Húsz éve, hogy a Benfica játékosa, Fehér Miklós életét vesztette a guimaraesi Dom Afonso Henriques Stadionban, és a kerek évfordulóról – amint arról már beszámoltunk – a portugál sajtó is kiemelt helyen, kiemelt terjedelemben emlékezett meg. Természetesen megszólaltak a tragédia szemtanúi is.
„Senki sem volt felkészülve, nem is lehetett felkészülni erre a tragédiára. A csapattársunkat és a barátunkat veszítettük el aznap, egy olyan embert, akit mindenki szeretett” – fogalmazott Nuno Gomes, a lisszaboni csapat akkori kapitánya, a korábbi 79-szeres portugál válogatott csatár a Record-nak.
Szintén a lisszaboni sportlapnak nyilatkozott a brazil Luisao, aki jelenleg a Benfica technikai igazgatója: „Aznap el sem mentem Guimaraesba, mert sérült voltam, és tévén néztem a meccset. Akkoriban egyedül laktam, és pánikhoz közelítő szorongás fogott el, mert nem tudtam, mi történik. Miki öltözőszekrénye az enyém mellett volt… Másnap szörnyű volt bemenni a stadionba, ahol mindent virágok, koszorúk és mezek borítottak.”
A másik nagy fővárosi sportlap, az A Bola Olegário Benquerencával, a guimaraesi mérkőzés játékvezetőjével készített nagyinterjút.
„A kilencvenedik perc környékén egy átlagos meccsszituációban voltunk, Fehér megpróbált megakadályozni egy bedobást, ezért fel kellett mutatnom neki a sárga lapot, amit a rá jellemző szelídséggel fogadott, és mint mindig, mosolygott, mintha csak elnézést kért volna a nyilvánvaló szabálytalankodásért. Majd látszott rajta, hogy valami nem stimmel, összerogyott, és sajnos mind tudjuk, mi történt” – emlékezett vissza a meccs utolsó pillanataira Benquerenca, akit természetesen arról is kérdeztek, miként reagált ő és a stábja a történtekre.
„Az első pillanatokban nem vonhattuk ki magunkat kötelességeink alól, és a sokk ellenére muszáj volt magát a mérkőzést az irányításunk alatt tartani, az orvosi stáb megérkezéséig ugyanis, teoretikusan, egy meccsszituációval volt dolgunk – mondta Benquerenca. – Amikor kiderült, hogy nagyon súlyos a helyzet, a gyakorlatilag önkívületben lévő játékosok arra kértek, hogy fújjam le a találkozót, de a szabályzat ezt nem tette lehetővé, és muszáj volt erőfeszítést tenni a meccs folytatására. Így is idő előtt fújtam le a találkozót, mert egyetlen játékos sem volt játékra képes állapotban.”