Ünnepelni lehetett a keservek után

- Lefordították önnek, amikor azt kiabálta a közönség a második félidő elején, hogy "ébresztő! ébresztő!"?
- Éreztem én magam is, hogy ez a rigmus valahogy másként szól, mint amit eddig megszoktam, és amit például Zágrábban hallottam a lelkes magyar drukkerektől - válaszolt elgondolkodva Lothar Matthäus. - Jogos kritika volt, amely, úgy látszik, hatással volt a csapatra, mert végül is sikerült megfordítani a mérkőzést. Értem, hogy rögtön kritikával illet bennünket, és ezt emlegeti fel elsőként, de én meg rögvest azt mondom, kritizáljanak nyugodtan, én akkor is gratulálok a csapatomnak a győzelemhez. Bármiben lefogadom, hogy a legtöbb magyar már elkönyvelte magában a vereséget nulla egynél, sőt a döntetlent kettő kettőnél, az én csapatomnak a tagjai viszont másként gondolkodtak. Nem akarom megint a pozitív gondolkodás fontosságát kiemelni, de enélkül most aligha beszélhetnénk győzelemről.

A sikeréhség görcsössé tette a a játékosokat

- Ezek szerint elégedett a látottakkal?
- A győzelemmel vagyok elégedett, és azt gondolom, hogy ezzel Magyarországon mindenkinek elégedettnek kell lennie. Izland erős csapat, kitűnő játékosai vannak, valamint van egy igazi klasszisa, a Chelsea-ben futballozó Eidur Gudjohnsen szeményében. Jobbnak bizonyultunk náluk. Ez a lényeg, a többi csak mellébeszélés.
- Akár mellébeszélésnek minősíti, akár nem, az első félidőben rendkívül gyenge, ötlettelen és közönségriasztó játékkal rukkolt ki a magyar válogatott.
- Fokozhatjuk a jelzőket, de felesleges. Az első félidőben egy- szerűen nem sikerült gyorsan játszanunk, a passzaink sokszor célt tévesztettek, elakadtak az izlandi védőfalban, de ennek is megvan az oka. Szombaton három nullára kaptunk ki Zágrábban, és éppen ezért most mindenki szinte követelte tőlünk a győzelmet.
- Ez természetes, nem?
- Persze, csak mikor válhat görcsössé egy futballista, ha nem akkor, amikor egy gyengébbnek vélt ellenféllel szemben majdhogynem gólparádét várnak tőle. Sajnos ezt már másodszor kell tapasztalnom. A túl nagy nyomással a játékosaim egyszerűen nem tudnak mit kezdeni, ebből jön aztán a gyáva futball, amit bemutattak Horvátországban és most az első félidőben. Ha egyszer majd sikerül ettől megszabadulni, akkor előfordulhat - úgy, mint mondjuk, Németországban, amikor kettő nullára győztünk, és senki sem várta a sikerünket, így nyugodtan futballozhattunk -, hogy kilencven percen át remekel a csapat.
- Zágrábban is megkérdeztem, most is megteszem: mit mondott a szünetben a játékosoknak? Ahogyan a horvátok ellen, most is egygólos vesztésre álltunk, igaz, ezúttal nem játszottunk emberhátrányban.
- A félidőben teljes nyugalom volt az öltözőnkben, egyetlen hangos mondat sem hangzott el. Szépen megbeszéltünk mindent, azt mondtam a fiúknak, rendben, most itt tartunk, ennél mélyebbre már úgysem süllyedhetünk, a saját szurkolóink fütyülnek, és Izland vezet Budapesten. Ez a mélypont, innen kell most felállni, mutassátok meg, hogy képesek vagytok újjászületni és fordítani. A többit már tudja… ---- - A második játékrészben egyértelműen jobban játszott a válogatottunk, de ehhez kellett Szabics Imre, no meg később Torghelle Sándor pályára küldése. Nem gondolja, hogy korábban is megtehette volna ezt? Torghelle Sándort tulajdonképpen már a közönség követelte be a csapatba, amikor hosszú percek óta ott melegített játékra jelentkezve az oldalvonal mellett.
- Azt gondolja bárki, nem tudom, hogy Szabics Imrével és Torghelle Sándorral erősebb a magyar válogatott? Felmerül akárkinek a fejében, hogy ha nem sérült ez a két futballista, akkor nem velük kezdek?! Sajnos egyikük sem volt százszázalékos állapotban, ezért voltam kénytelen a kispadra ültetni őket. Tudtam, hogy szükség lesz rájuk, de kilencven percig most nem lettek volna képesek harcolni. Torghelle Sándort nem azért küldtem be, mert az ő nevét skandálta a publikum. Hallottam magam is, mit kiabálnak, de engem senki és semmi nem befolyásol a döntéseimben.
- Amikor két csatárral rohamoztunk, sokkal veszélyesebbnek tűnt a magyar válogatott. Senki sem akart beleszólni a munkájába, de talán érdemes lenne megfontolni, hogy gyakrabban játsszon ilyen hadrendben a csapat.
- Egy erős válogatottnak tudnia kell több játékrendszert is elsajátítani. Ha a helyzet úgy hozza, és az ellenfél felállása ezt lehetővé teszi, akkor játszunk két csatárral, ezt én majd eldöntöm. Azon dolgozunk, hogy a magyar válogatott minél ütőképesebb legyen, akár egy, akár öt csatárral támad.

