Amerre jár, reng a föld

Keveseknek adatik meg efféle premierek alkalmával a gólszerzés öröme – ugyanakkor kevesen csodálkoztak, hogy a támadó középpályásként foglalkoztatott fiatalembernek mindez összejött.
Donovan ugyanis a – titokban lenézett – jenki futball egyik legnagyobb büszkesége, akinek rendkívüli tehetségére az európai kémek is meglehetősen korán felfigyeltek. A labdát remekül kezelő, energikus, az éles helyzetekben többnyire jó döntést hozó játékos már gimnazistaként gyakori vendége volt a különféle díjátadó gálaesteknek. Tizenöt éves "tökmagként” 17 gólt vágott az 1997-es ifibajnokságban, két évvel később pedig egyenesen tündökölt a 17 éven aluliak világbajnokságán. Az új-zélandi egybesereglésen legalábbis sokakat meghökkentett, hogy az amerikai fiatalurak a negyedik helyen zártak, a tornát végignéző szakemberek abban viszont egyetértettek: nem került rossz helyre a vb legjobbjának járó aranylabda, amelyet Donovan vihetett haza. Landon szédületesen játszott, hátán vitte a csapatát, szerzett három gólt – cserébe kapott egy négyéves szerződést a Bayer Leverkusentől.
Más kérdés, hogy a németeknél nem evett meg sok sót, többnyire a kispadról nézte a találkozókat, s bár ez nem egy utolsó élmény a Bundesliga színvonalát ismerve, ő érthető módon többre vágyott. Sikerült elérni, hogy hazatérhessen, a németek kölcsönadták az amerikai profiliga akkoriban nem túl fényesen álló gárdájának, a San Jose Earthquakesnek.
Donovan megjelenése a csapat nevének legmesszebbmenőkig megfelelően felért egy földrengéssel: az állóvíz hullámozni kezdett, a társak felrázattak, San Jose pedig 2001-ben, története során első ízben, megnyerte a Major League Soccer (MLS) bajnoki címét. Donovan csak a playoffban lőtt egy ötöst, főszerepet vállalva a hatalmas sikerben, majd nyáron szintén remekelt, midőn a korosztályos válogatott bravúrral túljutott a csoportkörön a junior-világbajnokságon.
Később sem szokott le arról, hogy meccseket döntsön el: a selejtezősorozatban – immáron a felnőttek között – ő szerezte a győztes gólt Jamaica ellen, mely három pont a vb-kvalifikációt jelentette. Az elmúlt napokban pedig szintén akkor "csöngetett”, amikor arra a legnagyobb szükség volt: a portugálok ellen az ő beadása után jutott a hálóba a labda Jorge Costa közreműködésével 1–0-nál, hétfőn pedig befejelte a másodikat a mexikóiaknak, éppen akkor, amikor az örök vetélytárs nemhogy szorongatott, de egyenesen fojtogatott az egyenlítést hajszolván.
Landont és társait amúgy bevallottan feldobta, hogy a kezdő rúgás előtt négy és fél órával szállásukon felhívta őket George W. Bush. "Melyik elnök?” – érdeklődött Donovan, amikor szóltak a játékosoknak, hogy jöjjenek a társalgóba, hallgatni a kihangosított telefont. Elvégre a kosarasok, hokisok, baseballozók és amerikai futballisták árnyékában élő labdarúgók számára elképzelhetetlennek tűnt, hogy az Egyesült Államok elnöke szóra méltatja őket. Ám a készülékből – semmi kétség – Bush hangja hallatszott, aki ugyan bevallotta, hogy eddig gőze sem volt arról, eszik-e vagy isszák a focit, most viszont az egész országgal egyetemben izgul, és drukkol a csapatnak, amelyre mindenki büszke lehet.
"Annyira hihetetlen, hogy az elnök telefonált, mindannyian odáig voltunk” – mondta utóbb Donovan (amiből kiderül, hogy egyes nációk fiainak mennyi kell a boldogsághoz…). Később azért a sikerről is beszélt röviden: "Fantasztikus, megcsináltuk! Óriási öröm egy ilyen nagy meccsen főszerepet játszani. Ráadásul a legkegyetlenebb fázisa a tornának, amikor jönnek a ki-ki összecsapások. Megverni Mexikót és bekerülni a világ legjobb nyolc csapata közé – mindez igazán kiemelkedő teljesítmény.”
Megjegyzendő egyébként, hogy Donovan már a rajt előtt jelezte, nem kizárt, hogy az amik meglepetést szereznek: "A hazai bajnokság és a benne játszó fiatalok hihetetlenül sokat fejlődtek az utóbbi években. A profiligában immáron lehetővé vált, hogy kizárólag a játékra összpontosítsunk, hogy felkészüljünk a nemzetközi csatákra. S mi, most, készek vagyunk. Jobban, mint eddig bármikor.”
Nem a levegőbe beszélt.