A zágrábi üzlet kemény üzenet

Előbb jött a Formula–1-be igyekvő Baumgartner Zsolt szponzorálásának ügye, aztán meg kiderült: a MOL Rt. 2005. december 31-ig fő támogatója lesz a Horvát Labdarúgó-szövetségnek. Noha a támogatás összegét nem tették közzé, egyes hírek szerint nyolcmillió eurót – jelenlegi árfolyamon 2.1 milliárd forintot – kasszíroznak a horvátok.
Itthon persze mindenki mondja a magáét, érvek és ellenérvek hangzanak el. Az egyik oldal helyeslően bólogat, mondván, az üzletben nincsenek érzelmek, ám a másik oldal máris azt kérdezi: vajon a Magyarország–Horvátország világbajnoki selejtezőn a VIP-páholyban kinek drukkolnak majd a MOL vezetői? Honfitársaiknak, avagy a pénzen vásárolt üzleti partnernek? Jó kérdés. Mindenesetre a MOL Rt. aligha szerepel mostanság előkelő helyen a népszerűségi listán; az internetes oldalak tanúsága szerint jó néhány drukker (sőt, szurkolói csoport…) jelentette ki, hogy a jövőben akkor sem tankol a MOL kútjainál, ha az anyóspajtással együtt kell tolnia az autót a következő benzinkútig…
További érdekesség, hogy ki segítette a magyar cég és a horvát szövetség egyezkedését. Nos, a Magyar Nemzet értesülése szerint Mészöly Kálmán volt a közvetítő. Az a Mészöly Kálmán, aki jelenleg is a Magyar Labdarúgóliga szakmai igazgatója, és aki mindig is tűzzel-vassal védte a magyar futball érdekeit.
– Tisztában van vele, milyen felzúdulást váltott ki a MOL Rt. horvátországi szerepvállalása?
– Nem értem, hogy miért – mondta az egykori világválogatott Mészöly Kálmán. – Mire föl ez a felzúdulás, amikor a világon már mindenütt üzleti érdekek döntenek fontos kérdésekben? Most is ez történt. A MOL vezetői találtak egy kiváló reklámhordozót, a horvátok pedig örömmel fogadták el az anyagi segítséget. Én maximálisan megértem az olajipari társaság döntését, hiszen a horvátok válogatottja ott lesz az idei portugáliai Európa-bajnokságon, az olimpiai csapatuk ugyancsak kitűnően szerepel, az ifiválogatottjaik pedig sorra kijutottak világversenyekre.
– Ez így elmondva valóban tiszta üzletnek tűnik, csakhogy sokan úgy vélik, egy magyar cég a magyar futballra áldozzon, ne pedig a riválist erősítse.
– Uraim, ébredjenek már fel! Hát milyen a mi futballunk? Mit ért el az utóbbi években, évtizedekben? Mondják meg, melyik cégnek lenne most felesleges pénze, néhány milliárdja a tönkrement és szétesett magyar labdarúgásra? Fogja fel mindenki üzenetként, hogy a MOL nem a mi csapatunkat támogatja, hanem a jóval sikeresebb, tökéletes reklámhordozónak tűnő horvátokat.
– Valóban ön közvetített az olajtársaság és a horvát szövetség között?
– Ugyan már! Kisember vagyok én ehhez. Még csak az kéne, hogy kitalálják, Mészöly Kálmán hozta össze a bizniszt. Annyi volt a szerepem, hogy ismerem Vlatko Markovicot, a Horvát Labdarúgó-szövetség elnökét. Negyvenkét éve vagyunk barátok, így engem is meghívtak az ünnepélyes szerződés-aláírásra és ceremóniára.
– Tehát jelen volt Zágrábban, amikor megköttetett az üzlet?
– Igen, ott voltam hétfőn, és mondhatom, remekül éreztem magam. Szeretettel fogadtak bennünket, óriási volt az érdeklődés a sajtó, no meg a közvélemény részéről.
– Nem gondolt arra, hogy kapcsolatrendszerét arra használja föl, a MOL inkább a magyar futballra költsön? Tudom, hogy elmondta a véleményét az üzleti érdekekről, dehát valamiféle hazafiság mégiscsak létezik.
– Igenis mindent elkövetek, hogy az olajtársaság ne csak külföldön szponzoráljon. Jelen pillanatban úgy tűnik, sikerült elérnem, hogy az olajtársaság három korosztályos válogatottunkat, a tizenhat, a tizennyolc és tizenkilenc éveseket támogassa, és nem is kevés pénzzel. Ha az üzlet összejön, büszke leszek rá, mert akkor elmondhatom, végre valóban tettünk valamit az utánpótlás neveléséért, és nem csak beszélünk róla.