Kuttor Attila: ha kell, akkor havat is görget

Ha Kuttor Attila, és csapata, a Balaton FC így folytatja, akkor valóban eljöhet a pillanat, amikor ismét a 34 éves futballista irányítja majd a válogatott védelmét (egyébiránt a labdarúgó eddig 18-szor húzhatta fel a címeres dresszt). Minderre azért is megvan a lehetőség, mert Lothar Matthäusnál aligha számít a kor, ha a kapitány 36 évesen is tagja, sőt erőssége lehetett a német válogatottnak, azaz ő nem gondolkodik sokat egy idősebb, ám kirobbanó formában játszó labdarúgó beválogatásán.
Mi a titka Kuttor Attilának?
Mert valami ott belül nagyon hajtja őt, úgy küzd, és olyan lendülettel veti magát a harcba, mint egy ifjú, bizonyításra vágyó titán. Félreértés ne essék: Kuttor Attilából nem lett Európa-klasszis, képességeit pontosan ismeri minden szurkoló, ám az elvitathatatlan, hogy jelenleg ő az a labdarúgó, aki egyenletes, megbízható teljesítményt nyújtva tán a legjobb formában szereplő magyar játékos. Vezetésével Siófokon igazán csuda dolgok történnek. ---- – Ahogy hallani, a múlt héten remek erőnléti edzésük volt: havat lapátoltak.
– Lapátoltunk volna, ha van lapátunk – mondta nevetve Kuttor Attila. – De, nem volt, kerestük égre-földre, már-már azon voltunk, becsöngetünk a siófoki pálya szomszédságában lakó emberekhez, hogy adjanak kölcsön mindenféle hóeltakarító szerszámot, mígnem úgy döntöttünk, kézzel állunk neki a gyepszőnyeg takarításához. Képzelje el, sorba álltunk, aztán a hórukk vezényszóra elkezdtük görgetni a hótakarót, éppen úgy, mint valami padlószőnyeget. Ott volt az egész csapat, de dolgozott becsülettel a klub marketingmenedzsere, sőt a buszsofőr is. Tudja, mi olyanok vagyunk itt, mint egy nagy család.
– Szép, amit mond, de aligha ilyesmire vágyik bármelyik futballista.
– Téved. Minden futballista arra vágyik, hogy ilyen közegbe kerüljön, mint én. Játszottam sok helyen, Magyarországon irigyelt klubokban, de soha, sehol nem éreztem azt, amit itt, Siófokon. Most már bevallhatom, amikor eljöttem Debrecenből, és a családdal hazaköltöztem Székesfehérvárra, úgy voltam vele, eljövök Siófokra, focizok, ameddig lehet, amíg van itt csapat, aztán kész, vége, abbahagyom. Ehelyett most minden forduló előtt nézegetem a tabellát, osztok, szorzok, esélyt latolgatok. Szeretek itt lenni, mert itt mindenki odafigyel a másikra, és ez nemcsak a pályán igaz, hanem a titkárnőtől kezdve a pályagondnok kutyájáig. Tudom, hogy üres, elcsépelt szavak ezek, de most Siófokon valóban egymásért is játszunk. Azt hiszem, meg is van az eredménye.
– Azt hittem, hogy nosztalgiával emlegeti az MTK-val elért bajnoki címét, és arról beszél, milyen jó lenne újra nagycsapatban szerepelni.
– Nagycsapatban? Magyarországon nincsenek nagycsapatok! Itt csupa-csupa amatőr együttes szerepel a bajnokságban. Profifutballról beszélnek Magyarországon, amikor legalább tizenöt éve már szó sincs ilyesmiről. Az előbb szóba hozta az MTK-t: kérdem én, normális az, ha egy ilyen nagy múltú klubnak egy, azaz egy edzőpályája van, és azt sem lehet mindig használni? Katasztrofálisak a feltételek, a pénzek a komoly futballtársadalmakhoz képest nevetségesek, és akkor még nem beszéltem a teljesítményről, a nézők szórakoztatásáról. Ezért mondom én, hogy tökéletesen amatőr a magyar labdarúgás, csak ezt nem akarják észrevenni. ---- – Nem én hoztam szóba a pénzt…
– Beszélhetünk róla, de legyen elég annyi érvként, hogy egy magyar labdarúgó hatvanháromszor kevesebb pénzt keres, mint bármelyik nyugati kollégája. Ezt nem én találtam ki, hanem éppen a Nemzeti Sportban jelent meg hivatalos adatként. Május elsejétől belépünk az Európai Unióba, örülnék, ha megemelnék a pénzemet. Tudja, nem szeretek futball címszó alatt pénzről beszélni, de az a véleményem, válogatott, vagy élvonalbeli labdarúgónak lenni igenis rang, az ilyen játékosok igazi példaképek lehetnének a gyerekek számára, csábító keresettel és életvitellel. Azt, persze, magam is elismerem, hogy meg kell dolgozni a kiemelkedő juttatásért, és az irigyelt státusért. Csak hát, nálunk szó sincs ilyesmiről.
– Épp a Siófok példája mutatja meg legjobban, hogy kevés pénzből is lehet nagyot alkotni. Ezzel ön, a csapat meghatározó futballistája, aki hétről hétre ott él abban a viharvert stadionban, ha kell, kézzel kaparja a havat, máskor a sárban csúszik, aligha vitatkozhat.
– Nem győzöm megint hangsúlyozni, hogy a mi sikereink kulcsa az összetartás. Nem keresünk sok pénzt, de amit kapunk, azt megbecsüljük. Egyetlen siófoki játékos sem érzi nyűgnek a tréningeket, vagy éppen az edzések utáni túlórát. Lehet, hogy a félelem is belejátszik a nagy-nagy összetartásba – a bizonytalanság, hogy mi lesz velünk, s a csapattal. De egyelőre élünk és létezünk, sőt ott vagyunk a dobogón. Csertői Aurélnak, az edzőnek is óriási része van abban, hogy most is rólunk szól még a bajnokság. Félre ne értse, nem fényezem én Aurélt, nincs rá szüksége, tíz éve vagyunk barátok, de azt bizony magam sem hittem volna, hogy ennyi minden van a fejében. Csak ülök néha az öltözőben, és hallgatom, milyen taktikát és trükköket talál ki, hogy mennyire érzi és látja, mit kell tenni a pályán.
Mert ahhoz nem kell különösebben nagy ész, hogy valaki elmondja, a négy–négy–kettes variációban a széleken támadjunk, nyissunk folyosót a felzárkózó jobb és bal futóknak, avagy a két ék sokat változtassa a helyét, és a többi… Ma már nehéz újat kitalálni, de állítom, Aurél még minket, játékosokat is meglep olykor.
– Mindenesetre a Balaton FC védekezését tökéletességig fejlesztette.
– Ez most kritika? Mert ha igen, akkor kötelességem megvédeni a csapatomat. Jó, rendben, azt mondják ránk, bekkelünk megállás nélkül, és ha kell, a stadion mögötti kukoricásba rugdossuk a labdát. Kérdem én: mit tett a belga FC Bruges Debrecenben? Avagy mit tett az Arsenal most legutóbb a Chelsea otthonában? Védekezett, körömszakadtáig védekezett. Olykor nem szégyen ez, a mi taktikánk biztonságos védekezésre és a kontrákra épül. Nem hiszem, hogy mentegetőznöm, illetve mentegetőznünk kellene emiatt. ---- – Meddig akar még futballozni?
– Ameddig bírom. És még mielőtt megkérdezné, igenis szeretnék újra válogatott lenni. Tudom, hogy szóba akarta hozni, hiszen fontos ez, hát még nekem milyen fontos. Tisztelem Lothar Matthäust a pályafutása miatt, és nagyon boldog lennék, ha ott ülhetnék a válogatott öltözőjében, amikor taktikáról beszél. Várom a meghívót, nagyon is várom.
– És hová várja a bajnokságban a csapatát?
– Ha arra gondolok, hogy a kissé korszerűtlennek tűnő stadionban fogadnánk UEFA-kupa-meccsen a Liverpoolt, hát… No, nehogy azt higgye, megbolondultam. Először is ezen a pályán ősztől nemhogy a Liverpoolt, de talán már a Debrecent sem fogadhatjuk, mert nem lesz rá engedélyünk. Másodszor pedig, legyen csak Siófoknak a következő szezonban is első osztályú csapata. Kár, hogy felemelték a bajnokság létszámát, szerintem elveszi a varázsát és az izgalmát ez a tizenhatos mezőny. Most mondja meg: újabb négy amatőr csapat… ---- Bemutatkozás
Bár a Diósgyőrben kezdett el futballozni, első élvonalbeli meccsét mégis Székesfehérvárott, a Videoton színeiben játszotta. A debütálás sikeres volt, hiszen a piros-kékek 1–0-ra legyőzték a Veszprém gárdáját.

