Ismerősök, ha találkoznak. Előzetesen akár ezt a mottót is kaphatta volna az F-csoport második mérkőzése, az AngliaSvédország találkozó. Egyáltalán nem véletlen ez a megállapítás, hiszen a skandináv válogatott kezdőcsapatában öt olyan játékos kapott helyett Magnus Hedman (Coventry), Olof Mellberg (Aston Villa), Niclas Alexandersson (Everton), Tobias Linderoth (Everton), Fredrik Ljungberg (Arsenal) , aki az angol profiligában kergeti a labdát, ráadásul, mint tudvalevő, a "háromoroszlánosok szövetségi kapitánya, Sven-Göran Eriksson az ellenfél nemzetéből való.
Mindezek ismeretében tehát pikáns kis mérkőzésre volt kilátás Szaitamában. A két vezérkar közül csak a szigetországi volt "szavatartó”, hiszen az angolok az előzetesen megadott felállásukban léptek pályára, a svédek azonban nem. A kék-sárgák kezdő tizenegye két poszton is eltért az egy nappal korábban megadott összeállításuktól: a szombati edzésen könnyebben megsérült Patrik Andersson helyett Andreas Jakobsson kapott játéklehetőséget a védelemben, míg a középpályás Anders Svensson helyén Niclas Alexandersson futott ki a gyepre. Mint később kiderült, az utóbbi (taktikai) változtatás remek húzásnak bizonyult a svéd stáb részéről – az angolok legnagyobb bánatára. De ne szaladjunk ennyire előre!
Alexandersson lövése után a labda éppen Seaman kapujába tart –az angolok és a svédek egy-egy ponttal gazdagodtak
Alexandersson lövése után a labda éppen Seaman kapujába tart –az angolok és a svédek egy-egy ponttal gazdagodtak
Alexandersson lövése után a labda éppen Seaman kapujába tart –az angolok és a svédek egy-egy ponttal gazdagodtak
Alexandersson lövése után a labda éppen Seaman kapujába tart –az angolok és a svédek egy-egy ponttal gazdagodtak
A kezdő sípszót követően egyik csapat sem esett neki a másiknak, ám ez az óvatosság nemcsak a meccs kezdeti szakaszában volt érzékelhető, hanem sajnos az egész első félidőben. Láthatóan egyik fél sem akarta elsietni a dolgot, "ezen és azon” az oldalon is szépen, lassan építgették a támadásaikat. Ebben is inkább az angolok jártak az élen, noha az első veszélyes, említésre méltó akció a svédek nevéhez fűződött. Történt, hogy Sol Campbell ügyetlenkedését követően (a színes bőrű védő alászaladt egy labdának) Ljungberg előtt adódott lövőhelyzet, ám az újdonsült angol bajnok próbálkozása nem vezetett eredményre, mert lövését blokkolták a védők. Majd láthatjuk, hogy a "háromoroszlánosok” hátvédsora a folytatásban is igen "előzékenyen” viselkedett az északiakkal… A 21. percben David Beckham jóvoltából Hedman tizenhatosán belülre szállt a labda. A Manchester United lábközépcsonttörésből rekordgyorsasággal felépült sztárja hosszan előreívelt, az utóbbi félév angol felfedezettje, Darius Vassell azonban nem tudott helyzetbe kerülni, mert Hedman a kapujából kirepülve megfogta a labdát. Nem úgy három perccel később, amikor Beckham adott be szögletből. Az ötvenedik válogatottbeli bevetésén résztvevő MU-középpályás szokásához híven tekerte be a labdát, amelyet Campbell az ötös széléről a svédek hálójába fejelt. Az Arsenal középső védője pályafutása során először volt eredményes a nemzeti együttesben. Micsoda időzítés!
Sven-Göran Eriksson: – El kel ismernem, hogy összességében igazságos az eredmény, pedig rúghattunk volna még egy gólt az elsô félidô végén, és akkor megnyertük volna a meccset. De a második 45 perc nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna: Svédország feljavult, aztán ki is egyenlített. Ami Mills hibáját illeti, ez benne van, mindenki követ el ilyet. De még egyszer mondom, ez nem számított volna, ha képesek vagyunk növelni az elônyt. Beckhamet azért cseréltem le egy óra elteltével, mert elfáradt kissé, ami érthetô, hiszen hét-nyolc hete nem játszott. A most következô két találkozó egyaránt rendkívül fontos és nehéz lesz. Persze jó lenne, ha már a kezünkben lenne három pont, de a lényeg, hogy az elsô összecsapáson ne kapjon ki az ember. Argentína ellen talán már jobban fog menni.
