BÁNRÉVÉRŐL PUTNOKON ÁT VEZETETT AZ ÚT KAZINCBARCIKÁIG

Elek Ákos szülei a Sajó völgyében, a magyar-szlovák határhoz nagyon közel fekvő Bánrévén laktak és laknak most is. Ákos 1988. július 21-én Ózdon született. Már kisgyerekként is imádta a labdát rúgni, és hat éves korában Putnokon kezdett el futballozni, édesapja vitte el a Bánrévétől alig tíz kilométerre fekvő városkába edzésre. Ő volt a legkisebb a csapatban, akkoriban a három-négy évvel idősebbek között focizott – még a nagy pályán keresztben. A putnokiakkal több teremtornán is szerepelt, ott figyeltek fel rá a barcikaiak, és tíz éves korában Kazincbarcikára került.

Nagy dilemmát jelentett a szülőknek, hogy gyermekük mennyire tegye fel az életét a futballra, mert édesanyja elmondása szerint jó eszű, jól tanuló fiú volt, viszont később a sok edzés egy kicsit a tanulás rovására ment.

Merthogy ezután fárasztó hétköznapjai voltak hősünknek, reggel ötkor kelt, busszal utazott Kazincbarcikára, ahol (negyedikes korától) a Kazinczy Ferenc Általános Iskolába járt, ám a suli előtt rendszeresen külön edzett Kádár Zsolt utánpótlásedzővel, majd a tanítás után is edzésre ment. Kádár Zsolt mellett az iskola egyik testnevelő tanára, Béres Csaba is sokat foglalkozott vele – a szülők nem győzik hangsúlyozni, milyen sokat köszönhetnek e két szakembernek.

TIZENHAT ÉVESEN IRÁNY A FELNŐTTEK ÖLTÖZŐJE

Kádár Zsoltnak a későbbiekben még fontosabb szerepe volt Elek pályafutásában, hiszen a fiatal labdarúgó akkor került a felnőttcsapat keretéhez, amikor – 2004 nyarán – Kálmán Vilmos helyett Kádár lett a KBSC vezetőedzője. A barcikai együttes az NB II Winner csoportjában szerepelt – ez a harmadik osztálynak felelt meg, mert akkor még volt NB I B (az Eleknél nyolc hónappal fiatalabb Koman Vladimir például 2004 őszén az NB I B-ben játszó Haladásban mutatkozott be).

Elek élete első felnőtt bajnokiját éppen korábbi csapata, a Putnok ellen játszotta: 2004. szeptember 18-án a 6–0-s barcikai győzelemmel végződő Putnok–KBSC találkozón debütált, Badalik Szabolcs helyére állt be. 16 éves és két hónapos volt ekkor, elmondható tehát, hogy igen fiatalon bizalmat szavaztak neki.

Kezdetben persze nem volt alapember, a 2004–2005-ös szezonban csupán hét meccsen lépett pályára, és csak egyszer – 2005. május 21-én, a Kazincbarcika–ESMTK (5–1) találkozón – volt kezdő, a többi alkalommal csere. Még a következő idényben – amikor a már valóban másodosztályt jelentő NB II Keleti csoportjában játszott a Barcika – is csak hét bajnokin szerepelt, ám ekkor már megszerezte első gólját: 2006 májusában a Makó–Kazincbarcika (0–4) találkozón talált a kapuba.

Ekkor még sokszor játszott az ifjúsági csapatban, sőt a következő (2006–2007-es) szezonban is hét meccsen szerepelt az U19-es együttesben (öt gólt szerzett!), de Kádár Zsolt már komolyan számított rá a felnőtteknél, ezt jelzi, hogy Elek a bajnokság harminc mérkőzése közül 26-on pályára lépett. Az igazi kiugrás a következő esztendő volt számára, amikor már tényleg meghatározó játékosa volt a barcikai együttesnek, amelyben 26 meccsen hétszer volt eredményes.

Fejlődése szempontjából mindenképpen jó volt, hogy már fiatalon a felnőttek között játszhatott, és ezt a Nemzeti Sportban nemrégiben vele készített interjúban is elmondta. Merthogy alakulhatott volna másképp is a pályafutása, ugyanis – és itt adjuk át a szót Elek Ákosnak – „Tizenöt évesen egy hetet tölthettem el az MTK agárdi akadémiáján, afféle próbajáték keretében, Nem kertelek: a végén közölték velem, hogy nem kellek. Mégsem összetörve utaztam haza, hanem abban a tudatban, hogy nem történt tragédia, mert azok, akik ott maradtak, ügyesebbek voltak, mint én. S utólag visszagondolva azt mondom, még ezen a téren is szerencsés voltam, mert tizenhat évesen már felvittek a Barcika felnőttcsapatába, ami határozottan jót tett a fejlődésemnek. Meglehet, ha anno a Sándor Károly Akadémiára kerülök, ma nem tartanék ott, ahol."

IFIVÁLOGATOTTSÁG: CSAK AKKOR, HA SOK VOLT A HIÁNYZÓ

Vitathatatlan tény, vidéki alsóbb osztályú csapatból nehezebb bekerülni a korosztályos válogatottakba, mint a fővárosi, illetve az élvonalban szereplő együttesekből. Elek Ákost sem sűrűn kérték ki klubjától, ő maga azt mondta, hogy mielőtt az U21-es válogatottban bemutatkozott volna, mindössze háromszor jutott szóhoz a korosztályos válogatottakban. „Gyakorlatilag csak akkor hívtak, ha valaki nem ért rá..." – fogalmazott a lapunkban megjelent interjúban.

