Magyar válogatott: A lényeg, hogy futballozhatunk! – Lang

PIETSCH TIBORPIETSCH TIBOR
Vágólapra másolva!
2020.09.02. 09:20
null
Lang Ádám szerint senki sem kap véletlenül meghívót a válogatottba
A jó formában hazatérő védő ebben az idényben még nem volt vesztes csapat tagja, s azt reméli, hogy a sorozat sokáig tart, és a Törökország elleni, csütörtök esti Nemzetek Ligája-mérkőzés is jó eredménnyel zárul.

– Hiányzott a válogatott?
– Nagyon! – vágta rá az Omonia Nicosia 27 éves védője, a felnőttválogatott címeres mezét eddig harminc mérkőzésen magára öltő Lang Ádám. – Az évek során megszoktuk, hogy többször találkozunk, együtt edzünk és játszunk, a válogatottban való szereplés mindnyájunknak nagyon fontos volt. Az elmúlt kilenc hónap, sajnos, úgy telt el, hogy a koronavírus-járvány miatt nem léphettünk pályára a csapatban, kénytelenek voltunk elfogadni a kialakult szituációt. A járvány felborította a mi addigi életünket is, a hétköznapjaink teljesen más mederben folytak. Ma még csak remélni tudom, hogy mihamarabb visszaáll minden a normális kerékvágásba. Jelen helyzetben viszont nem tehetünk mást, mint hogy alkalmazkodunk az előírásokhoz. Tudomásul vesszük, hogy egyelőre ilyen körülmények között lehet játszani. Egy-két szabályt be kell tartani ennek érdekében? Rendben! A lényeg, hogy futballozhatunk! Az edzéseken és a meccseken egyébként is kikapcsolunk, arra a másfél-két órára elfelejtjük a koronavírust, és csak azzal foglalkozunk, hogy élvezzük a pályán töltött időt.

JÓ HÍR, HOGY NINCS ROSSZ HÍR
A jó hír, hogy nincs rossz hír. Azok után, hogy Marco Rossi az elmúlt napokban különböző okok miatt többször is kénytelen volt módosítani a múlt hétfőn kihirdetett keretén, a munkát hétfőn elkezdő csapaton már nem kellett változtatni. A 287 nap után megtartott első edzést kedden újabb kettő követte, a délelőtti elsősorban a taktikai elemek gyakorlásával telt. Még szerda délelőtt is az Illovszky Rudolf Stadionban edz a csapat, majd kora délután repül el Törökországba. Az NL-nyitánynak otthont adó Sivas Arenában nem is tréningezik, igaz, még a meccs előtti napon elmegy oda, hogy megismerkedjen a körülményekkel. A csütörtöki találkozó után nyomban hazaindul a küldöttség – pénteken már idehaza vár rá vírusteszt. Az U21-es válogatottal kapcsolatos információ, hogy a hétfői, Szlovénia elleni felkészülés mérkőzés helyszíne megváltozott, a jövő évi Eb két társházigazdája Lendva helyett Szombathelyen játszik – zárt kapuk mögött.

– A hétfői edzésen látottak alapján megállapítható, hogy a hangulattal nincs gond.
– Már csak azért sem lehet, mert örülünk annak, hogy tavaly november óta először újra együtt lehetünk. Az elmúlt időszakban kevesebbet beszéltünk egymással, van mit pótolnunk. Szóba került például, hogy van, ahol újraindulhatott a bajnokság, van, ahol nem, Cipruson éppenséggel nem. Március elején szakadt félbe az idény, és bár utána szinte hétről hétre lehetett hallani, hogy ekkor és ekkor folytatódik, végül senki sem akart, vagy nem mert dönteni, így május közepén bejelentették, hogy ennyi volt. Noha vezettük a tabellát, a szövetség nem hirdetett végeredményt, de legalább indulhattunk a Bajnokok Ligájában. Amíg nem mondták ki, hogy vége, addig egyéni edzésterv alapján készültem, erősítettem és futottam. Mozgásnak jó volt, csak nem labdarúgónak, hanem atlétának éreztem magam… Jó, hogy elmúlt ez az időszak – abban bízom, hogy már nem is tér vissza. Futballozni mégiscsak úgy az igazi, ha társak veszik körül az embert.

– A válogatottban vannak új társak is. Volt olyan, akivel be kellett mutatkozniuk egymásnak?
– Igen. Hat újonc van a keretben. Egyfelől ez is az egyedi helyzetnek köszönhető, másfelől nincs ezzel semmi gond. Véletlenül senki sem kap meghívót, akire számít a szövetségi kapitány, kiérdemelte, hogy itt legyen. Amikor Marco Rossi keretet hirdetett, tudtam, hogy lesz egy-két játékos, akivel most találkozom először, de ebben semmi furcsállnivaló nincs, minden csapat életében előfordul ilyesmi. Amiben csak lehet, én is segítem az újoncok beilleszkedését, de ahogy elnézem, egyiküknek sincs problémája ezzel. Jó és befogadó közösség a miénk, és mivel mindenkit ugyanaz a cél vezérel, hamar egy hullámhosszra kerülnek régiek és újak.

