Détári: Micsoda luxus ez?! - körkérdés a válogatottról

Az északírek elleni magyar kezdőben hét(!), az NB I-ben szereplő játékos – Lipták Zoltán, Juhász Roland, Gyurcsó Ádám, Varga József, Balogh Balázs, Rudolf Gergely és Nikolics Nemanja – kapott helyet. Elsősorban az újpesti Balogh Balázs szerepeltetése volt meglepő.

Csank János: – Rizikós döntés NB I-es futballistákat csatasorba állítani. Kockázatos, mert egy jó, sőt nagyon jó élvonalbeli futballista fizikuma kevés ahhoz, hogy nemzetközi szinten helytálljon. Látszott az északírek ellen is, hogy gyorsaságban nem vesszük fel a versenyt. Ami a játékrendszert illeti, mindig az aktuális csapatra kell szabni, hiszen játékosanyag kérdése is, mire lehet képes a társaság. Amúgy is, beszélhetünk mi játékrendszerről, ugyanoda lyukadunk ki: ha lassúbb és gyengébb vagy a másiknál, biztos elveszíted a test test elleni párharcokat, ezzel pedig valószínűleg a mérkőzést is.

Détári Lajos: – Engem is meglepett Balogh Balázs szerepeltetése, döntéséért Pintér Attilának kell vállalnia a felelősséget. De… Kik azok a légiósok, akik nem mondták le a válogatottságot, s mindenképpen helyet követelnek maguknak a válogatottban? Ugye, nem lehet sorolni a neveket? Már annyi légiósunk sincs, mint néhány esztendeje. Szomorú, elkeserítő a helyzet. Gyurcsó Ádám vagy Kovács István megérdemelte, hogy szerepet kapjon az északírek ellen. Csak magamat tudom ismételni: akad olyan magyar futballista, akiért kapkodnának az európai együttesek? S nem is a sztárcsapatokról beszélek. Ilyen a játékosanyagunk.

Kovács Kálmán: – A közös gyakorlásokra a légiósok csak ritkán jöttek haza, így talán nem volt rossz elképzelés, hogy hét NB I-es játékos is a kezdőben találta magát. Az más kérdés, hogy nem vezetett eredményre, s ezt biztosan Pintér Attila is belátja. Egyszer volt Budán kutyavásár, sajnos most egyetlen kutyát sem sikerült eladni… Az újonc Balogh Balázs beállítása engem is meglepett, az első félidőben nagyon elfáradt. Talán célravezetőbb lett volna a védelemben cserélni, de akkor meg azért találták volna meg Pinyőt. Összességében egyébként nem okozott csalódást az újpesti játékos.

Szalai Ádám lemondta a válogatottságot, mondván, amíg Pintér Attila a szövetségi kapitány, nem kíván pályára lépni a csapatban. Elfogadható lépés ez a Bundesligában szereplő Hoffenheim játékosától? Vagy a légiósnak mindenképpen a válogatott rendelkezésére kell állnia?

Csank János: – Nemcsak Szalai Ádámot, hanem Huszti Szabolcsot is hiányolom a csapatból. Szalai simán megsértődött, és már nem először. Korábban láttam az utánpótlás-válogatott és a Schalke-meccsen is, amikor lecserélték, mindig meg volt sértődve. Gondoltam is magamban, ha visszanézi a felvételt a német csapat edzője, biztos nem veszi jó néven. A profi labdarúgásba ez nem fér bele, nyerni kell, ennyire egyszerű. Nem kell feltétlenül szeretni a centert – hiszen nem női csapat csatáráról beszélünk –, a lényeg, hogy rúgja a gólokat. Hogy Szalai Ádámot nem hívta meg a válogatottba a kapitány, az bizony magas labda. Olyan futballistáról lemondani, aki a világ egyik legjobb bajnokságában szerepel, nagy hiba. A szakember rossz tanácsadókra hallgatott.

Détári Lajos: – A magyar futball szegénységi bizonyítványt állít ki magáról azzal, hogy a Kínába igazoló, de évekig a Bundesligában szereplő és jól is tejesítő Huszti Szabolcs mellett immár Szalai Ádám sem kíván játszani a válogatottban. Micsoda luxus ez?! Diplomáciai baleset történt, a válogatott szent és sérthetetlen, minden sérelmet félre kell tenni! Emlékszem, a svájci Neuchatel Xamaxban légióskodtam, az edzőmmel nem kedveltük egymást, gyakorlatilag nem beszéltünk, mégis számított rám, mert segítettem a csapatnak. A bemelegítés előtt is csak annyit mondott: „Lajos, menj a pároddal a sor elejére, vezesd a csapatot!” Nem kell ölelgetni egymást, „szeretni” a másikat, a profi világban csak a győzelem a fontos.

Kovács Kálmán: – Egyetértek Pintér Attilával, én sem hívtam volna meg Szalai Ádámot. Ki kell mondani, emberi oldalról tekintve nincs ott a helye a keretben. Aki el sem megy a hollandok elleni, egy-nyolcra végződő mérkőzésre, majd két napra rá bombasztikusnak szánt általánosságokat nyilatkozik, amilyeneket már minden szurkolótól hallottunk, erre újabb két napra Andorra ellen úgy játszik, ahogy… Ilyen hozzáállásra nincs szükség. Ha ennyire jó játékosnak tartja magát, nézze meg az Andorra elleni meccsét. Azzal sem mondott semmi újat, hogy sok időbe telt, míg kikerülése után felvette a ritmust. Én huszonnégy évesen kerültem az Auxerre-hez, nekem is ráment fél évem, hogy megszokjam a gyorsabb játékot. Erre szokták mondani, egyéni szociális probléma... Jó döntést hozott Pintér Attila.

MARADJON PINTÉR ATTILA, VAGY MENJEN? „LEHET KRITIZÁLNI, DE MEGOLDÁST SENKI SEM MOND" – A TELJES KÖRKÉPET KERESSE A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN!