Aranycsapat: árverésre kerül Hidegkuti Nándor edzésnaplója is

A hétfői sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a relikviákat az olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes labdarúgó unokája őrizte meg az utókornak. Számtalan sporttörténeti dokumentumot, személyes tárgyat, fényképet, kupát, érmet és oklevelet tartalmazó gyűjtés legértékesebb darabja egy edzésnapló, amelyet a Fiorentina edzőjeként vezetett az Aranycsapat legendája. Ennek a kikiáltási ára 600 euró, a 263 darabos gyűjteményt összességében körülbelül hatmillió forintra árazták be, ugyanakkor nagyjából húszmillió forintos bevételre számítanak.

Az eseményen elhangzott, hogy a gyűjteményből talán a két legértékesebb darab, az olimpiai aranyérem és a világbajnoki ezüstérem hiányzik, ugyanis ezeket a 70-es években, amikor Hidegkuti Nándor Egyiptomban edzősködött, egy betörés során ellopták, és a mai napig nem került elő.

Több kérdés is felvetődik a relikviák kapcsán. Dicséretes, hogy az eladásra szánt tételek között szerepelnek az olimpiával és a világbajnoksággal kapcsolatosak is, ugyanakkor feltételezhető, hogy ez – elnézést a kifejezésért – alaposan kimazsolázott hagyaték. Az Aranycsapat csatára – aki 1953. november 25-én, az Évszázad mérkőzésén (Anglia–Magyarország 3:6) három gólt szerzett – játszott az 1958-as világbajnokságon, de neve inkább az 1954-es vb-vel kapcsolatban forrt össze, emlékezzünk csak a vb-negyeddöntőben a brazilok vagy az elődöntőben az uruguayiak ellen szerzett góljára. Talán az 1954-es tornára vonatkozó ereklyék nagyobb érdeklődésre tarthatnának számot. Igazi szenzáció lenne egy mez vagy futballcipő felbukkanása az aukción. A csatár olimpiai döntőben viselt dressze egyébként a Puskás Intézet tulajdonában van, mint ahogyan többek között Puskás Ferenc, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő csaknem teljes hagyatéka is.

Ennek kapcsán érdemes feltenni a kérdést: nem lenne-e arra igény, hogy együtt, egy helyen maradjon ez a gyűjtemény? Mondjuk egykori klubja, az MTK méltó lenne a relikviák gondozására (a kék-fehéreknél a stadion neve és szobor is őrzi Hidegkuti emlékét) – már csak azért is, mert a Sportmúzeum forrásai végesek. Vélhetőn szűk a vevői kör, amely érdeklődést mutathat a tárgyak iránt, mégis az aukciót követően egyre kisebb lehet az esélye az egyben tartásnak. Ha pedig azt nézzük, hogy a 20. század egyik legmagyarabb története az Aranycsapat, akkor egyértelmű, hogy a Puskás Arénába költőző Puskás Múzeumban jó helye lehet, ha úgy jobban tetszik, képletesen szólva Öcsi mellett, akárcsak a pályán egykoron.