Istváni színjáték

"Sohase mondd, hogy túl vagy már mindeneeeen"

Kistelekiéké nem az egyetlen magyar család, amelyben előbb ülhetett a vacsoraasztalhoz vízilabda-világbajnoknő, mint MLSZ-elnök, de végül azért az utóbbit is sikerült összehozni. Hosszú út vezetett idáig.

Mire ugyanis az üzletemberből futballvezér lett, már jó pár évet eltöltött a magyar labdarúgásban. Volt ő már minden: másodvonalbeli labdarúgó, vezetőedző a BVSC-nél, az MTK-nál és az Újpestnél, ahol az ügyvezető igazgatóságig vitte, majd kis kitérővel ligaelnökké avanzsált.

Kisteleki munkássága direkt rokonszenvesen indult: első intézkedései egyikeként kizárta a bajnokságból a Honvédot, hogy ügyesen taktikázva rávegye a kispestieket, hogy legalább csináljanak úgy, mintha ki akarnák fizetni Tornyi Barnabásnak elmaradt 30 millió forintos járandóságát, és kiállt Puskás Ferenc ügye mellett is, amikor a betegeskedő legendának az illőnél is kisebb összeget akartak juttatni a Real Madrid elleni gálamérkőzés bevételéből.

Innen csak előre vezet az út

Ezután azonban Kisteleki beült a magyar labdarúgás Frédi és Béni-autójába, és ahelyett, hogy együtt taposta volna a földet a kormánynál ülő Bozóky Imrével, a két futballvezér egymás bokáját kezdte rugdalni, éppen a Honvéd-ügy miatt, így aztán maradt mindenki a kőkorszakban. Az ökör-kör (csak az allegória miatt, a rajzfilmben hívják így) elnökségébe delegált, a lelkiismereti szabadságot pártfegyelemre cserélő ligatagok segítségével a Bozókyt és a szövetségi kapitányt, Lothar Matthäust is fáradhatatlanul ekéző ligaelnök csakhamar helyzetbe került, és január elején két amatőrküldött őszinte meggyőződésből tett közreműködésével ki is golyózta a hatalomból az egykori partjelzőt és csapatát.

Eddigre az egy éve még Bozókyval szimpatizáló MLSZ-közgyűlés amatőrtagjainak jó része is varázslatos módon megkedvelte Kistelekit (a profik már eleve oda voltak érte, amire ő maga emlékeztette őket minden szavazás előtt), és megtették az ideiglenesen ügyvezető ad hoc bizottság fejének is. Mivel a 2012-es horvát-magyar Eb-pályázat miatt hamar rendet kellett tenni labdarúgásunkban, az érte aggódók nekiálltak pánikszerűen elnököt keresni. Mindenki hatalmas, őszinte megrökönyödésére azonban Csányi Sándor, Kóka János, Franz Beckenbauer, Elvis Presley, a Loch Ness-i szörny és a Horváth Cs. Attila hűtőjében még az ünnepekről maradt másfél kiló marhaszegy sem mondott igent a megtisztelő felkérésre, Kisteleki István – immár másodszor – kénytelen volt maga elvállalni a feladatot, bár korábban kézzel-lábbal tiltakozott ellene.

A muszáj-Herkules hívei aztán a végső szavazás során kapufát lőttek, ő pedig nagy hirtelen bejelentette, inkább visszalép, ha ellenfele, a gyakorlatilag az utcáról beesve is 30 szavazatot kapó Pellady Péter is így tesz. Ettől azonban úgy megijedt a végre már nyugalomra áhítozó közgyűlés, hogy ismét kiharcolták, hogy szegény Kistelekinek már megint meg kelljen változtatnia a véleményét, és végül ki is hozták győztesnek a ligaelnököt.

Ha a csavaros történet csak egy hatalomvágyó ember színjátéka volt, akkor kétségkívül zseniálisan ki lett találva. Ha viszont spontán alakulnak így az események, valakinek sürgősen egy abszurd drámát kellene írnia belőle. Mindettől függetlenül Kisteleki még lehet az elmúlt 15 év legjobb MLSZ-elnöke (nem mintha jeles elődei nagy kihívás elé állítanák), de ilyen előzmények után már azzal is el lesz egy darabig, hogy a közvéleményt maga mellé állítsa.