Csak legyen nálunk a labda!

– Kapitány úr, mielőtt bármiféle szakmai kérdésekbe belemennénk, esélyt latolgatnánk, árulja el, melyik volt a legemlékezetesebb, sorsdöntő meccse szurkolóként. Van választási lehetősége bőven, tudom, hogy élénken emlékszik a marseille-i, csehszlovákoktól elszenvedett vereségre, a svédek elleni három háromra, vagy hogy pozitív példát is említsek, a románok elleni belgrádi kettő egyes győzelemre.
– Ha lehet, akkor a románok elleni meccsről beszélnék, s nem csak azért, mert ahogyan ön is említette, győztünk Belgrádban – mondta Gellei Imre. – Sohasem felejtem el azt a mérkőzést, Szőke Pista hajrában lőtt gólját. Előttem van, ahogy gurul a labda éles szögből a román kapu jobb oldalába. Fantasztikus győzelem volt, amit semleges pályán, Belgrádban ért el a magyar válogatott. Akkoriban tagja voltam a magyar főiskolás válogatottnak, s olyan csapattársaim voltak, mint például Bicskei Berci vagy Brünyi Béla. Emlékszem, Bukarestben játszottunk nem sokkal a belgrádi diadal után, és nem túlzok, tízezer román dobált minket rohadt almával. Elképesztő hangulatban zajlott a találkozó, még az is eszembe jut, hogy dörgött, villámlott, és Brünyi Béla a földre vetette magát ijedtében. Szegény ott volt korábban a pályán, amikor MTK-s csapattársa, Szucsányi András villámcsapás áldozata lett. Tudnék még mesélni erről, ám aligha ez érdekli.
– Azért hoztam szóba a korábbi sorsdöntő meccseket, amelyeket ön szurkolóként élt át, mert kíváncsi voltam, mit érzett, amikor az utolsó pillanatban buktunk el. Szombat délután úgy ülnek le sokan a Puskás Ferenc-stadion lelátójára vagy a tévékészülékek elé, hogy itt van megint egy fordulópont. Egy olyan összecsapás, amely feliratkozhat Marseille, Belgrád vagy akár Irapuato mellé. Egyetért ezzel?
– Ebben nincs vita. Valóban rendkívüli tétért játszunk, de elhiheti nekem, a válogatottnál, beleértve a buszsofőrt is, mindenki tökéletesen tisztában van ezzel. Mondok egy példát. Péntek délelőtt elbeszélgettünk. Azért fogalmaztam így, mert nem taktikai értekezletet tartottunk, sokkal inkább volt ez egy kötetlen diskurzus a játékosokkal. És a fiúk megragadták az alkalmat, elmondták, ők mit gondolnak és mit éreznek a nagy derbi előtt.
– És mi volt a végkicsengés?
– Egyértelműen az, hogy mi játékban ügyesebbek vagyunk a lengyeleknél, ráadásul a keretünk több mint egy éve állandónak mondható, ezért csapatként is jobban funkcionálunk, mint ellenfelünk.
– Ez így kimondva és leírva jól hangzik, kérdés, mi valósul meg belőle.
– Egyértelmű, hogy az idegek csatája lesz a szombati meccs. Mondhatnám, sajnos, hiszen abban bíztam, hogy az utolsó csoporttalálkozónk már tét nélküli, barátságos összecsapás lesz, ahol együtt ünnepelhetjük a közönséggel a továbbjutást.
– A selejtezősorozat előtt azt nyilatkozta, ha továbbjutó helyen szeretnénk végezni, oda-vissza győznünk kell San Marino és Lettország ellen. Ez sajnos nem jött össze…
– Tényleg ilyesmit mondtam, viszont ha elemezgetjük az eddigi találkozóinkat, akkor említsük meg, hogy bravúrpontot szereztünk Stockholmban és Varsóban is. Ezért maradjunk a múlt idézése helyett a szombati találkozónál, mert most már csak és kizárólag ez érdekel valamennyiünket. Arra kell törekedni, hogy többet legyen nálunk a labda. És ebben bízhatunk is, hiszen olyan középpályássor szerepel, amely képes arra, hogy gyorsan labdát szerezzen.
