A bácskai sportvezető pályafutását szülőfaluja, az FK Bajsa támogatójaként kezdte. Aztán 2000-ben jött a szerbiai rendszerváltás, ami a megszűnés szélére sodorta a Topolyát. Zsemberi János – egykori kosárlabdázóként – 2003-ban lépett be érdemben a futballüzletbe: a harmadik ligában vette át a Topolyát, amelynek innen vezetett az útja az európai kupaporondra. Az építkezés nem volt zökkenőmentes, nagy csapást jelentett, hogy a szakmai munkát irányító Szabó Zoltán a koronavírus áldozatául esett. Az indulásban, a magyarországi kormányzati támogatások megszerzésében kulcsszerepet játszott a legendás edző, a magyarkanizsai illetőségű Árok Ferenc. A Topolya új stadionja felépítésével, közvetett hatásként, infrastrukturális fejlesztést indított el a szerbiai labdarúgásban.
A vállalkozó Zsemberi János nem is titkolta: ma már inkább a futball ügyeinek intézése tölti ki a napjait. Teendője bőségesen akad, a belgrádi nagycsapatok (Crvena zvezda, Partizan) külön kasztot képviselnek, és – ahogy a TSC elnöke, aki egyben a szerb futballszövetség alelnöke is – fogalmazott, „a szerb liga akkor lenne a legigazságosabb, ha ez a két gárda csak egymással játszana, és hagynák a többieket fair küzdelmet vívni”.
A régiós erőviszonyok változását jelzi szerinte, hogy legutóbb az Eb-selejtezőben Marco Rossi együttese kétszer is megverte Szerbiát, ami jelzi, hogy a magyar labdarúgás megkezdte ledolgozni a korábbi jugoszláv focival szemben felhalmozott évtizedes hátrányát. „A régióban már a magyar válogatott a legerősebb” – erősítette meg Zsemberi János, hozzátéve, – „ha Magyarország sikeres, minket is másként kezelnek Szerbiában.”
A beszélgetéshez csatlakozva Diószegi László egyedinek mondható kommunikációjáról – néha például versben fogalmaz közösségi oldalán – beszélve elismerte, székelyként az „ami szívemen a számon” szemlélet vezérli. Nem véletlen tehát, miután elmaradt a meghívó az idei topolyai utánpótlástornára, tréfálkozva így reagált: „Az ötödik helyre léptünk előre a korosztályos rangsorban, úgy látszik, máris tartanak tőlünk.”