Kapitányi feketelista? Ugyan!

A Németország elleni kaiserslauterni 2–0-s magyar győzelmet még sokan, sokféleképpen értékelik, amiben mindenki egyetérthet, az az, hogy Torghelle Sándor klaszszisteljesítménnyel rukkolt ki, és mellé felzárkózott az egész csapat Gera Zoltántól kezdve az újonc Tóth Andráson át a legszebb napjait idéző védéseket bemutató Király Gáborig. Ebből a teljesítményből lehet erőt meríteni a folytatáshoz, illetve abból is, hogy Lothar Matthäus kitartott, még annak ellenére is, hogy a tavasszal pontosan látta, érzékelte, milyen állapotok uralkodnak a magyar stadionokban, milyen színvonalúak a bajnoki mérkőzések, és hogy az általa számtalanszor említett összefogás egyelőre csak hiú ábránd maradt.
– Ön, a magyar válogatott kapitánya, ám korábban százötvenszer szerepelt Németország nemzeti csapatában. És bár a profifutballban érzelmeknek helyük nincs, mégis megkérdezném: tudott-e tiszta szívből örülni a mi győzelmünknek, hiszen mégiscsak az ön hazájával, a németekkel szemben diadalmaskodott a magyar válogatott?
– Nekem most van egy nagy és nemes feladatom, és ez most valóban fontosabb az érzelmeknél – mondta Lothar Matthäus. – Eszem ágában sincs megcáfolni korábbi mondataimat, miszerint válogatott mezben pályára lépni egy futballista számára a legcsodálatosabb dolog. Ezt én százötvenszer átéltem, és büszkén viseltem hazám címeres dresszét. Mindent megtettem a győzelemért, ám a sors úgy hozta, hogy edzőként éppen a német válogatott ellen kellett bizonyítanom. A kérdésére tehát azt válaszolom, maximálisan boldog voltam a kaiserslauterni találkozó végén, és kitörő örömmel fogadtam a magyar válogatott győzelmét, hiszen ez az én csapatom. A kérdésére a válaszom egyszerűbb formában: Budapesten élek, Magyarországhoz tartozom. ---- – Nem tart attól, hogy Németországban hazaárulónak tartják azért, ha ilyesmiket nyilatkozik?
– Azt gondolom, tettem anynyit a hazámért, hogy Németországban ilyesmi bárkinek megforduljon a fejében. Megszerettem Magyarországot, és most tiszta szívvel azért dolgozom, hogy ennek az országnak a válogatottja minél sikeresebb legyen, és természetesen eljusson a kétezer-hatos németországi világbajnokságra. A vasárnap esti győzelmünk óta talán már vannak, akik hisznek nekem. Vagy ön nem így gondolja?
– A németek legyőzése kétség kívül ön mellé állította a magyar focirajongók, szurkolók nagy részét.
– Most már azt mondom: kár, hogy nem tétmeccs volt a vasárnapi, mert akkor leírhatná, hogy a magyar csapat éppen egy német edző vezetésével vágott vissza az 1954-es elveszített világbajnoki döntőért. Persze még így is azt érzem, hogy Magyarország némi kárpótlást kapott az akkori fájdalomért. Ha nem is vb-döntőt nyertünk vasárnap, de ilyen körülmények és ilyen összetételű csapat pályára küldése után valóban maga volt a csoda, hogy mi végül is egyértelműen jobbnak bizonyultunk a németeknél.
– Immár kissé lehiggadva hogyan értékeli a kilencven percet, mivel sikerült a németek fölé kerekednünk?
– Hittel, erővel és akarattal, és az általam unalomig ismételt pozitív hozzáállással. Azokra a játékosokra, akik elutaztak velem erre a túrára, ott voltak Kínában, majd Kaiserslauternben, igenis hatással volt mindaz, amit egyfolytában szuggerálok beléjük, vagyis elhitték, hogy legyőzhetik a németeket, és ennek szellemében léptek pályára. Látott ön riadtan futballozó magyar játékost vasárnap este? Ugye hogy nem! A klasszisteljesítményt mutató Torghelle Sándor már a meccs elején ziccerbe került, de nem vette el a kedvét, hogy kihagyta a lehetőséget, és a következő alkalommal már tökéletes megoldást választott, becsapva a német védőket, valamint Oliver Kahnt. Hát ehhez kell a hit, a pozitív hozzáállás. ---- – Szóval, a Kaiserslauternben szerepeltetett együttes győzhet Zágrábban a horvátok elleni szeptemberi világbajnoki selejtezőn is?
