NEM ÉRTEM. Régóta megfigyelhető a nemzetközi trend, amely szerint a futballklubok a – többségében a saját akadémiájukon, utánpótlásukban kinevelt – fiatalok értékesítéséből hatalmas bevételhez jutnak, Magyarországon mégis alig találni olyat, amelyik ezt az egyszerű, de elképesztő hatásfokkal működő elvet beépítené a működésébe. Pénteki lapszámunkban Hornyák Zsolt, a Puskás Akadémia vezetőedzője mondta a klub U19-es csapatának kiugró tehetségéről, az ősszel az UEFA Ifjúsági Ligában gólokkal, gólpasszokkal bizonyító Mondovics Kevinről, hogy „jó úton jár, nagyszerű futballista lesz belőle, az idén szeretnék neki még több lehetőséget adni az első osztályú mérkőzéseken.”
Legyen így!
Annál is inkább, mert amikor az ember ránéz a statisztikákra, azt veszi észre, hogy a 17 éves csatár az NB I-ben két mérkőzésen összesen tíz perc játéklehetőséget kapott az ősszel… Piszok fiatal még? Igen. Tapasztalatlan a felnőttfutballban? Természetesen. De akiben jól láthatóan mocorog valami, ami a saját korosztályának átlaga fölé emeli, azt érdemes minél hamarabb megismertetni a mély vízzel. A tapasztalat a hasznára válik, megérzi, mi az a szint, amelyet meg kell ütnie, és jó esetben ez csak motiválja, hogy még keményebben dolgozzon.
Barcelonában vajon mondták a szintén a 17. életévét taposó Pau Cubarsínak vagy Lamine Yamalnak, hogy nőjél, komolyodjál még kicsit, aztán számolunk veled? A 2023–2024-es idényben mindketten alapemberré váltak a katalánok felnőttcsapatánál, játszottak a spanyol válogatottban, most pedig korosztályuk, sőt a világ legértékesebb játékosai között tartják őket számon.
Igen, tudom, hogy merek párhuzamot vonni egy magyar futballista és a jövő két leendő szupersztárja között… A nyilvános kövezés előtt csak annyit mondanék: higgyünk a magyar fiatalokban! Nem feltétlenül Mondovics Kevinről van itt szó, hiszen sohasem lehet tudni, kinek mit tartogat a sors, de ha a klubok elkezdenék komolyan beépíteni utánpótláskorú játékosaikat az NB I-es csapataikba, megadnák nekik a lehetőséget a bizonyításra, azzal több kellemes hozadék járna. Egy: több szurkoló a stadionban, hiszen a saját nevelésért mindenki sokkal jobban tud szorítani, mint az innen-onnan leakasztott tucatlégiósért. Kettő: aki mutat valami extrát és felkelti a külföldi klubok figyelmét, azért eurómilliókat lehet elkérni a mai piacon. Három: többeknek lenne esélye eljutni olyan magas szintre, mint Kerkez Milos és Szoboszlai Dominik, a nemzetközi tapasztalat pedig a válogatottnak is hasznára válna.
És akkor talán nem kellene negyven vagy annál is több évet várni az újabb vb-részvételre…
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