Csak dicséret járhat a küzdeni tudásért

- Sokan azt sem értették, miért a jobblábas Bodnár Lászlót szerepelteti a középpálya bal oldalán, amikor ott ült a kispadon az amúgy ezen a poszton szereplő Lőw Zsolt.
- Korábban alaposan elemeztük az izlandiak játékát, és úgy láttuk, hogy szerdai ellenfelünk jobb oldala igen gyors és erős. Éppen ezért Huszti Szabolcs kiválása után egy hasonlóan dinamikus futballistát kellett ezen a poszton szerepeltetnünk. Úgy véltem, Bodnár László megoldhatja mindezt. Utólag azt kell mondanom, nem okozott csalódást, főleg az előrejátékban segítette a csapatot. Természetesen kényszer szülte ötlet volt ez.
- Arról mi a véleménye, hogy az izlandiak a norvég játékvezetőt okolják a vereségükért?
- Jó vicc. Meggyőződésem, hogy a bíró nem velünk volt, de én most, ha nem haragszik, nem szeretnék megint a játékvezetővel foglalkozni. Volt elég bajunk az angol bíróval Zágrábban.
- Mit gondol, mi marad meg a szurkolóknak ebből a kilencven percből?
- Nem is értem ezt a felvetést, hiszen bravúros győzelmet arattunk, méghozzá úgy, hogy kétszer kellett talpra állnunk az izlandiak góljai után. Elsősorban az jelzi csapatom lelkierejét és tartását, hogy kettő kettő után képes volt újból megszerezni a vezetést, és ezzel a győzelmet. Ez olyan tett, amire alapozhatunk. A világon bármelyik országban büszkék lennének a válogatottjukra, amely ilyen akarattal küzd és ennyire óhajtja a győzelmet. ---- "Jól bírtuk a megpróbáltatásokat, nem?" - kérdezte nevetve a lefújást követően Király Gábor, a válogatott kapusa.
Persze a találkozó vége után már megkönnyebülhetett minden magyar, mert nem mindennapi fordulatok után sikerült legyőzni Izlandot. Azt az 51-szeres válogatott kapus is elismerte, hogy bizony nem volt könnyű.
"Az első gól nagyon nehéz helyzetbe hozott minket - mondta az angol Crystal Palace profija, akinek a meccsen jó néhányszor alaposan ki kellett eresztenie a hangját, hogy biztassa, még nagyobb teljesítményre ösztönözze az előtte játszókat. - A mérkőzésnek ezen szakaszában nagyon sokat segített a közönség, fantasztikusan biztattak minket. Aztán a csapat is bizonyította, hogy van tartása. Amikor meg tudtuk szerezni a vezetést, azt hittem, hogy már minden rendben, de egy szerencsétlen góllal egyenlítettek az izlandiak. Na, ez a találat megviselte a nézőket is, ahogy emlékszem, döbbent csend uralkodott a stadionban. Akkor viszont, mi, játékosok jól reagáltunk a helyzetre és a mienk lett a győzelem."
Két mérkőzésen egy győzelemmel áll a válogatott, amely legközelebb, október 9-én lép pályára Svédország ellen idegenben. Az már világos, hogy az együttesnek legalább két arca van.
Mire számíthatunk így a csoportfavorit Svédország ellen?
"Ötvenszázalékos teljesítménnyel indultunk, ennél lehetett volna jobb és sajnos rosszabb is a rajtunk - vélekedett Király Gábor. - Azt nem feledhetjük el, hogy a horvátok ellen már korán emberhátrányba kerültünk, így azt a mérkőzést nehéz értékelni. Izland ellen bebizonyítottuk, hogy tudunk küzdeni, és ha nem is szépen játszva, de képesek vagyunk legyőzni egy harcos ellenfelet. Remélem, Svédországban az akarat jó teljesítménnyel is párosul majd, és akkor meglepetést szerezhetünk." ---- Gyepes Gábor azt mondja, Izland ellen nem szerzett öngólt, és nem bosszankodik a történtek miatt