A védő akcióban (Fotó: Török Attila)
A védő akcióban (Fotó: Török Attila)

– Ha azt mondom, hogy jó formában csatlakozott a válogatotthoz – megcáfol?
– Nem szeretném. Az elmúlt két hétben négy tétmérkőzést játszott az Omonia, a bajnokságban egy győzelem és egy döntetlen a mérlegünk, a BL-ben elbúcsúztattuk az Aratat-Armeniát, majd a Legia Warszawát, ráadásul az örmények és a lengyelek ellen is idegenben nyertünk. Az eredmények azt mutatják, rendben van a csapatunk, ami azért is tesz boldoggá, mert a négy találkozót végigjátszottam. A hosszú kihagyás nyilván nem múlik el nyomtalanul, de azért néhány hónap alatt senki sem felejt el futballozni. A tétmeccsekkel párosuló ritmushoz ismét hozzá kell szokni, de minél többször lép pályára valaki, annál könnyebben megy.Miután tavaly nyáron Nicosiába igazoltam, megkaptam a lehetőséget a bizonyításra, úgy érzem, tudtam élni vele. A csapatnak jól ment, nekem is, egyedül amiatt volt okom keseregni, hogy a bajnokság nem úgy ért véget, ahogyan elképzeltük. A szakmai stáb is elégedett lehet a teljesítményemmel, mert továbbra is élvezem a bizalmat. Azt gondolom, jó úton járok – és elsősorban rajtam múlik, meddig jutok.

SENOL GÜNES: AZ JÁTSZIK, AKINEK VAN SZÍVE HOZZÁ
Készülnek a törökök is – nemcsak a Nemzetek Ligájára, hanem a jövő évi Európa-bajnokságra, sőt már a 2022-es világbajnokságra is.
„A mostani keretünket remek labdarúgók alkotják, az előttünk álló két-három évben sikeresek lehetünk velük, de közben gondolnunk kell a jövőre is – tekintett előre Senol Günes szövetségi kapitány. – Ezért is örülnék annak, ha minél több fiatal jutna szóhoz a bajnokságban. Ha nem az élvonalban, akkor egy osztállyal lejjebb, a lényeg, hogy hétről hétre pályára lépjenek a felnőttek között. Akkor reménykedhetünk abban, hogy hosszabb távon eredményesek leszünk, ha figyelünk a tehetségeinkre. Az elmúlt időszakban volt egy-két olyan kettős állampolgárságú fiatal, aki választhatta volna a török válogatottat, végül nem úgy tett. Részemről nincs gond ezzel, a válogatott nem klubcsapat, itt csak az játsszon, akinek itt van a szíve is!”
A török válogatott hétfő óta az Isztambulhoz közeli Rivában edz, szerdán repül át Sivasba, hogy aztán a következő útja Belgrádba vezessen, ahol vasárnap Szerbia ellen játszik.

– Ha már veretlenül érkezett haza, gyanítom, úgy is térne vissza Ciprusra.
– Így van! Győztes típusnak vallom magam, az edzőmeccseken, sőt még az egymás közti játékban is folyton nyerni szeretnék. Más kérdés, hogy van ellenfél is… Mindamellett egy sportoló kizárólag akkor képes kihozni magából a maximumot, ha újra és újra győzni akar. Ez viszi előre, nem az, ha megelégszik azzal, amit korábban elért. Jól hangzik, hogy ebben az idényben még nem voltam vesztes csapat tagja, dolgozom is azon, hogy a sorozat minél tovább tartson.

– Ezekben a napokban miről esik több szó, az e heti Törökország és Oroszország elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésről, vagy az október nyolcadikára kiírt bulgáriai Európa-bajnoki pótselejtezőről?
– Most még a jelenre, illetve a nagyon közeli jövőre, azaz a törökök és az oroszok elleni meccsre figyelünk. Fontos, hogy csütörtökön és vasárnap jól működjön a gépezet, már csak azért is, mert minél jobban működik, annál könnyebben érhetünk el jó eredményt. Az időnk kevés a felkészülésre, de legalább lesz kétszer kilencven percünk arra, hogy lemérjük, hol tartunk. A szakmai stábnak megvan az elképzelése, hogyan lehetünk sikeresek, nekünk az a legfőbb feladatunk, hogy amit kérnek tőlünk, maradéktalanul végrehajtsuk. Az természetesen nem baj, ha még egy kis pluszt is hozzáteszünk.

– Nem fél a törökországi túrától?
– A járványhelyzet vagy a vetélytárs játékereje miatt kérdezi?

– Mindkettő.
– A vírus nem rémiszt meg. A válogatott egészségügyi stábja az összes előírást betartva ügyel ránk, miközben mi is figyelünk mindenre. Hallottam, hogy Törökországban súlyos a helyzet, de az utcán nem sétálgatunk majd, csak a hotel és a stadion között ingázunk, nem hinném, hogy aggódnom kellene. Ami az ellenfelet illeti, tény, hogy neves klubokból érkező játékosok alkotják a keretét, nem csoda, hogy a rangsorban nálunk előrébb jegyzik a törököket. Félsz azonban emiatt sincs bennem. A papíron lévő különbség egy meccs alatt eltüntethető a pályán. Nem úgy megyünk ki, hogy ne kapjunk ki, hanem úgy állunk hozzá a kihíváshoz, hogy nyerjünk.

– Számít arra, hogy ezért kezdőként tehet érte sokat?
– Mondhatnám, hogy erről a kapitányt kellene megkérdezni, de legyünk őszinték, aki itt van, úgy készül, hogy játszik. Így is kell hozzáállni, persze. Szóval, igen, bízom benne, rászolgálok arra, hogy a kezdőcsapat tagja legyek.

NEMZETEK LIGÁJA
B-DIVÍZIÓ, 3. CSOPORT
20.45:
Törökország–MAGYARORSZÁG, Sivas (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik