Népsport: Grosics Gyula naplemente előtt távozott

Grosics Gyula már az 1962-es chilei labdarúgó-világbajnokság előtt elhatározta, hogy a tornát követően befejezi pályafutását. A 36 éves kapus még a vb előtt azt nyilatkozta, szeretne úgy búcsúzni, mint Bozsik József, az emberek egy jó Grosicsot tartsanak meg az emlékezetükben. Egyesületében, a Tatabányában már az 1961–1962-es évad előtt bejelentette, hogy a vb után nincs tovább, visszavonulását meg is indokolta, ezzel kapcsolatos mondandóját egy költői mondattal zárta:  „Naplemente előtt kell eltávozni a színről.”

Ám Kő András 2007-ben megjelent A Grosics   címet viselő életrajza némiképpen ellentmond ennek.

A Fekete Párduc Tatabányáról a Ferencvárosba szeretett volna igazolni, mondván, a Fradi-szurkolók képesek motiválni, nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy akár az 1966-os vb-ig védjen. Ám gyakorlatilag eldöntött tény volt, hogy Grosics nem igazolhat a Ferencvárosba, mi több, az illetékesek erről már a vb előtt döntöttek – csak éppen nem hozták a kapus tudomására. A vb helyszínén, Chilében, a csapat szállásán, Rengóban a búcsúvacsorán tudta meg, hogy nem engedik a Fradihoz igazolni, ezért még ott bejelentette visszavonulását. Grosics utóbb elmondta, vélhetően Kutas István állhatott az elutasítás hátterében. Az 1956 után meghurcolt kapus és az FTC egyaránt szálka volt a rendszer szemében.

Baróti Lajos szövetségi kapitány még rávette, hogy a vb-ről hazatérőben a bécsi Práter Stadionban védjen az osztrákok ellen (2:1-re nyertünk,Népsport: 2022. június 20. ), de a hivatalos búcsút a jugoszlávok elleni mérkőzés jelentette. A két találkozó között Poznanban rendezték a lengyel–magyar mérkőzést, ezen Szentmihályi Antal, a Vasas kapusa védett. Grosics klubjától, a Tatabányai Bányásztól már korábban elbúcsúzott(Népsport, 2022. augusztus 22.) , együttese a Kaiserslauternt győzte le 6:2-re. A kapus a kezdés előtt beszélt a közönséghez, majd bányászköszöntéssel „Jó szerencsét!”    kívánt.

Az októberi négyfrontos magyar–jugoszláv előtt Baróti a keretbe már nem hívta meg Grosicsot, beállása tulajdonképpen formális volt, Szentmihályi és Ilku István (Grosics chilei tartalékja, a bolgárok ellen ő védett) kapott helyet, a B-válogatottban pedig a fiatal Gelei József és a rutinos Danka Imre. Az ellenfélről is érkezett hír, a válogató bizottság vezetője, Ljubomir Lovrics nyilatkozott:  „Nagyon nehéz kilencven perc vár válogatottunkra Budapesten.”    Válogatottunk a Ganz Mávag ellen edzőmérkőzést játszott, Albert Flórián pályára lépett, de kiderült, nem játszhat a jugo­szlávok ellen – szintén sérülés miatt Tichy Lajos sem –, helyére Farkas János érkezett a keretbe. A csapat 5:0-ra győzött, de a szép számú, ötezres szurkolótáborából bizony be-bekiabáltak: „Csináljatok már valamit!”   Félidőben csupán 1:0 volt az állás… Bene Ferenc, Göröcs János (2) és Machos Ferenc (2) szerezte góljainkat. A jugoszláv vezérkar jelezte,   „készséggel hozzájárul ahhoz, hogy a magyar csapat kapujában Grosics Gyula is védjen, mégpedig úgy, hogy az ő kicserélése ne számítson hivatalos cserének”  .

A jugoszlávok – akik 31 év után a győzelem reményével érkeztek Budapestre – a mieinkkel ellentétben a négy közé jutottak a vb-n, végül negyedikek lettek, az elődöntőben éppen a bennünket kiverő csehszlovákoktól szenvedtek 3:1-es vereséget, a bronzmeccsen pedig Chilétől kaptak ki 1:0-ra.

Baróti borúlátó volt a találkozó előtt: „Tichyn, Sárosin, Sándoron, a visszavonult Grosicson kívül most Albertet is nélkülöznünk kell, (…) de válogatottjainknak az eddigi bajnoki mérkőzéseken mutatott formája sem megnyugtató.” A magyar táborban a Svábhegyen Göröcs így tűnődött, amikor megtudta, hogy vélhetően Zseljko Perusics lesz az őrzője: „Úgy vélem én is, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Túl sok az előttem ismeretlen játékos a jugoszláv csapatban. Nem tudjuk, mire képesek.”Perusics így vélte: „A magyarok nagyon tudnak és favoritok!”    

Az újonc Bene Ferenc is megszólalt: „Mi tagadás, nem kis dolog olyan szélső után játszani a magyar válogatottban, mint Sándor. Egyelőre nem is lehet őt feledtetni a szurkolók előtt. Mindenesetre szeretném győzelemmel ünnepelni első válogatottságomat.”    Őszintén hozzátette: „Arra nem is gondoltam, hogy mint jobbszélső kerülök majd a legjobbak közé. Sokáig nem szerettem és nem is akartam jobbszélsőt játszani.”    A 25. válogatottsága előtt álló Machos ezt mondta: „Boldog vagyok, hogy megérhettem a jubileumot. Csak legalább menjen is vasárnap.”

Nem ment, 1:0-ra kikaptunk, mentségünk csupán annyi lehet, hogy a chilei együttesből öt játékos nem állt rendelkezésre. A Népsport felcímében ezt írta: „Elvesztettük három évtizedes veretlenségünket a jugoszlávokkal szemben.”    A tudósítás a Fekete Párducról így írt: „Az elsők között érkezett Grosics Gyula. Az öltöző asztalán egy virágcsokor mellett dísztávirat várta a búcsúzó kapust: budaörsi szurkolók meleg hangon köszönték meg Grosics sikerekben gazdag pályafutását.”    A pályán „kedves ünnepség után, a közönség szűnni nem akaró tapsvihara közben állt be Grosics a magyar csapat kapujába”.A 4. percben Radakovics lövése zúgott el a jobb kapufa mellett, ezt követően „Grosics átadta a helyét Szentmihályinak. A levonuló kapust még egyszer forrón megtapsolta a Népstadion közönsége”  . Utóbb arra a felvetésre, ment-e volna a védés ezen a mérkőzésen is, ezt mondta:  „Azt hiszem ment volna, de felelősség is van a világon. Ez a meccs, már nem az én meccsem.”   Nyolcvanhatszoros válogatottként búcsúzott.

Az 1:0-s vereséget követően a Népsport tárgyilagosan állapította meg, hogy a vendégek tartalékosan is jobbak voltak a mieinknél,  „a csatárok nem tagozódtak mélységben, nem mentek az átadások elé, a védők pedig magas ívű, hosszan előrevágott labdákkal próbálták őket támadásba dobni”  . A lap erősebb kritikát is megfogalmazott:  „A csapatban olyan játékosok is helyet kaptak, akik már hetek óta nincsenek megfelelő formában.”    Az egyéni értékelésben egyedül középhátvédünk kapott dicséretet:  „Mészöly volt a hátvédhármas erőssége. Sok jó ütemű, gyors, megelőző szereléssel, fejessel szerezte meg a labdát, többször lefutotta a jugoszláv csatárokat, kétszer azonban nagy hibát követett el.”   Bene Ferenc„megilletődötten küzdött, nem tudott belelendülni” . Az ellenfélnél Soskics, Vaszovics, Juszufi és Perusics teljesítménye emelkedett ki. Baróti önkritikus volt:  „Támadósorunk szétesően és puhán játszott. Ilyen játékfelfogással nem lehetett eredményt elérni. A jugoszláv válogatott egészen jól játszott, különösen a két fedezet nyújtott kiváló teljesítményt, de meglepően jól látta el feladatát Vaszovics is.”    Szentmihályi némiképpen mentegetőzött: „A gólt megelőző lövés alkalmával valakinek a lábán irányt változtatott a labda és ezért csak kiütni tudtam.”    Grosics nem kertelt: „Sokkal gyorsabbak voltak a jugoszlávok, egyből tették a labdát és taktikailag felettünk álltak.”    Lovric szerint: „Igen nagy és nehéz küzdelmet vívott a két együttes. A mi védelmünk sokkal jobban tudta semlegesíteni a magyar támadósort. Okultunk az NSZK elleni vereségből.”

A Képes Sport így kesergett a csatárokkal kapcsolatban:  „De jó lenne most a mérkőzés után jót írni rólatok. Egy-két szép jelzővel illetni benneteket. De nem megy. Mit csináljunk, nem megy.”    A védelmet nem dicsérte: „A jugoszlávok széleken vezetett támadásaival szemben szinte tehetetlenek voltak a védők. És egy kicsit lassúak.”    Todor Bulja, a belgrádi Szport munkatársa így látott minket: „A magyar csapatról nem sok jót mondhatok. A védelem még csak-csak, bár olykor-olykor meginogtak Mészölyék. (…) Bene kivételével csupa rutinos játékos szerepelt a csatársorban, nagy csalódás számomra, hogy egyetlen árva gólt sem tudtak összehozni.”    Reményének is hangot adott:  „Lehet, hogy most a mi 31 évünk következik?”

Szerencsére nem lett igaza.