– Hogyan döntött a kérdőjeles posztokon?
– Az már a Nemzeti Sportban is megjelent, hogy a sérült Fehér Csabát és Lőw Zsoltot Böőr Zoltán meg Füzi Ákos pótolhatja. Lipcsei Péter ezúttal eredeti posztján, a középpályán szerepel, jobb oldali védőként pedig Bódog Tamás kap lehetőséget. Ami a csatársort illeti, sokáig vacilláltam, s elismerem, itt kellemes gondjaim voltak. Örömmel jelenthetem ki, van most négy, bármikor bevethető támadó. Közülük Szabics Imre és Fehér Miklós szerepel a kezdőcsapatban.
– Miért Bódog Tamás és miért Fehér Miklós?
– San Marinóban elégedett voltam a Bódog, Böőr jobbszárnnyal, s úgy gondolom, ők ketten most is a csapat erősségei lehetnek. Fehér Miklós szerepeltetését aligha kell megmagyarázni. Ontja a gólokat a Benficában, ami elismerésre méltó teljesítmény. De ott lesz a kispadon az egyaránt kreatívan futballozó Gera Zoltán és Kenesei Krisztián. Ha a helyzet úgy hozza, bevetem őket, hadd cselezzenek kiismerhetetlenül.
– Az esélyeinket növelheti, hogy a lengyeleknél nem játszik sem a csapatkapitány, Tomasz Hajto, sem a gólveszélyes Emmanuel Olisadabe.
– Nem tulajdonítok ennek különösebb jelentőséget, hiszen mindketten pályára léptek ellenünk Varsóban, mégsem tudtak legyőzni bennünket.
– Tudom, hogy elsősorban a lengyelekre kell koncentrálnunk, de azért csak-csak oda kell pislantani Stockholmra. El tudja képzelni, hogy a svédek elszórakozzák a lettek elleni meccsüket?
– Engem egyáltalán nem érdekel, mi történik Stockholmban, nem is akarok ezzel foglalkozni. Le kell győznünk a lengyeleket, ez a fontos.
– Egy kérdés erejéig szóba hoznám a lettek elleni legutóbbi találkozót, amely után több játékost is kritizáltak a lapok és a szurkolók, így Király Gábort és Lipcsei Pétert is. Ön viszont egyértelműen kiáll mellettük.
– Természetesen kiállok mellettük, hiszen Király Gabinak valóban gyengébben ment a védés Rigában, de korábban többször is a csapat legjobbja volt, például Stockholmban, Varsóban és itthon a svédek ellen. Aligha egy találkozóból kell megítélni bárkit is. Ami pedig Lipcsei Petit illeti, Lettországban nem a saját helyén játszott, de én a vereség ellenére sem mondhatom rá, hogy kritikán alul teljesített.
– Felkészült mindenre?
– Nem tudom egész pontosan, mire gondol. De ha arra céloz, hogy kudarc esetén mi történhet, természetesen állok a kritikák elé, és vállalom a következményeket. Arra viszont szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, hogy ez a meccs, bármi is történik szombaton a Puskás-stadionban, nem hasonlítható össze mondjuk a korábban emlegetett marseille-i találkozóval. Akkor semleges pályán kikaptunk négy–egyre a csehszlovákoktól, és sok remek futballistáról mondtak le, és űzték el a válogatottól. Akkor mondta ugye Mészöly Kálmán, hogy a mi időnk lejárt. Nézze végig a mostani csapatunkat, s máris láthatja, legtöbbjük fiatalember, akik még sok örömet szerezhetnek a szurkolóknak. Ezért ezt az együttest akkor sem szabad világgá kergetni, ha nem sikerül a nagy célt elérni. De ne is beszéljünk erről: kérem a szurkolókat, jöjjenek ki, segítsenek nekünk. Mi ugyanazt akarjuk, amit ők.