Lars Lagerbäck: – Vegyes érzéseim vannak, mert kidolgoztunk néhány jó helyzetet a második félidôben, amelyeket egy kis szerencsével értékesíthettünk volna. Abban az idôszakban nagyon jók voltunk, az angoloknak nem akadt lehetôségük. Mindamellett ez megfelelô kezdés, ha a Nigéria elleni meccset hozzuk, jó sanszunk lehet a továbbjutásra. Sokat számított egyébként, hogy számos játékosunk futballozik Angliában, így ôk ismerték a vetélytársak stílusát.
Danny Mills: – Az én hibám volt. Egyetlen kihagyás megbosszulja magát, de mostantól ezt el kell felejtenem, mert nincs értelme rágódni rajta. Nem engedem, hogy lerombolja az eset az önbizalmamat, tanulni fogok belôle, ezáltal csak a javamra válik. Meg aztán végül is nem veszítettünk, és ez a pont még értékesnek bizonyulhat.
Körülbelül ennyi fontos esemény történt az első játékrészben, ami a találkozó színvonalára nézve ugyebár nem túl hízelgő. Ezt az állítást alátámasztandó, érdemes megemlíteni a félidő egyik statisztikai mutatóját. E szerint a kapu felületére érkező lövések (fejesek) aránya – a góllal együtt – 2:1 volt Michael Owenék javára. Negyvenöt perc, három jól vagy tökéletesen irányzott labda – ez vajmi kevés… Aki azonban nem nézte tovább a mérkőzést, bánhatta, a felek ugyanis teljesen más felfogásban, más sebességi fokozatban futballoztak a szünet után. Ez elsősorban a svédek érdeme, akik a fordulást követően azonnal felvették a "támadó alakzatot”. Nem lehet tudni pontosan, hogy a Tommy Söderberg, Lars Lagerbäck kapitánykettős milyen tanácsokkal látta el tanítványait az öltözőben, de az biztos, hogy értékesekkel. A svédek – főleg a Magnus Svensson–Anders Svensson csere után – rendkívül erőszakosan léptek fel, aminek csakhamar meg is lett az eredménye. Persze ehhez kellett a nem túl rutinos Danny Mills is, aki kapitális hibát vétett a saját tizenhatosán belül. A hátvéd melléről "száz” méterre pattant el a labda, amelyet Mills hiába vágott ki kétségbeesetten a berobbanó Henrik Larsson elől, Alexanderssonnak sikerült David Seaman keze mellett a léc alá továbbítania. Ami ezt követően a pályán folyt, annak láttán – mint Beckham taraja – égnek állt az angol drukkerek haja. A svédek gyors egymásutánban három helyzetet teremtettek Seaman kapujánál. Először Jakobsson lövését hárította a copfos hálóőr, majd Larsson passza után Teddy Lucic adott – labdával – "mellport” a portásnak, végül pedig Linderoth zúdított a léc fölé. "Huuhh” – lélegezhettek fel az angolok, akik akkorra már nem tudhatták a soraikban vezérüket, a lecserélt David Beckhamet.
A nagy rohanásban elfáradtak a kék mezesek, így az Eriksson-alakulat mind többet merészkedett előre. A hajrát az ezúttal a középpályássorban helyet kapó Emile Heskey lövése vezette fel: a Liverpool támadója a jobb kapufa mellé tüzelt. Az utolsó szó majdnem a hiába iparkodó fekete fiúé volt, ám csak majdnem az övé. A ráadásban ugyanis Ashley Cole szerencsétlenkedését követően Larsson szerezhetett volna – győztes – gólt, de jobbra tartó lapos lövése "elkeveredett” a kapu mellett. Hogy hányadik körig keveredik majd el az angol és a svéd válogatott, még nem tudni, azt azonban igen, hogy a "háromoroszlánosok” nagy tornán továbbra is nyeretlenek Svédország ellen. Ennek momentán Argentína örül a legjobban.
