Labdarúgás: a PMFC a fiatalokra támaszkodva térne vissza az élmezőnybe

A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején a hazai élmezőnybe tartozott a PMFC: a csapat Garami József vezetésével 1986-ban ezüst-, 1991-ben bronzérmet szerzett a bajnokságban, 1990-ben pedig megnyerte a Magyar-kupát.

A kétezres években aztán az élvonal és a másodosztály között ingázott az együttes egészen 2015-ig, amikor az MLSZ visszasorolta az együttest a megyei első osztályba. Bár az első évadban a PMFC feljutott az NB III-ba,

Négy évbe telt, mire a gárda visszaverekedte magát az NB II-be, a jelenlegi kiírásban azonban ismét a harmadosztályban szerepelnek a pécsiek. 

Nem kérdés, hogy a jelenlegi helyzet méltatlan a klub hagyományaihoz. Az egyesület – csak az elmúlt két évtizedben – olyan játékosokat adott a sportágnak, mint Gera Zoltán, Dárdai Pál, Dibusz Dénes, Fehér Csaba vagy Tököli Attila. A PMFC vezetésének hosszú távon nem lehet más a szándéka, minthogy visszavezesse a csapatot az élvonalba, ám addig még sok a teendő – a legjobb befektetés pedig az utánpótlás.

A PMFC szakmai igazgatója, Kulcsár Árpád így nyilatkozott a klub képzési koncepciójáról.

„Kilenc évvel ezelőtt rendkívül negatívan hatott az utánpótlásunkra is, hogy visszasoroltak bennünket a megyei osztályba. Ekkor lényegében újra kellett építeni mindent. Az egyik legjobb barátom, Dárdai Pál szakmai anyaga alapján, természetesen a pécsi sajátosságokat figyelembe véve alakítottuk ki a képzési rendszerünket. A programot folyamatosan fejlesztjük,

És mindenképpen meg kell említeni Garami Józsi bácsit, akinek a hajdanán bevált módszerét ma is alkalmazzuk. Nevezetesen azt, hogy a tíz-tizennégy éves játékosoknak egyéni képzést tartunk reggel, majd elvisszük a gyerekeket az iskolába busszal, ahonnan az órák után visszaszállítjuk őket az edzőközpontba, ahol együtt tanulnak a délutáni tréning előtt. Ennek a hatása látszik is, hiszen három-négy játékosunk rendre tagja a korosztályos válogatottnak.”

Azt érdemes megjegyezni, hogy a PMFC fiúszakága tehetségközpontként működik, azaz nem tagja az államilag elismert sportakadémiák tíz klubot tömörítő körének. Kulcsár szerint ez nem minden tekintetben jelent versenyhátrányt.

„Sokan hivatkoznak az infrastruktúrára, amikor elviszik a gyereküket valamelyik akadémiára. Azt gondolom, a mi lehetőségeink is egyre jobbak, ennek egyik bizonyítéka, hogy 2025-ben bővül a pályáink száma. Fontos megérteni, hogy

Csak egy egyszerű példa: a legügyesebb srácoknak nálunk kiemelt figyelem jut, míg az akadémián jó eséllyel nem tűnnének ki a többiek közül, mivel húsz hasonló képességű társuk lenne. Rengeteget gondolkoztunk azon, mivel tudnánk meggyőzni a szülőket, hogy maradjanak nálunk a gyerekek. Aztán rájöttünk, hogy nem kell rábeszélni senkit semmire: ha valakinek végül nem jön be az akadémiai lét, és visszajön hozzánk, örömmel fogadjuk. Hiszen nem történt semmi baj, mindössze megtapasztalta, milyen egy másfajta környezetben sportolni, és kipróbált más módszereket is. Egyébként hiszek abban, hogy a jó példák sokat segítenek, vonzóbbá teszik a klubot. Ilyen most a tizennyolc éves Győrfi Miláné, aki Pécsről került Paksra, ahol az idén berobbant, és rendszeresen játszik az élvonalbeli csapatban”.

Dél-Magyarországon nincs kiemelt akadémia, ennek ellenére az elszívó hatás Pécsen is érzékelhető.

„Természetesen minket is érint a jelenség, tizennégy éves kor után mindig akadnak távozók, de sajnos van, aki azért megy máshová, mert nekünk pillanatnyilag harmadosztályú a felnőttcsapatunk. Pedig ez nem minősíti az utánpótlásképzésünket. Illetve minél fiatalabb valaki, annál kevésbé kell fontos, hogy éppen melyik bajnokságban szerepel a nagycsapat, mivel hosszú évek telnek el addig, mire aktuális lehet számára a bemutatkozás. Mindig azt mondom a fiúknak: az elsődleges céljuk az legyen, hogy kerüljenek be a klub első csapatába. Ha az sikerül, lehet tovább tervezni.”

A szakmai igazgató szerint

„Nem szeretem, amikor az utánpótlás-bajnokságokat arra használja valaki, hogy sikeres legyen. A lényeg, hogy egészséges embereket neveljünk. Ezen felül szakmailag az a fontos, hogy folyamatosan fejlődjenek a játékosainak, hosszú távon pedig azt érdemes vizsgálni, hány játékost tudunk nevelni a magyar futballnak, az NB I-nek, a másodosztálynak vagy akár a válogatottnak. Persze ettől még minden meccsen teljes erőből harcolunk a korosztályos ligákban, jól is szoktunk szerepelni, de nem az eredmény az elsődleges, hanem az, hogy hétről hétre látható legyen az előrelépés.”

A PMFC leányszakága 2022-ben akadémiai státuszt kapott – ezt összesen nyolc klub érdemelte ki az országban.

„Akárcsak a fiúk, a lányok esetében is prioritásnak tekintjük, hogy minél több saját nevelésű fiatalunk szerepeljen az első csapatban. Ez a cél újabban meg is valósul. A lányok egyébként ugyanazt a képzést kapják, mint a fiúk, természetesen a fizikai különbségek figyelembevételével. Amúgy a női futballról azt gondolom, hogy nagyon sokat fejlődött az elmúlt időszakban világszerte. És itthon is érzékelhető, hogy a szövetség törekszik a folyamatos előrelépésre, amiben mi maximálisan partnerek vagyunk.”

(Kiemelt képünkön: Gyánó Marcell a PMFC U16-os együttesének csapatkapitánya Forrás: PMFC)