Lothar Matthäus névjegye

Pályafutását az adidas városában, Herzogenaurachban kezdte, s Mönchengladbachban mutatkozott be a Bundesligában (1980-ban "színnémet" UEFA-kupa-döntőt is játszottak az Eintracht Frankfurttal, de idegenben lőtt gólokkal elbukták), játékoskarrierje legnagyobb részét azonban a Bayern München színeiben töltötte, 1984-ben lett a bajorok alkalmazottja. Azon országokban, ahol szerepelt, mindent elért klubcsapataival, amit csak elérhetett: sokszoros német bajnok és kupagyőztes, az Internazionaléval pedig a milánói klub máig utolsó scudettóját szerezte meg. Nemzetközi porondon azonban két nagy csalódás is érte: 1987-ben és 1999-ben is elbukta a BEK/BL döntőjét a Münchennel, ráadásul mindkétszer 1–0-s vezetésről kaptak ki 2–1-re. Őt valószínűleg kevéssé vigasztalja, hogy a sorozat fináléinak két igen emlékezetes darabjának volt szereplője: a Porto ellen 1987-ben Rabah Madjer azóta klasszikussá vált sarkazásos gólja, a Manchester United ellen 1999-ben pedig az angolok 90. perc utáni, fordítást jelentő találatai tették az örökkévalóság részéve a meccset. Ami talán gyógyírt jelent fájdalmára, hogy az UEFA-kupát azért a Bayernnel és az Interrel és a vitrinjébe tehette.
Klubszerepléseit a New York/New Jersey MetroStars együttesében fejezte be, de ezt valószínűleg ő maga is megbánta... Előre aláírta szerződését az amerikaiakhoz, de amikor eljött a váltás ideje (2000 tavaszán), akkor csúcsformában játszott Münchenben, és nagyon nem akarózott otthagynia a piros-kékeket – idény közbeni távozása után a Bayern kiesett a Bajnokok Ligájából a csoportmérkőzések során oda-vissza elporolt Real Madriddal szemben (apropó: tavasszal újra Real–Bayern…), ő pedig csak szenvedett a tengerentúlon, időnek előtte el is jött, és gyakorlatilag visszavonult.
Sok mindenről szó esett már Lothar Matthäus gazdag pályafutásából, ám a legfontosabb elem még mindig hiányzik: a Nationalelf. Bizony, a német válogatott színeiben olyan karriert futott be, amilyet valószínűleg soha senki nem fog. Öt, azaz 5 világbajnokságon vett részt, többön, mint bármelyik más mezőnyjátékos! A kapusok közül is csak a mexikói Antonio Carbajal tartja vele a lépést, de csakis mennyiségben, minőségben nem: amíg az azték válogatott Carbajal idejében a vb-ken jobbára az utolsó hely elkerüléséért küzdött, inkább kevesebb, mint több sikerrel, addig a magyar válogatott újdonsült szövetségi kapitánya egy arany- és két ezüstérmet is nyert a világbajnokságokon, két negyeddöntős szereplés mellett. Az Európa-bajnokságokon sem adta alább: éremkollekcióját az arany mellett itt bronzzal színesítette, igaz, hogy az Eb-ken nagy bukásból is kijutott, mint a 2000-es blama, amikor egyetlen megszerzett ponttal esett ki a német együttes a csoportmeccsek során. Ha ezekből csak egyet elérne a magyar nemzeti csapat élén…!
Mellesleg éppen két sikeres kontinensviadal maradt ki Matthäus életéből: az ezüstös 1992-es Eb-ről sérülése, a bajnoki címmel zárult 1996-os tornáról Berti Vogts kapitánnyal való összezördülése tartotta távol. A "Terrierrel” utána sem voltak jóban, az 1998-as vb-re csak az utolsó pillanatban, a népakaratnak engedelmeskedve hívta be Vogts, s az első meccsen nem is játszatta, csak a második, jugoszlávok elleni találkozón cserélten be szünetben, vesztes állásnál (ikszre mentették).
Főleg válogatottbeli szereplésének köszönheti egyéni elismeréseit, így az 1990-es Aranylabdát és a FIFA "Év játékosa” díját 1991-ben (a France Football szavazásán akkor második lett).
Érdemei elismeréseként megkapta a német válogatott örökös kapitánya címet – előtte csupán Fritz Walter, Uwe Seeler és Franz Beckenbauer részesült ebben az elismerésben. (Érdekes helyzet volt, hogy az 1998-as vb-n már örökös kapitányként játszott, de a pályán Jürgen Klinsmann volt a Nationalelf csapatkapitánya – akivel egyébként akkor már nemigen volt jóban.) Összesen 150 alkalommal lépett pályára a válogatottban, ami egy darabig világrekord is volt. Azt a rekordot azonban feltehetőleg kevesen fogják megdönteni, hogy Matthäus első és utolsó világversenye, az aranyéremmel zárult 1980-as és a 2000-es Eb között 20 év telt el! Olyanok is pályára léptek a belga-holland közös rendezésű eseményen, akik még nem is éltek akkor, amikor Matthäus már Európa-bajnok volt…
Edzői pályafutásának méltatására lényegesen kevesebb hely is elegendő: a Rapid Wiennel nem alkotott maradandót, s eddigi legnagyobb eredménye a szerb-montenegrói bajnoki cím és a Bajnokok Ligája-szereplés kiharcolása volt a Partizan Beograddal, a Newcastle United elleni selejtezőn. Hozzánk viszont szakvezetőként érkezik, de sokan amondóak: ha az idei Eb-selejtezők egyikén-másikán Juhár Tamás vagy Dragóner Attila helyett ő szerepelt volna a védősorban, talán mi is játszanánk jövőre Portugáliában… Ami biztos: ahogy nevesebb edző- és honfitársai közül Berti Vogts a skótokkal, Winfried Schäfer a kameruniakkal, Otto Rehhagel a görögökkel szeretne hazájában, Németországban részt venni a 2006-os vb-n, úgy Lothar Matthäus velünk, magyarokkal törekszik ugyanerre.

Nős, felesége a Magyarországon élő Marijan Kosztics, s három gyermeke van: Loris, Viola és Alisa. Foglalkozására nézve burkoló, hobbijai a tenisz, síelés, hódeszkázás, vízisízés.
Életelve: "Mindig előre nézz, és soha ne add fel!”

Matthäusszal a 2006-os világbajnokságra
Lothar Matthäus hivatalos honlapja