Megmutatjuk, miért keresztelték át a Kohut-szöget Csikar-szögre

Sándor Károly a háború után kezdett el futballozni, akkoriban a szegény gyerekek egyetlen kitörési lehetősége a futball volt.

„Nem lehet szebb ajándékot kapni az élettől, mint hogy abból él az ember, amit nagyon-nagyon szeret. Bejárhattam az egész világot – ingyen… – nyilatkozta egy korábbi interjúban. – Szélesebb lett a látóköröm, olyanokat ismerhettem meg, akiket mások csak az újságokban láthattak. Mindenhol nagy szeretettel fogadtak, a mai napig autogramot kérnek tőlem, és odajönnek hozzám kezet fogni egy-egy MTK meccsen. Csak felsőfokú jelzőket tudok használni a futballal kapcsolatban, nélküle legfeljebb egy jó segédmunkás lehettem volna, mert akkoriban nem volt lehetőség továbbtanulni abból a környezetből, ahonnan jöttem.”

Ahogy tegnap is írtunk róla, Sándor Károly a 6:3-ra végződő angol–magyart a cserepadról nézte végig. Bár Sebes Gusztávval együtt mutatkozott be a válogatottban Prágában (2–5), a szakvezetőnek rendelt 68 meccsből csak 18-szor kapott lehetőséget.

„Sose mondtam: igenis Guszti bácsi, úgy lesz, ahogy akarja… Olyanokat kért, amihez semmi köze, és én ezt kikértem magamnak! Igen ám, csakhogy Sebesnek a Rákosi meg a Farkas Mihály volt a támogatója, úgyhogy nem volt egyszerű. A játékostársak mindig mellettem álltak, igaz, sokat ők sem tudtak segíteni…”

Köztudott, hogy Sándor Csikar az alapvonal közeléből, éles szögből leadott lövések nagymestere volt. Korábban a harmincas évek Fradi-balszélsője Kohut Vilmos volt e „műfaj" névadója, míg ma már a Csikar-szög van használatban. Most megmutatjuk egy, a válogatottban szerzett gólját, melyet a svédeknek lőtt 1959. 06. 28-án.