Így volt ez például 2007 februárjában is, amikor a Várhidi Péter irányította U19-es válogatott Porecbe utazott, s mivel a külföldön szereplők nem tarthattak a csapattal, és voltak sérültek is, Elek Ákos is a keret tagja volt. Sőt, a horvátok ellen lejátszott mindkét találkozón pályára lépett (február 13., Porec: 0–0, február 15., Umag: 2–1-es horvát győzelem), előbb Pátkai Máté, majd Tandari Tamás cseréjeként.

Európa-bajnoki selejtezőkön viszont nem játszott, nem fért be abba a keretbe, amelyben olyan labdarúgók kaptak helyet, mint például Somodi Bence, Esterházy Mátyás, Vadon Dávid, Farkas (II) Balázs, Filkor Attila, Gyömbér Gábor, Mészáros Márk, Pintér Ádám, Simon Attila (a Simon-ikrek, András és Ádám bátyja), Sipos Tamás, Stieber Zoltán, Szabó Ádám, Vadnai Dániel, Vass Ádám, Zsivoczky Norbert, vagy Elek mostani fehérvári csapattársa, Lencse László. De az 1988-as korosztálynak tagja például Kurucz Péter, Pölöskey Péter, Huszák Tamás, Szakály Dénes, Gulyás Máté, Fekete Ádám, Nagy József, Nagy Sándor – hogy csak az ismertebb játékosok nevét említsük. Egy részük már külföldön játszik, néhányan korábban voltak válogatottak, de most egyikük sincs az A válogatott közelében.

FEHÉRVÁR: DEBÜTÁLÁS AZ ÉLVONALBAN

Elek Ákos Kazincbarcikán az Irinyi János Szakközépiskolában érettségizett (a suli csapatával teremlabdarúgó diákolimpiai döntőt nyert), de a technikumi tanulmányait már nem kezdte el. Egy évvel az érettségi után nagy lehetőséget kapott a labdarúgástól: 2008 júliusában az FC Fehérvár szerződtette.

Rögtön a bajnokság első fordulójában debütált az NB I-ben, 2008 július 26-án a BFC Siófok–FC Fehérvár (1–0) mérkőzésen Milan Pavlicic helyett állt be csereként a 71. percben. Az őszi szezonban mindössze ez az egy mérkőzés jutott neki, inkább az NB III-ban szereplő tartalékcsapatnál foglalkoztatták, ott hétszer lépett pályára. Közben Disztl László helyett Varga István lett a fehérváriak vezetőedzője, ő még a korosztályos válogatottak szövetségi edzőjeként ismerte Elek Ákost, és a tavaszi szezonban egyre több lehetőséget adott neki.

Az igazi fordulópontot– mondhatni az áttörést– az jelentette, hogy 2009 nyarán Mezey György lett az immár Videoton néven szereplő gárda vezetőedzője. Az első fordulóban, Kecskeméten Elek megszerezte élete első (és második) élvonalbeli gólját, előbb a 8. percben köszönt be Mario Mitrovicsnak, majd a 21. percben a lövése után Némedi Norberten megpattant a labda, amely a kapus lába között a hálóba került. Egyes források Némedi öngóljaként jegyzik e találatot, a játékvezetői jegyzőkönyvben viszont Elek találataként szerepel.

Ettől kezdve felgyorsultak körülötte az események. Egyre inkább meghatározó tagja lett a fehérvári együttesnek, majd 2009. november 13-án magára húzhatta az U21-es válogatott címeres mezét: a Magyarország–Olaszország mérkőzésen Egervári Sándor, az utánpótlás-válogatott szövetségi edzője a kezdő csapatba állította Eleket, aki jó játékkal járult hozzá az olaszok elleni 2–0-s sikerhez. A márciusi, olaszországi „visszavágón″ is pályára lépett, azon a találkozón a házigazda taljánok győztek 2–0-ra.

Tavasszal klubcsapata, a Videoton nagy versenyt futott a bajnoki címért a DVSC-vel, és végül – a fehérváriak számára csalódást jelentő – ezüstérmet sikerült megszerezni. Pár nappal a szezon vége után viszont bemutatkozhatott az A válogatottba. Erwin Koeman szövetségi kapitány meghívta őt a keretbe a Németország és Hollandia elleni felkészülési mérkőzésekre, és míg a németek ellen, május 29-én még csak a kispadon ült, nem cserélték be, addig június 5-én, a hollandok elleni amszterdami találkozón (1–6) az 58. percben Torghelle Sándor helyett pályára lépett.

Ami Elek Ákosnak a debütálást, az Koemannak a búcsút jelentette: az új kapitány Egervári Sándor lett, akinél a középpályás alapemberré nőtte ki magát. Elek azóta az A válogatott valamennyi mérkőzésén kezdőként lépett pályára, részese volt többek között a San Marino elleni 8–0-s sikernek, és az egyik hőse volt a Finnország elleni Eb-selejtezőnek. Ezen a meccsen a 94. percben a magyar tizenhatos előtt átvette a labdát, majd megindult előre, aztán… – de nézzék meg inkább a videót!