Magyar válogatott: Jó nézni ezt a csapatot – Doll

Az 54 esztendős német szakember 2012 és 2018 között irányította a Ferencvárost, mellyel többek kozött bajnokságot, valamint három Magyar Kupát is nyert ebben az időszakban.

Thomas Doll a magyar válogatott szereplését magasztalta.

„Az elmúlt hetek nagyon sikeresek voltak a csapat számára, hiszen előbb Izland ellen kijutott az Európa-bajnokságra, majd megnyerte a csoportját is a Nemzetek Ligájában. Néhány tehetség is felbukkant, elég csak Szoboszlai Dominikra gondolni. Nagy fejlődésen ment keresztül a gárda, igazi csapattá érett. Mikor Willi Orbán megérkezett, stabil védelmet sikerült összeállítani, Gulácsi Péterrel a kapuban, Szalai Ádám személyében pedig akad egy tapasztalt csatáruk is.”

„A magyar futballban gyakori probléma, hogy a labdarúgók egyéni felkészítése nem elég magas színvonalú. A játék felépítését technikai hibák vagy rossz passzok szakítják meg újra és újra. De amit én a válogatottban igazán kedvelek, az az, hogy a játéka nem arról szól, hogy Szalaira felrugdossa a labdákat, hanem már a saját tizenhatosánál elkezd építkezni. Mivel erre évekig nem volt példa, most jó nézni az együttest. Ez minden bizonnyal Marco Rossi miatt van így, aki megköveteli ezt a stílust.”

Doll kitért a magyar klubfutballra is– a tréner összehasonlította az„ő” Ferencvárosát a Szerhij Rebrov irányította alakulattal.

„Eleinte nem volt könnyű dolgom. Magasak voltak az elvárások, a játékoskeret minősége viszont azért nem volt annyira jó. A rendelkezésre álló eszközökből próbáltunk fejlődni, de ezek szerényebbek voltak. Össze sem lehet hasonlítani a mai FTC-t az akkorival. Legtöbbször olyan labdarúgókat tudtunk csak megszerezni, akik szabadon igazolhatóak voltak, míg manapság már az sem példa nélküli, hogy valakiért akár egymillió eurónál is többet kifizet a klub. Ettől függetlenül remek időszak volt, én is, valamint az egyesület is fejlődött. A futballisták is jobbá váltak, szinte minden évben volt valaki, akit jó pénzért el lehetett adni. Ez persze nekünk, a stábnak nem volt könnyű, mert az Angliába vagy Franciaországba eladott játékosok helyére ingyen érkeztek pótlások, a gárdának ennek ellenére viszont ugyanúgy sikeresnek kellett maradnia. Országos szinten ez működött, de nemzetközileg egyszerűen már kevés volt. Egy-két kört mindig tudtunk menni a selejtezőkben, ám tovább már nem jutottunk el.”

„Az elmúlt két évben sok minden változott, új lehetőségek adódtak, a Fradinak sikerült bejutnia az Európa-liga csoportkörébe, majd a Bajnokok Ligája csoportkörébe is, ami rámutat, hogy a klub milyen nagyszerűen nőtt tovább. Még mindig közel áll a szívemhez, remekül éreztem magam az FTC-nél, boldog vagyok, hogy hozzájárulhattam a jó eredményekhez, és örülök, hogy az alakulat tovább tudott haladni a siker felé vezető úton.”

Thomas Doll beszélt a Ferencváros légiósairól is.

„Ez mindenhol megtalálható. Nyilván egy Bayern Münchennél is jobban örülnek, ha az utánpótlásból olyan tehetség kerül fel, mint egy Bastian Schweinsteiger vagy egy Thomas Müller, de ahhoz, hogy a Fradi nagyobb csapatokkal játszhasson, szükség van a légiósokra. Mint ahogy ahhoz is, hogy megfelelő bevételekre tegyen szert, biztos hátteret alakítson ki, illetve túlélje a válságot. Jegyezzük meg, ezek a külföldi érkezők arra is rávilágíthatnak, hogy az utánpótlásképzésben a saját tehetségeid még nincsenek a megfelelő szinten. A Ferencvárosnak most fontosabb, hogy elérje a kitűzött célokat, mint hogya közösségi médiábanmindenki számára népszerű legyen. Úgyhogy igen, csak néhány magyar van a pályán, de ez más együtteseknél is egy tapasztalható jelenség. Amikor néhány éve volt az a szabály, hogy két fiatalt szerepeltetnem kellett ahhoz, hogy a klub megkapja a támogatást, én beraktam őket, ám két tapasztaltabb, jobb futballista helyére, ezzel viszont gyengítettem a csapatom. Teszem hozzá, a fiataloknak sem tett jót, mert egy év múlva már ismét a padon ültek, hisz nem voltak még elég jók. Nem ez a megfelelő módja, hogy a tehetségeket beépítsd a csapatodba.”

A német szakember kitért a hazai utánpótlásképzésre is: Doll ebben a témában igencsak kritikusan fogalmazott.

„Mint mondtam, a magyar futballban a játékosok képzése nem megfelelő színvonalú. A lényeg az atletikusságon és a sebességen van. Az is boldogulhat, aki technikailag nem túl jó, ám ezt kellő erővel, atletikussággal és sebességgel ellensúlyozni tudja. Ez a feltétele annak, hogy tartani tudjuk a lépést a jobb európai gárdákkal. Erre nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Létre lett hozva egy jó futballstruktúra, innentől kezdve viszont a kemény munkáról szól a dolog. Úgy vélem, ha valaki keményen és szenvedélyesen dolgozik, akkor az mindig meg fog térülni.”

„A magyar U-együttesek 11-12 éves korukig magas színvonalon képesek játszani, utána viszont nem tudnak érvényesülni, valami történik a fiatalokkal, ennek pedig köze van a mentalitáshoz. Tehetség sok van Magyarországon, de a kérdés az, hajlandóak-e mindent alárendelni a futballnak, képesek-e lemondani más dolgokról csak azért, hogy jobbak legyenek és lépjenek egy szintet? Hogy mondasz valamit, és hogy teszed is… a kettő között óriási különbség van! Mindenki Messi és Ronaldo akar lenni, de sokan ezért nem hajlandóak megdolgozni.”

„Vessünk egy pillantást Szerbiára vagy Horvátországra, ahol az életkörülmények önmagukban szükségessé teszik, rákényszerítik az embert arra, hogy küzdjön. Magyarországon jobb a hangulat, kényelmesebb az élet, hiányzik sok fiatalból, hogy akkor is folytassa a munkát, amikor az már kellemetlenné válik és fáj. Az edzőknek képesnek kell lenniük arra, hogy egyértelműen megdorgálják a játékosokat, és ne kelljen finoman fogalmazniuk attól tartva, hogy aztán a szülők jönnek panaszkodni, hogy a szakember miért beszélt így a gyerekkel. Sokszor láttam utánpótláscsapatokban, hogy az elvesztett labda után nem megy tovább egy támadó– ezzel még válogatottnál is találkoztam! A csatár úgy gondolta, ő túl jó ahhoz, hogy harcoljon és menjen a labdáért, és a társainak szólt inkább. Sem az edzőtől, sem a szülőktől nem jött utána a kritika, márpedig az ilyen helyzetekben ez az ő nagy felelősségük lenne. Ha ezeket a dolgokat a srácok nem tanulják meg serdülőkorukban, akkor már később sem fogják tudni jól kezelni. Ilyen szempontból talán jobb, ha valaki»rosszabb körülmények között« nő fel.”