Hajnal Tamás: Nekünk nem szabadna hibázni

- Kipihente magát?
- Hogyne, ennyi idő alatt már teljesen - mondta péntek délután Hajnal Tamás. - Csütörtökön délután visszajöttem Belgiumba, csatlakoztam a csapatomhoz, és már a Bruges elleni bajnokira készülünk.

- Milyen visszhangja van egy magyar válogatott mérkőzésnek a St. Truiden öltözőjében?
- Néhányan érdeklődtek, hogy ment a játék, volt, aki tudta, mennyi lett az eredmény, más azt is, mikor kaptuk a gólt. Az edző már csütörtökön hívott, és van egy szerb klubtársam, a kapusunk, akivel nagyon jóban vagyok, vele alaposan elemeztük a meccset, ő volt a leginkább kíváncsi a részletekre.

- És mit mondott annak, aki azt kérdezte: hogy ment a játék, Tamás?
- Azt, hogy jól. És azt hiszem, ezzel nem is csaptam be őket. Szakemberek és ismerősök is gratuláltak, csak pozitív visszajelzések érkeztek a mérkőzést követően. Bent a pályán én is jól éreztem magam, az volt a benyomásom, hogy nem megy rosszul, bejöttek a dolgaim. Persze, voltak hibák, a távoli lövésemnél talán oldalra kellett volna passzolom, vagy más esetekben is, de összességében minden rendben volt.

- Leszámítva az eredményt.
- Igaz. Sokan mondták, nem először fordul elő, hogy jól játszik a magyar válogatott, mégis pont nélkül marad.

- Elnézést, hogy közbevágok: annál többször már csak az fordul elő, hogy rosszul játszik, és úgy kap ki.
- Azért nem nyertünk, mert nem lőttünk gólt: hatékonyabb helyzetkihasználás kell ahhoz, hogy előrelépjünk. Nekünk nem szabadna hibázni, mert, ha vezetni tudnánk egy ilyen meccsen, minden másképp nézne ki, türelmetlenebb lenne az ellenfél, jobban kinyílna hátul. Szóval, egyszerűbb lenne a dolgunk. Most is megvoltak a lehetőségek, több alkalom lett volna gólt lőni, sajnos, nem sikerült.

- Beszéljünk önről: hogy érzi magát Belgiumban?
- Eddig nem volt probléma, de egyfelől jött egy új edző, másrészt volt egy kis balesetem, amelynek során égési sérüléseket szenvedtem, emiatt alig tudtam felkészülni a bajnokságra, legalábbis a csapattal nem sokat edzettem együtt. A tréner pedig kissé szokatlan módon gondolkodik a rehabilitációról, a sérült vagy beteg futballisták visszatéréséről.

- Ezt hogy kell érteni?
- Úgy, hogy ő eldönti, mikor jöttél rendbe - bármit is érzel. Szóval, nem szerepeltem sokat az első fordulókban, emiatt nem voltam túlságosan feldobva. Éppen ezért rengeteget jelentett nekem Lothar Matthäus bizalma, nagyon motiváltan érkeztem haza. Amúgy is imádok a válogatottba jönni, egyre jobb a társaság, igazán egységes csapat alakul. Az is segített ebben, hogy nem kétágyas szobákban, hanem négyfős apartamanokban laktunk, tényleg jó volt a hangulat.

- Tíz nap együtt: mit csinálnak, ha nincs edzés, taktika, szóval, ha szabadidejük van?
- A gyúrószoba a központ, nemcsak az keresi fel, akinek masszírozásra van szüksége, hiszen ott nagy élet folyik, megy a zrika, szóval, tényleg jól éreztük magunkat. Vagy például… Balog Zoltánnal, Gyepes Gáborral és Halmosi Péterrel voltunk egy faházban, három egykori vagy mai Fradi-játékos, és egy debreceni, és semmi probléma nem volt ebből, kitűnően megvoltunk.

- Milyen a szakmai munka? Hiszen évek óta játszik külföldön, tudja, mi a profizmus…
- Mást kell egy válogatottnál, és mást egy klubban csinálni, az időkülönbség miatt, hiszen a klubban sok esetben hetek, akár hónapok is, a nemzeti csapatnál néhány nap áll az edző rendelkezésére. A taktikai variációk és az összeszokottság növelése a lényeg, de a szereléstől az utazáson és táplálkozáson át a szállásig látható a fejlődés, egyre profibbak a körülmények. És ez jó… ---- H ---- K