Pályafutás
Eddigi karrierje során hat első osztályú együttesben (ugyebár a Balaton FC-n kívül a Diósgyőr, a DVSC, a Győr, az MTK és Videoton volt a csapata) futballozott, összesen 414 alkalommal lépett pályára az élvonalban és 33-szor talált az ellenfelek kapujába.

Válogatottság
Ez idáig 18 alkalommal ölthette magára a címeres dresszt, első mérkőzését 1993. szeptember 8-án Oroszország ellen játszotta. Verebes József, aki abban az évben a Rába ETO-t is irányította, a Győr együtteséből hívta meg a játékost a válogatott keretbe.

Poszt
Rendszerint csapatai védelmét erősíti. A labdarúgó korábban szerepelt szélső hátvédként is, de mostanában inkább a védelem tengelyében játszik. Fejjátéka kimagaslik a magyar mezőnyből, a magasságán kívül rendkívüli ütemérzékét is kihasználja a fejeseknél, s ezt nem csak saját tizenhatosán belül, hanem az ellenfelek kapujának előterében is érvényesíteni tudja.

Forma
Az őszi szezon összes mérkőzésén pályára lépett, s nagy érdeme volt abban, hogy a Balaton FC az élről várhatta a folytatást. A játékos remek őszi teljesítményének köszönhetően kiérdemelte, hogy lapunk tudósítóitól kapott osztályzatai alapján – a 6.067 osztályzatátlagot teljesítő Kovács Zoltán mögött – a második helyen végezzen (5.938) a mezőnyjátékosok között felállított rangsorban. A futballista tavasszal is folytatja nagyszerű őszi teljesítményét: idén is mindhárom meccsen szerepelt és megbízhatóan játszott.