És csak gyűlt a nép

Szűk óra múlva ők az elsők, akikbe a Ferihegyi reptéren botlunk, így rögvest konstatálhatjuk, a pironkodásra késztető leszúrás bizony eredményes volt. A gyorsforgalmi úton a vártnál több autó gyűlt össze, ennek ellenére a reptéren igencsak kevesen vannak. A 21.05 órás érkezés előtt negyven perccel talán harmincöten lehetünk a váróban. Gyors számvetést készítünk: egy brazil sál, egy piros rózsa, két-három zöld-sárga trikó és számtalan, témára váró fotóriporter. Persze, tudjuk, a téma az utcán hever – főleg azután, hogy az egyik iparkodó szurkoló szép nagyot hasal az A-terminál bejáratánál…
Egy puszit reméltek
a barca támadójától

Kedélyes a hangulat, mindenki azt tárgyalja, vajon hány káprázatos trükköt ismer Ronaldinho, és meddig edzette a combját Roberto Carlos. Egy csapat kislány (na jó, ifjú hölgy) odébb másképpen szakmázgat: arról beszélnek, vajon hány szeretője lehetett Kakának. Érdekes, mégsem a Milan csatára a lányok kedvence, hanem az arcberendezéséből adódóan folyton mosolygó Ronaldinho. "Csak tőle kérek majd puszit" – sóhajt egyikük, elfelejtve, hogy ehhez az aprónak tűnő művelethez itt bizony igencsak meg kellene szenvednie – nem beszélve arról, hogy a barátja igen szúrós szemekkel néz rá…
Itt tartunk, amikor a villanyújságra téved a szemünk, és máris látjuk a lehangoló hírt: a párizsi gép csöppet késik, 21.05 helyett 22.00 a várható idő. "A fenébe" – szalad ki sokak száján, mert ez a plusz egy óra bizony igencsak unalmasnak ígérkezik majd. De elkeseredni sincs időnk: néhány pillanat múlva újfent változik a helyzet, máris 22.26 a leszállási idő. Néhány kolléga éppen akkor toppan be, és széles mosollyal jelzi, neki mára ennyi volt a munka, a lapzárta nem tolerálja holmi repülőgépek késését.
A szurkolók közül is megrettennek néhányan, de haza senki nem megy: ha már kiautóztak, buszoztak, rollereztek Ferihegyre, kibekkelik valahogy ezt a plusz másfél órát.
ronaldinho mindenkit kicselezett

Egyre csak gyűlik a nép, az eredeti időpontban tán kétszázan is lehetünk, de ez még mindig kevesebb a vártnál. "A többiek biztos a Keletibe mentek…" – nevet az egyik biztonsági őr. A reptéri alkalmazottak roppant vígak: egyfelől kicsit felpezsdül néha bizony unalmas munkájuk, másrészt őket legalább fizetik az ácsorgásért. Negyed tízkor aztán csoda történik: nyílik az ajtó, villannak a vakuk, rohan a nép – a prágai járatról lekászálódott utasok meg alig győznek visszamenekülni a tranzitba…
Valahogy persze csak kikeverednek szegények, és az izgalom elmúltával várjuk tovább a brazilokat. Hamarosan kósza rémhírek kezdenek terjedni: állítólag Ronaldinho már a Kempinski Szállóban vacsorázik, az oly nagyon várt géppel csak a vezetők és a Brazíliában játszók jönnek. Valamint a legroszszabb: elromlott a kávéautomata. Utóbbi szerencsére nem igaz, mint ahogy a 22.26-os érkezéstől sem kellett volna annyira megijednünk: rövidesen megint vált az információs tábla, és a párizsi gépet 22.05-re jelzi. Ez jó, és még jobb, hogy ugyanakkor Milánóból is érkezik repülő – állítólag azzal jönnek az Olaszországban játszó brazilok.
Feszült várakozás: a tranzitba alig néhányan nyernek bebocsátást, a biztonsági rendszabályok olyan szigorúak, hogy még az újságírók sem juthatnak odáig, így a többség a váróban, illetve az utcán, a terminál előtt fülel. Kiváló hír, hogy megérkeznek a motoros rendőrök is, mert ez már valóban sejtet valamit. Az viszont kissé kellemetlen, hogy egy újabb hírnek felülve vagy száz szurkoló indul el a B-terminál felé, mert állítólag mégis ott jönnek ki a brazilok. Ez az autogramvadászoknak jelent nagy kihívást, mert bárhogy igyekeznek, kétfelé akkor sem tudnak szakadni.
megrohamozták
a két lyoni játékost

Aztán kiderült, hogy valóban a B-terminál a nyerő. Tíz óra után néhány perccel ugyanis két elegáns úr érkezik a tranzitból, és elindulnak a kijárat felé. Talán ők maguk is meglepődnek a fogadtatáson, elvégre az égvilágon senki sem megy oda hozzájuk… Aztán egy reptéri alkalmazott eszmél, aláírást kér a magasabbiktól, és ezután egy kisebb lavina indul meg, a közelben tartózkodó nyolc-tíz szurkoló azonnal ráveti magát a két lyoni légiósra, Edmílsonra és Juninho Pernambucanóra. A brazilok jól tűrik a rohamot, két perc alatt végeznek az autogramosztással, ám ekkor ijedten látják, hogy a másik terminál felől még legalább kétszázan igyekeznek. Ám mire a derékhad célba ér, Edmílsonék felszállnak a buszra – felszállnak társaikhoz, akiket a leszállópályáról egyből az járműhöz vittek, így a drukkereknek esélyük sem volt arra, hogy a Párizsból érkező, és valószínűleg eltévedt két brazilon kívül máshoz is közel jussanak.
Nekünk tehát erre a hétfő estére maradt Juninho és Edmílson – de ne bánkódjunk, kedden és szerdán a többieket is láthatjuk eleget.