Schäfer András számára jó példa lehet Andrés Iniesta játéka

Schäfer András hirtelen tört be a válogatottba és máris sok örömöt szerzett nekünk. Kifejezetten lelkes játékos, aki kiteszi a szívét a pályára. Mindannyian láthattuk a mérkőzéseinken, hogy folyamatosan kéri a társaitól a labdát és a támadásokhoz is igyekszik felérni. Hogy mennyire fontos neki a válogatott, azt a németek elleni meccs utáni könnyekből is láthattuk...

NAGY ERÉNYE A REMEK HELYEZKEDÉS

Játékán látszik, hogy olyan csapatokban nevelkedett, melyekben a rövid passzos játékot részesítik előnyben (az MTK tipikusan ezt a felfogást képviseli). Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy labdával a különböző játékhelyzet-megoldásokat maga körül keresi, hanem a helyezkedésében is. Amellett, hogy megjátszható távon belül szokott helyezkedni passzsávban, kiválóan találja meg azokat a pontokat az ellenfél játékosai között, ahol megfelelő méretű terület áll majd rendelkezésére, ha labdát kap. Ez annak köszönhető, hogy a játéka körültekintő. Vagyis mielőtt labdát kap, rendszeresen körbenéz (divatosan ezt szkennelésnek hívják manapság) és felméri a helyzetét.

Egyértelmű feladata volt, hogy labdakihozatalkor kérje el védőinktől a labdát. Schäfer a helyezkedését tekintve előszeretettel helyezkedik közvetlenül az ellenfél játékosainak védővonala mögé.

Ennek nyilván sok előnye van. Egyrészt ha valaki közvetlenül az ellenfél védővonala mögé helyezkedik, akkor jó eséllyel nem lesz szorosan mögötte senki a rivális gárdából. Másrészt ilyen helyezkedéssel nagyon könnyű előrehaladni a labdával. Ugyanis az az ellenfél játékos (a képen a kék 15-ös), aki mögött helyezkedik Schäfer, nem látja őt, ezért a magyar futballista többnyire tisztán helyezkedhet passzsávba, és ha kap egy labdát, máris az ellenfele mögé került. Ez összefüggésbe hozható azzal, amit Marco Rossi az Eb-záró sajtótájékoztatóján mondott, amikor arról beszélt, hogy sikerült területeket nyernie a csapatnak a pályán – ennek a területnyerésnek az egyik eszköze lehet ez a helyezkedés labdakihozatalkor.

A másik tipikus megoldása a dunaszerdahelyi középpályásnak, hogy ha a vetélytárs tagjai sűrűbben helyezkednek és több szinten (vagyis nem vonalban) vannak körülötte, akkor a lehető legmesszebb helyezkedik az ellenfél játékosoktól úgy, hogy passzsávban legyen. Magyarán a labdás társa lapos passzal meg tudja őt játszani.

Jól lehetett látni a hasonló helyzeteknél, hogy többször néz körbe, mielőtt labdát kap, és folyamatosan próbál távolabb helyezkedni a rivális játékosaitól.

Szóval egyértelműen kitűnik, hogy a helyezkedése tudatos, és ezért nagyon fontos szerepe van a labdakihozatalainknál, mert szinte mindig megjátszható. Emellett sokat mozog, folyamatosan kéri a labdát, adja kézzel a jeleket a társainak, hogy játsszák meg őt. Ezt erősíti az is, ahogy korábbi edzője, Feczkó Tamás is fogalmazott: „Kiemelkedő a futómennyisége, ami nagy játékintelligenciával párosul”.

Jól és magabiztosan kezeli a kapott labdákat. Ráadásul nem egy gladiátor termet, ennek ellenére bátran és kellő harciassággal megy bele az ütközésekbe is. Részben ennek is köszönhető, hogy a labdafedezése is jónak számít.

FEJLŐDÉSI LEHETŐSÉG: TÖBB ELŐREPASSZ

Sokakban felmerülhet a kérdés, vajon hogyan tudna kicsúcsosodni Schäfer András játéka? Hogyan érhetné el, hogy még meghatározóbb, még hangsúlyosabb legyen a jelenléte, még több passzal, kulcspasszokkal segítse a támadójátékot?

Talán mondhatjuk, hogy egyelőre túlzottan is biztonságra törekvően futballozik – ami persze egy 22 éves fiatal esetében, aki most vált kezdőjátékossá a válogatottban, még érthető. Nagyon sokszor fordult elő, hogy a magyar együttes labdakihozatalakor jól, és többször is körbenézett, ezáltal jól is helyezkedett, viszont a kapott labdákat sokszor visszapasszolta. Vagy éppen egy sima oldalpasszal oldotta meg az ilyen helyzeteket még akkor is, ha nem volt indokolt, mert az ellenfél nem gyakorolt rá nyomást – így pedig lényegi előrelépés nem történt csapatunk támadásépítésének szempontjából.