- Két meccs, két öngól…
- A rosszindulatúak szerint! - mondta Gyepes Gábor, aki a Horvátország-Magyarország mérkőzés 80. percében olyan szerencsétlenül ért a labdához, hogy az Király Gábor kapujában kötött ki, s aki szerdán az izlandiak ellen is részese volt az ellenfél egyik találatának. - Szerintem két meccs, egy öngól. A zágrábi találat - nincs mit szépíteni -, klasszikus öngól volt, a szerdai viszont nem. A labda íve változott meg, nem pedig az iránya.
- Nem mintha rosszindulatúak lennénk, de: azért volt öngól, mert Indridi Sigurdsson nem kapura lőtte, hanem beadni próbálta a labdát.
- Lehetséges, hogy centerezni akart, ám a labda így is, úgy is kapura tartott volna. Éppcsak hozzáértem. Ha a hasonló eseteket rendre öngólnak ítélnék, akkor rengeteg játékost fosztanának meg a gólszerzés örömétől.
- Ha az volt, ha nem, azért biztosan bosszantja a dolog.
- Nem mondanám. Sűrűn előfordul, hogy egy védő lábát érintve köt ki a kapuban a labda. A szombati öngól sem sokáig bosszantott, végül is nem osztott, nem szorzott, kettő nullás hátránynál történt. A szerdainál meg vétlen voltam. Egyrészt ezért nem foglalkoztatott, másrészt meg azért nem, mert hiába lett ezzel kettő kettő az állás, úgy voltam vele, ha nulla egyről sikerült fordítanunk, még egyet valahogy csak begyötrünk.
- Ennyire érződött a pályán a csapattársai magabiztossága?
- Igen. A meccs első felében nem játszottunk jól. A szünetben László Csaba, a válogatott pályaedzője odaállt elénk, és azt mondta, "…semmi gond, nem kell elkeseredni, kimentek a második félidőre, rúgtok három gólt, és megnyeritek a meccset". Mi kimentünk, és megnyertük. Bejött, amit mondott.
- A győzelemmel túljutottak a zágrábi sokkon?
- Az egy meccs volt a sok közül, mindenki tisztában van vele, milyen körülmények közepette kaptunk ki. Az izlandiak elleni mérkőzés kapcsán terhet jelentett a győzelmi kényszer, ám megoldottuk a feladatot. S ez a legfontosabb. ---- Gera Zoltán jobb volt, mint az izlandiak sztárjaGera Zoltán ezúttal nemcsak a gólja miatt volt főszereplő, hanem kimagasló mezőnymunkája miatt is. Több mint harminc (!) jó passzával kiemelkedett a csapatból - ezekből kettő gólt is eredményezett. Az izlandi Eidur Gudjohnsen kis sérüléssel vállalta a játékot - ezért is kért cserét a lefújás előtt - de még így is tudott egy gólt fejelni. (Zárójelben az első félidei statisztika) ----