„A szovjet–magyar barátságot megerősítő okmányokat most írták alá Puskin nagykövet és Molnár Erik külügyminiszter kormányaik képviseletében” – hangzik a szöveg a Filmhíradók Online portálon fellelhető 1948. áprilisi Magyar Filmhíradó nyitó hírében.
A kilencedik hír szerint: „Tildy Zoltán köztársasági elnök feleségével és unokájával néhány napi pihenésre utazik a baráti Jugoszláviába. A dalmát tengerpartra induló elnököt a kormány tagjai búcsúztatják a pályaudvaron.”
A 10. hírben pedig a Magyarország–Svájc válogatott labdarúgó-mérkőzés képkockái láthatók; megtudjuk, hogy „a mérkőzés az Európa-kupa elnyeréséért folyt. Bizonytalan félidő után 7:4-re győztek a magyarok az erősen védekező svájciak ellen.”
ÍGY VERTÜK MEG SVÁJCOT
Kis híján elrontottuk az időzítést, elnapoltuk az emlékezést, a válogatott eredményeit nyilvántartó hazai internetes oldalak és hazai futballkönyvek ugyanis – a Nemzeti Labdarúgó-archívum (nela.hu) kivételével – mind „eldátumozták” a meccs időpontját. A szóban forgó sajtóorgánumok április 21-e helyett 1948. április 22-ére teszik a magyar–svájci Ek-összecsapást. Hibásan. Még szerencse, hogy archívumunk sohasem hagy cserben minket… EURÓPA-KUPA-MÉRKŐZÉS |
LEMONDOTT VAGY LEMONDATTÁK?
Ahogy Tildy Zoltán – akit július 31-én lemondattak köztársasági elnöki tisztségéről –, úgy a válogatott kapitánya, Gallowich Tibor sem maradt sokáig hivatalában ezek után. Gallowichnak a svájciak elleni volt a 14. hivatalos mérkőzése szövetségi kapitányként, s még négyszer irányíthatta legjobb labdarúgóinkat; utoljára 1948. június 6-án, Románia (9:0) ellen ült a kispadon. Lemondott vagy őt is lemondatták.
Sohasem derült ki az igazság, a hivatalos verzió szerint betegsége miatt távozott a kapitányi székből.
Tény: Sebes Gusztáv ekkor már ugrásra készen állt, hogy Gallowich helyére léphessen. 1946 októberétől MOB-tag, 1946. november 14-től a futballválogatott állandó edzője, 1947. január 1-jétől a SZ(O)T Sporttitkárságának osztályvezetője. 1948 márciusától már a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, március 31-től országos szakfelügyelő, aki a válogatott összeállításánál „javaslattevéssel élhet Gallowich kapitány felé”.
Sebes volt az, aki a svájciak elleni meccs előtt a sérült Szilágyi Gyula helyett felrendelte Pestre az újonc Gőcze Sándort, a győri fiú végül „többet nyújtott, mint amennyit vártunk tőle” (Népsport) a bal szélen.
A Népsport amúgy nem volt elájulva az 1:3-ról megnyert mérkőzéstől. A csatárok közül egyedül Puskás Öcsivel volt maradéktalanul elégedett („az egyetlen csatár, akit fenntartás nélkül dicsérhetünk”), pedig az ötös fogat valamennyi tagja gólt szerzett az Üllői úton.
ÉLJEN TIBI BÁCSI!
De vissza Gallowich Tiborhoz! Minden magyar labdarúgó Tibi bácsija összesen 18 mérkőzésen irányította a mieinket, mérlege egészen kiváló, 13 győzelem mellett 1 döntetlen és 4 vereség (ez 75 százalékos teljesítményt jelent). Az Európa- (Gerö-)kupa ötödik kiírásában is vele kezdte meg a menetelést a csapat, a Svájc elleni volt a nyitó találkozó, aztán kikaptunk Ausztriában 3:2-re, majd következett a csehszlovákok felett aratott 2:1-es hazai siker. Amikor – az 1949. áprilisi prágai visszavágó (2:5) után – visszataláltunk a győzelmi ösvényre, már Sebes Gusztáv dirigált. Csúfos csehszlovákiai bemutatkozását az osztrákok elleni 6:1-es diadallal kozmetikázta.
A sorozat 1948-ban induló kiírása csak 1953 végén ért véget. Utolsó mérkőzésén Magyarország 3:0-ra nyert a római stadionavatón, majd megvárta Csehszlovákia firenzei bukását, és története során először Ek-elsőséget ünnepelhetett.
Ami elmaradt akkor és azóta is, most bepótoljuk: háromszoros hurrá Gallowich Tibi bácsinak is!
Ugyanezen a napon, 1948. április 21-én, szerdán történt: Sárosi György dr., a Ferencváros válogatott labdarúgója, egyben főtitkára (!) feleségével együtt – Hegyeshalom határátkelőn keresztül – titokban külföldre távozott. Nádas Adolf, a Ferencváros ügyvezető elnöke (a klubelnök már egy hónapja Budapest hivatalban lévő rendőrfőkapitánya, a kommunista politikus Münnich Ferenc volt – a szerk.) a következőket nyilatkozta a másik sportnapilap, a rövid életű, szociáldemokrata hátterű Sport szombati számában: „Sárosi elbúcsúzott tőlem, és kérte, hogy járuljak hozzá a távozásához. Tudom, hogy már körülbelül egy éve foglalkozik a távozás gondolatával, noha a közgyűlés előtt azt kérte, hogy még válasszuk meg főtitkárnak. (...) Sárosi dr. egyébként nem mondta meg azt, hogy mikor akar elutazni. Azt sem tudom, hogy milyen minőségben óhajt külföldön elhelyezkedni.” Gyurka tervei szerint tovább folytatta volna a játékot Olaszországban, ám az MLSZ megtagadta kiadatását az Olasz Labdarúgó-szövetség felé. „A jövőben sincs szándékunk magyar játékosokat külföld részére kiadni” – írta a magyar szövetség az olaszoknak 1948 augusztusában postázott hivatalos levelében. Sárosi így kötött ki a Barinál – immár edzőként. |