– Minden meccs más, minden találkozóra különböző taktikát kell készíteni és begyakorolni. Ami kijelenthető: a játékosok maximálisan végrehajtották az utasításaimat a németek ellen. Ha ez sikerül Zágrábban, akkor ott is nyerhetünk. Azt ne kérdezze meg tőlem, hogy melyik tizenegy játékos fut majd ki a pályára, azt azonban leírhatja, hogy akik a németek ellen bizonyítottak, lépéselőnyben vannak azokkal szemben, akik ilyen vagy olyan indokkal lemondták ezt a túrát.
– Van önben valamiféle tüske a lemondások miatt?
– Nálan nincs feketelista, mindenkinek meg kell adnom a bizonyítási lehetőséget. Azok kerülnek be a magyar válogatottba, akik örömmel jönnek, akik képesek százszázalékos teljesítményt nyújtani.
– Utánajártunk, mi több, megkérdeztük a válogatott orvosát a sérülésekről, és nem találtunk szinte senkit, aki – fogalmazzunk így – szimulált volna. Most mindenki Torghelle Sándor góljairól, remek teljesítményéről beszél, viszont az ő riválisa, Szabics Imre sérülés miatt mondta le a szereplést. Mostantól Torghelle Sándor a favorit?
– Szabics Imre tehetséges labdarúgó, de ugyanúgy, mint bárki másnak, meg kell küzdenie a helyéért a válogatottban. ---- – Önnek is küzdenie kell: fontos megbeszélésre kerül sor, csütörtökön találkozik a magyar futball prominens képviselőivel. Mire számít?
– Én nem a magyar klubedzők ellen dolgozom, én nem vagyok senkinek az ellensége, tőlem nem kell félni, és tőlem nem kell félteni a játékosokat. Remélem, mindegyik klubedző ugyanazt akarja, amit én, vagyis hogy minél erősebb és sikeresebb legyen a magyar válogatott. Szeretnék mindenkit magam mellett tudni. És hogy miért? Azért, hogy ne fordulhasson elő, hogy egy tréner a következő instrukcióval küldje a válogatott edzőtáborába a játékosát: jelents sérültet.
– Ki volt ez az edző?
– Nem árulom el. A jelenség az, ami számít, mert ilyen a világon nincs. Remélem, a németek elleni siker után mindenki megérti, csak együtt és nem egymásnak keresztbe téve dolgozhatunk tovább, mert akkor vereségre vagyunk ítélve; akkor minden marad a régiben. Marad a kevés néző a magyar stadionokban, lesznek a magyar futballt szerető, de attól elforduló szurkolók, de nem lesznek szponzorok, hanem csak egy lesajnált sportág. Ugye, nem ezt akarják? ---- Jenei Imre is olyan nehézségekbe ütközött, mint Lothar Matthäus. A román Steaua Bucuresti csapatával BEK-győzelemig jutott szakember 1992. március 25. és 1993. április 28. között dolgozott a magyar válogatott élén. Az ő nevéhez fűződik például néhány értékes győzelem mellett az Izland elleni első, akkor megalázónak mondott vereség, amikor a félig amatőr izlandiak a Népstadionban (ma már Puskás Ferenc-stadion) nyertek 2–1-re vb-selejtezőn:
"Hallottam, hogy a magyar csapat kettő nullra diadalmaskodott Németországban, de ezen én nem csodálkozom, hiszen láttam a németeket, amikor Romániában öt egyre kikaptak – kezdte értékelését a neves szakember. – Tudom, Lotthar Matthäus milyen nehézségekbe ütközik munkája során, mert olvastam, hogy nem segítik őt kellőképpen munkájában, a kluboktól minimális támogatást kap. Tizenkét évvel ezelőtt ugyanezt éltem át, több labdarúgó mondta le hivatalosan sérülésre hivatkozva a válogatottságot. Úgy látszik, hogy sajnos az összefogás már évek, évtizedek óta nem jellemző a magyar futballra. Kívánom, hogy Lothar Matthäusnak sikerüljön megértetnie mindenkivel, milyen fontos a közös munka." ---- "Semmi különösre nem kell számítani a csütörtöki megbeszélésen. Mindössze annyi történik majd, hogy a közelmúlt tapasztalatairól tárgyalunk, elemezzük a válogatott mögött álló néhány mérkőzést, valamint a jövőről is ejtünk néhány szót. Lothar Matthäus ahogyan eddig, úgy a továbbiakban is megkap tőlünk minden segítséget, de azt hiszem, ez így természetes"
Bozóky Imre, az MLSZ elnöke