Kész káosz

Nem hiszem el. Nem, nem a Finnországtól elszenvedett 2-1-es verségre gondolok, mert a pályán látottak után az lett volna a csoda, ha döntetlennel, netán győzelemmel vonulunk be az öltözőbe. Ami felett nem tudok napirendre térni, az Pintér Attila mérkőzés után adott nyilatkozata, illetve sajtótájékoztatója. Utóbbiról itt érhető el videó, érdemes megtekinteni: http://www.youtube.com/watch?v=12Qg256nrkAhttp://www.youtube.com/watch?v=12Qg256nrkA

Az alábbiakban a kapitány mondataihoz fűzök némi kommentárt. Az idézeteket nem módosítottam, azok szó szerint így hangoztak el.

"Két és fél éve van együtt ez a finn válogatott..."
Van egy rossz hírem. Fél év múlva, az őszi selejtezőn is ugyanennyi lesz az előnyük velünk szemben. Nem mintha ez bármit is kéne, hogy számítson.

"Ebben az összetételben a válogatott még nem játszott."
Való igaz, de senki nem kérte, hogy Pintér Attila robbantsa szét az Egervári Sándor alatt kialakult keretet, ezt ő, saját akaratából tette meg.

"Voltak olyan dolgok, amiket még egyszer mondom, nagyon fegyelmezetten játszottak, próbálták leszűkíteni a csapatrészek közti területet, ami azt gondolom sikerült is. Jól szereztünk labdát, abból jól is indultunk."
Ez abban az esetben lenne reális, ha Pintér Attila a finn válogatott kispadjáról nézte volna az összecsapást. Mi történt valójában? Futballistáink az első 3 percben, talán még Rudolf góljáig és a második finn találatot követően pörögtek fel, ezeket leszámítva a teljesítményük szinte értékelhetetlen. Nem szereztek labdát vagy ha mégis, abból rosszul indultak. Három-négy egymáshoz passz már kiugrónak számított, legtöbb esetben előrevagdostuk a labdát, hátha lesz valami. Nem lett. Azaz mégis, egy hazai vereség.

"Megmutatja ez a mérkőzés is azt (igaz, hogy egy mérkőzésből nem lehet levonni semmit), hogy kire hogy lehet számítani, mire képes."
Erre a mondatra később még vissza fogok utalni. Most csak arra az ellentmondásra hívnám fel a figyelmet, ami szerint bár a mérkőzésből nem lehet tanulságot levonni, mégis megmutatja, hogy kire lehet számítani és ki mire képes...

"Amennyi negatívum van, sokkal több a pozitívum."
Hát... Ebben az esetben rengeteg pozitívumnak kell lennie, mert negatívum volt bőven, azt mindenki láthatta. Vegyük csak példának Koman Vladimir és Sándor György játékát, a nem létező középpályát, az impotens labdakihozatalokat, a letámadás elleni játékot egész mérkőzésen... Ezzel szemben egyedül Rudolf Gergely teljesítménye állhat, ami valóban pozitív csalódás volt. Habár néhány labdát igazán leadhatott volna, és akkor lehet más az eredmény. Mindenesetre ezt írjuk a bizonyítási vágy számlájára, ami alapvetően mégiscsak becsülendő!

"Voltak holtpontjai a mérkőzésnek"
Igen, kb. 75 perc. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy az egész mérkőzés egy nagy holtpont volt.

"Az első félidőben picit azt gondolom, gyengébben játszottunk, mint a másodikban és mégis akkor tudtunk vezetni. Amikor sokkal jobban játszottunk és több lehetőségünk volt, akkor tudott az ellenfél két gólt rúgni."
Érdekes felfogás. Egyrészt, mert mindkét félidőben rettentően gyengén játszottunk. Másrészt mert az első félidő összehasonlíthatatlanul jobb volt a másodiknál, hiszen rúgtunk egy gólt és nem kaptunk kettőt. A lehetőségek, amit a szövetségi kapitány emleget, inkább azután adódtak, hogy a finnek egyenlítettek vagy megszerezték a vezetést, így nem igazán hozható összefüggésbe a két kapott gól a mi nyíltabb(?!) második félidei támadójátékunkkal.

"Voltak nagyon pozitív dolgaink, fegyelmezetten, a csapatrészeink együtt voltak."
Középpályánk nem létezett. Ezt leszámítva Rudolf Gergely, mint egy szem csatár, valóban együtt volt, illetve a kapunk előtt is együtt tömörült, védekezett nem egyszer 8-9 hazai játékos.

"Megpróbáltak mindent megtenni a győzelemért. Megpróbáltak olyan dolgokat csinálni, amit idáig lehet nem is kértek tőlük."
Itt a játékosokról beszélt a kapitány, és ez rendben is van. Egy a bökkenő. Ha ők valóban megtettek mindent a győzelemért, és ennyire futotta, akkor nem bennük kell keresni a hibát. Hanem abban, aki ilyen taktikával, ilyen összeállításban felküldte őket a pályára. Hogy Pintér Attila egy korábbi idézetét használjam:

"Megmutatja ez a mérkőzés is azt, hogy kire hogy lehet számítani, mire képes."

Igaza volt, megmutatta. Ő egyelőre nem sokra. És, bár hiba lenne kizárólag erre az összecsapásra alapozni mindent, azért az MLSZ helyében nagyon odafigyelnék a májusi, Dánia elleni felkészülési mérkőzésre. Mert, ha akkor sincs látható eredménye a sok összetartásnak, meghatározó külföldi játékosok (Tőzsér, Gera, Szalai...) látványos mellőzésének és az NB I-es játékosok beépítésének, akkor lépni kell. Méghozzá időben.