Ezzel semmiféle hibát nem vétet, de kockázatot sem vállalt. Ez lehet számára az egyik legnagyobb kiugrási lehetőség, hogy a jövőben is meghatározó tagja legyen válogatottunknak: többször könnyedén megfordulhatott volna a labdával és támadást kezdeményezhetett volna, vagyis ha többet passzolna előre, nagyobb szerepet játszhatna a támadásépítésben, több akciót vezethetnénk az előre irányuló passzai révén. Ettől válhatna még fontosabb játékossá. Jól járatja a labdát a védőinkkel, ám ugyanezt megtehetné maga előtt is, hiszen a társak az esetek többségében felkínálják magukat a passzokra.

Természetesen ez a szakmai stábtól is függ, hogy mit szeretnénk játszani, milyen feladattal bízzák meg a középpályást. Valamivel bátrabb, támadóbb játékot jelentene, ha a labdabirtoklásunkat a saját védőharmadunkból megpróbálnánk áthelyezni a középső harmadba. Marco Rossi a német meccs után elmondta, hogy a jövőben még hangsúlyosabbá szeretné tenni a támadójátékunkat.

Ebben játszhatna jelentős szerepet Schäfer, ha bátrabban fordulna meg a labdákkal és maga előtt próbálna osztogatni, labdajáratásokat vagy támadásokat kezdeményezni. Ráadásul attól sem igazán kéne tartania, hogy rosszul mérte fel a helyzetét és hirtelen megtámadják hátulról, ugyanis bátran megy bele az ütközésekbe és nagyon jól tudja fedezni a labdát. Ha szorult helyzetbe is kerülne, akkor egy sima labdafedezéssel megoldaná, vagy akár jöhetne a „jó öreg” visszapassz is.

A BEFEJEZÉSEKNÉL IS HASZNÁLHATÓ – INIESTA LEHET A PÉLDA

Schäfer a befejezésekhez is gyakran felér. Szerzett is egy-egy gólt a ciprusi és a német válogatott ellen. Nyilvánvaló, ha több támadást kezdeményezne, akkor jóval több ilyen helyzetbe kerülne, amivel a saját eredményességét is növelhetné.

A játékában vannak látványos elemek is. Ezt bizonyítja az is, hogy vállal, mellel többször passzolt a társainak.

Nyilvánvalóan szívesen látunk ilyen megoldásokat. Ezért lenne izgalmas, ha még gyakrabban vállalná fel az egy az egy elleni játékot is. Ha volt is ilyen, akkor az a támadóharmadunkban fordult elő. Gyakran az egy az egy elleni helyzeteket is passzal igyekszik megoldani, pláne a pálya középső és védőharmadában.

Ha elöl ilyen helyzetbe került és fel is vállalta, akkor nem konkrét cseleket használt, hanem megkísérelte eltolni szűken a védője mellé és onnan bebújni elé. Ez annyiból veszélyes, hogy ha szűken a védő mellett próbálja meg eltolni, akkor a védő jó eséllyel lábbal bele tud kapni a labdába, plusz a kezével tudja kontrollálni Schäfer mozgását – ez elő is fordult. Az ilyen helyzetekben érdemes lenne arra építenie, hogy jól és magabiztosan tudja vezetni a labdát, emellett jól is fedezi azt.

Ezekkel a jellemzőkkel érdemes lenne Andrés Iniesta támadójátékának egy részletét használnia. Iniesta előszeretettel vezette a védője mellé a labdát, mintsem hogy rávigye szemből. Ami lényeges ebből a szempontból az ő játékában, hogy a védőjét aránylag nagyobb ívben igyekezett kikerülni (minimum 1.5 méter), hogy ezzel elkerülje a fizikai kontaktot. Ha sikerült elmennie a védő mellett, akkor belépett elé, hogy ne tudják szerelni. Ha a védője felvette a sebességét és nem tudta lefutni, akkor a védőtől ellentétes oldalra visszafordult és elindult egy másik irányba.

Például így:

Talán ha ezzel a gondolattal menne bele az egy az egy elleni helyzetekbe, akkor még sikeresebben tudná azokat megoldani. Mivel jól vezeti és fedezi is a labdát, szerelni szabályos eszközökkel elég nehezen lehetne.

Schäfer András még csak 22 éves, így szép karriert futhat be. Jól és éretten futballozott az Eb-n. Sokat mozgott, mindig igyekezett passzlehetőséget nyújtani a védőinknek. A kapott labdákat nem szórta el, magabiztosan játszotta meg azokat. Többször felért az ellenfél kapuja elé is, gólt is szerzett. Bátran ugrott fel a fejelőpárharcoknál, és határozottan ment bele az ütközésekbe. Sok szép emléket szerzett nekünk. Reméljük, hogy az erősségeit sikerül még jobban kibontakoztatnia és akkor hosszú évekre meghatározó tagja lehet a válogatottunknak.