Így látta Vitray Tamás

Nahát, ez a Szenegál–Svédország! Itt aztán minden volt, ami borzolja a kedélyeket. Henrik Larsson – aki vérbeli mai focista, vagyis erőszakos, szemtelen, minden elképzelhető eszközzel gólra tör, és ennek megfelelően a kis gólok specialistája – szerez egy "kis” gólt. Mire a svédek már az első negyedóra végén elkezdik védeni ezt a parányi gólt. Visszaállnak – ahogyan ezt mostanában mondják. Miért?A szenegáliak erre megállás nélkül támadnak, és egyik helyzetet dolgozzák ki a másik után. Negyedóra alatt szebb akciókat mutatnak be, mint amilyeneket jó néhány korábbi meccsen kilencven perc alatt. A befejezést mindnél elszúrják. Magamban éppen megállapítom, hogy ezek a tüneményesen játszó szenegáliak a rossz helyzetkihasználásuk miatt utazhatnak haza – erre egyenlítenek! Végigtámadják a félidőből hátralévő időt, és a jó helyzeteknél keresnek egy még jobbat, ami többnyire nem sikerül, ha mégis, azt meg elrontják.Aztán itt van a játékvezető is. Két tizenegyest nem ad meg, egyet ide, egyet oda, és szinte ünnepelni kell, hogy nem mutat fel helyette a vétlennek sárga lapot, mert mostanában ez a divat járja. Ugyanis kaptak egy új játékszert. Az a helyzet, hogy ha egy tizenegyesgyanús esetben nem óhajt Ôbírósága büntetőt adni, legjobb, ha műesésnek ítéli, és önvédelemből sárgát oszt helyette. Agyrém…Közben egyre jobb lett a meccs. Hullámzó játék, gyönyörű, sokadogatásos, nemegyszer szellemes szenegáli akciók, szemben pompás svéd kontrákkal. Az előbbinél az afrikaiak futnak sokat, utóbbinál a labda. Eredmény: egyre fáradtabb a szenegáli társaság. De vége, jön a hosszabbítás. Magamban ismét bölcs megállapítást teszek: alighanem a svédeké lesz az aranygól, mert jobban bírják erővel.Mintha nekem üzenne, Anders Svensson bemutat valamit, amit évtizedek óta nem láttam komoly meccsen és a tizenhatoson belül. A helyzet tökéletes, a közeli lövés sem rossz: telibe a kapufát! Akkor most jöjjenek a szenegáliak, láthatóan végső erőfeszítéssel. Egy gyönyörű sarkazás (Thiaw), nyomában betörés a tizenhatoson belülre (Henri Camara) és egy – sokadszor is – nem túl jól eltalált lövés… És ez a svédek végzete. Nem is lehet más a "slusszpoén” egy ilyen meccsen. Szegény Hedman nagy lövésre veti el magát, ám a labda rossz ütemben érkezik, és bemegy a kapufáról! Nem úgy, mint korábban a svédeké. Szenegál ezzel a nyolc között, a svédek meg utaznak haza. Micsoda meccs!Hát mondja valaki, hogy van csodásabb játék ennél!De ez még semmi! Amit a spanyolok és az írek műveltek, az már nem is dráma volt, hanem helyenként tragikomédia. Egy gyengécske ponyvában olvashatunk ilyen fordulatokat.Jönnek a spanyolok, és ahogyan illik, szereznek egy gólt. Várható volt, hiszen jobb a csapatuk. Aztán mint akiknek ennyi elég is, könnyedén labdázgatnak, míg az írek, nagyon körülményesen, de nagyon lelkesen, próbálkoznak. Folyton náluk a labda, csak éppen nem nagyon tudnak mit kezdeni vele. Talán ezért sem izgatják magukat túlságosan a spanyolok. Imitt-amott megvillannak, aztán újra nézik, hogyan próbálják az írek mindig ugyanazt. Már talán ők is unják. Az íreknél a nagy Keane bujdosik, viszont a kis Duff, akinek a bal lába a jobbik, ezzel cselez ördöngősen befelé, és ezzel fedezi is a labdát a védők elől. Tetejébe a legjobbkor felejti ott egy szerelésnél azt a balt, és a szép Frisk, a játék svéd bírája 11-est ad. Amit a legjobb lövő, Harte annak rendje-módja szerint elpuskáz. Akkor hát mégis igazuk van a spanyoloknak, elég lesz az az egy gólocska is, minek a nagy "strapa”. És egyre jobban magukra húzzák az íreket, kivéve az egy Hierrót, aki viszont Niall Quinn fejébe húzza a mezét. A bronzbarnára sült Frisk húzza a legnagyobbat: még egy tizenegyest ad!Hogy még legyen fordulat, a hosszabbítás félórája az íreké, helyzetük most már lenne, szerencséjük már nincs (bár untig elég volt addig).És végül a katasztrofális tizenegyespárbaj, amely mégis helyreállítja a rendet: győz a jobbik. De hogyan! Ilyen is a foci. Hát nem remek?!