alatt szakadt meg a lengyel válogatott rossz sorozata, és a csapat tizenhat év után ismét kijutott a világbajnokságra?
– Felemelő. Nekünk nagyon fontos volt a sorozat, a fehéroroszok elleni mérkőzéstől eltekintve remekül meneteltünk, sajnos a befejezés, a világbajnokság nem sikerült. Pedig például a portugálok elleni meccsen nem voltunk rosszak, a bennünk rejlő legtöbbet nyújtottuk, de így is csúnyán kikaptunk. Gyengébbek voltunk az ellenfelünknél, nem tudtuk átlépni a saját árnyékunkat. De azzal, amit előtte elértünk, elégedettek vagyunk. Tizenhat év után kijutottunk a vébére, de ha tovább akarunk lépni, akkor változtatni kell. Sok új játékost kell hoznunk, ebből a csapatból öt-hat ember már biztosan nem lesz ott az Európa-bajnoki selejtezőkön.

Mi az oka, hogy a válogatott nem tudta megismételni a selejtezők során nyújtott játékát?
– Sajnos túl hosszú ideig ünnepeltük a kvalifikációt. Nem kezdtünk el azonnal dolgozni a folytatáson, hanem ünnepeltünk. Szerintem túl sokáig és túl hangosan. A játékosok roppant mód megelégedtek a részsikerrel, picit elteltek az eredménnyel. Elveszítettünk néhány nagyon fontos hónapot, december és április között lehetett volna a legtöbbet tenni a felkészülés során, és az említett időszakban elmulasztott munkát nem sikerült bepótolnunk.

Milyen veszteségekre gondol?
– A barátságos mérkőzéseken nagyon gyengén játszottunk, de a produkcióból sem a kapitány, sem a szövetség vezérkara nem vonta le a megfelelő következtetéseket. Senki sem ismerte fel, hogy új játékosokra van szükség ahhoz, hogy felfrissüljön az együttes. A selejtezők során bevált csapattal futballoztunk, amely viszont képtelen volt megújulni. Hiányzott az összpontosítás, a játékosok közötti összhang, a támadásainkban nem volt átütőerő, mintha semmi sem akart volna összejönni.

Óhatatlanul felvetődik a kérdés: Jerzy Engel marad a kapitány a világbajnokság után is?
– Persze, szerintem maradni fog. Jól dolgozott, az elmúlt tizenhat év legnagyobb sikerét érte el a nemzeti csapattal. De neki is meg kell értenie, hogy folyamatosan keresni kell az új embereket, az új elemeket, amelyek segítségével javítani lehet a csapatjátékon és az eredményeken. Megengedhetetlen, hogy elérünk egy jó eredményt, majd ülünk a babérjainkon, és azt hisszük, minden megy tovább magától.

Hol lehet keresni az új játékosokat? A lengyel futballisták többsége ismert európai klubban szerepel, aligha van köztük olyan, akit Engel vagy ön nem látott már legalább egyszer.
– Azért nem kell aggódni a jövőnk miatt, szerintem nincs gond az utánpótlással. A kispadon is ül két-három-négy olyan játékos, aki az Európa-bajnoki selejtezőkön már szóhoz juthat.

Neveket is hallhatunk?
– Természetesen, nincs titkunk. Glowacki, Kucharski, aztán a vébét egyformán sérülés miatt kihagyó Karwan és Smolarek…

Smolarekkel kapcsolatban mást is hallani, egyesek szerint a Feyenoordnál produkált pozitív kábítószertesztje áll a mellőzés hátterében.
– Nem, erről szó sincs. Azt az ügyet sikerült elsimítani, semmiféle büntetést sem kapott. Ezzel szemben súlyos térdsérülést szenvedett, megoperálták, és az év végéig nem futballozhat. Fiatal játékosról van szó, nem szabad siettetni a gyógyulási folyamatot, türelmesek leszünk vele. Aztán ott van az utánpótlás-válogatottunk, rengeteg tehetséges, fiatal labdarúgóval. Optimistává tesz az is, hogy az utolsó meccsünkön nyertünk az amerikaiak ellen, és emelt fővel távozhattunk a világbajnokságról. Ez a siker újabb lökést adhat a gárdának.

Ami akár az Európa-bajnoki selejtezők során is éreztethetné a hatását.
– Nem ártana! De akkor már egy teljesen más lengyel válogatottat láthat a közönség, ezt megígérhetem. Nem szeretném, ha a szurkolóinknak újabb tizenhat évet kellene várniuk a következő jelentősebb eredményre. Természetesen a továbbjutás lesz a célunk.

A lengyelek egy csoportban szerepelnek a magyarokkal. Mit vár a két mérkőzéstől?
– Szerencsére ezen még ráérek tűnődni, a magyarokkal csak jövőre játszunk, előbb más erőpróbákon kell túlesnünk. De annyit elárulhatok: szerintem a magyar válogatott biztosan megverné a jelenlegi lengyel csapatot.

Gratulálok a pesszimizmusához!
– Nem tudom, talán a két vereség okozta elkeseredettség beszél most belőlem, de így érzem. Ugyanakkor szeretném még egyszer nyomatékosítani: ősztől egy teljesen más, a vébén látottnál jobb válogatottunk lesz!