Puskás Ferenc kapja a idei Posztumusz-díjat (Fotó: MTI) |
Amint írják, a kitüntetést a futballvilág legendája kapja, akinek a hazájában átadott nemzeti stadion is a nevét viseli, s akiről a FIFA éppen tíz esztendeje nevezte el az Év góljáért járó díjat. A Monacói Hercegségben pénteken kiadott közlemény kitér arra is, hogy a díjat a december 7-én rendezendő gálavacsorán a Puskás család egyik tagja és Schmitt Pál olimpiai bajnok, korábbi magyar köztársasági elnök veszi majd át – olvasható a Puskás Akadémia honlapján.
A bejelentés után a felcsúti Puskás Akadémián tartott rögtönzött sajtótájékoztatón Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője és a Puskás-ügyek hivatalos nagykövete elmondta, hogy az elmúlt években a díjazottak között volt például Mika Häkkinen, Jean-Marie Pfaff, Jutta Kleinschmidt, Osvaldo Ardiles, Giacomo Agostini, a most Puskásnak ítélt Posztumusz-díjat pedig legutóbb Ayrton Senna kapta.
Szöllősi hozzátette, a monte-carlói díjátadó helyszínén a felcsúti Puskás Intézet kiállítással is felhívja a figyelmet a világhírű magyar sportoló egyedülálló életművére, s az ünnepségre a helyszínre utazik Károlyi György, hazánk párizsi nagykövete is.
„A hivatalos kiírás szerint a Posztumusz-díj a sportvilág legendás karriert befutó nagy bajnokainak vagy a sport területén tevékenykedő, világszerte ismert személyeknek jár – mondta Szöllősi György. – A WSLA kitüntetettjei sok esetben az autó- és motorsport kiválóságai, ezért külön is nagy szó, hogy ezúttal a tizenhárom esztendeje elhunyt Puskás Ferencre esett a monacói szervezet választása. A díjazottak bekerülnek a Sportlegendák Panteonjába, s a többi kategória kitüntetettjei a következő években maguk is részt vesznek a díjak odaítélésében.”
Az idén a díjazottak között lesz a háromszoros Párizs-Dakar-győztes katari Nászer el-Attija, Ana Gabriela Guevara világbajnok mexikói atléta és Mario Andretti, amerikai Formula 1-es világbajnok, IndyCar- és NASCAR-győztes is.
Született: 1927. április 1., Budapest |
Elhunyt: 2006. november 17., Budapest |
Posztja: balösszekötő |
Válogatottság/gól: 85/84 (magyar), 4/0 (spanyol) |
Klubjai játékosként: Kispesti AC (1942–1949), Bp. Honvéd (1949–1956), Real Madrid (1958–1967) |
Klubjai edzőként: Hércules Alicante (spanyol, 1967), San Francisco Gales (amerikai, 1967), Vancouver Royals (kanadai, 1968), CD Alavés (spanyol, 1969), Panathinaikosz (görög, 1970–1974), Colo-Colo (chilei, 1974–1976), Szaúd-Arábia válogatottja (1976–1977), RCD Murcia (spanyol, 1977), AEK Athén (görög, 1978–1979), al-Maszri (egyiptomi, 1979–1984), Sol de América (paraguayi, 1985), Cerro Porteno (paraguayi, 1986), Panhellenic Melbourne (ausztrál, 1988–1991), magyar válogatott (1993. április-július) |
Legnagyobb sikerei játékosként: olimpiai bajnok (1952), világbajnoki ezüstérmes (1954), Európa-kupa-győztes (1953), Balkán-kupa-győztes (1947), 3x BEK-győztes (1959, 1960, 1966), Világkupa-győztes (1960), 5x spanyol bajnok (1961, 1962, 1963, 1964, 1965), Spanyol Kupa-győztes (1962), 5x magyar bajnok (1949–50, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955), 2x BEK-gólkirály (1960, 1962), 4x spanyol gólkirály (1960, 1961, 1963, 1964), 4x magyar gólkirály (1948, 1950, 1950. ősz, 1953) |
Kiemelkedő eredményei edzőként: BEK-döntős (1971), 3x görög bajnok (1970, 1972, 1979), ausztrál bajnok (1991), Ausztrál Kupa-győztes (1990) |
Kitüntetései: a XX. század legjobb magyar sportolója; Halhatatlanok Klubjának tagja (1991); FIFA-érdemrend (1994), a sportági Hírességek Csarnokának tagja; NOB Olimpiai Érdemrend (1997); Köztársasági Elnök Arany Emlékérme (1997); Magyarság Hírneve (1997); a Nemzet Sportolója (2004); Golden Foot-díjas (2006); Európa Bajnoka (2006); UEFA-érdemrend, smaragd fokozat (2007); a Magyar Honvédségnél alezredessé (1992), ezredessé (1995), majd posztumusz dandártábornokká léptették elő, halála után több utcát, iskolát neveztek el róla és a FIFA Év góljáért járó díjat |